Osztály: Anapsida

Galápagoszi óriásteknős (Geochelone nigra)

Rend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Szárazfölditeknős-félék (Testudinidae)
 
Galapagos giant tortoise
CITES I.
Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és Prágában találkozhatunk vele

Animal Diversity Web - állatismertető, angol

A Bioport könyvajánlata:
David Manning: Egzotikus kedvencek kézikönyve

A neves angol herpetológus könyve hasznos útmutatóval szolgál a nem mindennapi kedvencek tartásához.

Tekintse meg a többi ajánlatunkat
is a hobbiállatok témakörében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Testtömeg: 150-225 kg
Testhossz: akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig
Táplálkozás: növényevő, fűvel, levéllel és termésekkel táplálkozik
Szaporodás: egy fészekbe átlagosan 10 tojást tojik, amelyekből a kis teknősök 3-8 hónap alatt kelnek ki a hőmérséklettől függően

A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, amelyet óriás voltának hangsúlyozásaként elefántteknősnek is hívnak. Csak a Galápagosz-szigeteken találhatók meg, egyre kisebb számban. Súlyos teknőjének alakja mutatja, milyen élőhelyen él. Azon alfajoknak, amelyek dús növényzettel borított területen élnek, a páncélja boltozatos, a lába és nyaka is rövidebb, így nem tudnak olyan magasra nyújtózni. Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket. A harmadik típusba a kettő ötvözete tartozik. Ez az élőhelyhez köthető morfológiai változatosság nagy hatással volt a szigeteken tartózkodó fiatal Charles Darwinra is.

A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak. A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik. Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak. Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is "megtámad", mint a csalánfélék és a manzanillo-fák. Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük.

Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak. Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el. Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé. Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be. A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat. Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos országutakká válnak. Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének. A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi.

A nőstények illatanyagokkal jelzik fogékonyságukat január és augusztus között. Mikor a hímek a levegőt szimatolva erről tudósítást kapnak, felkerekednek megkeresni az illat forrását. A találkozást a hím heves udvarlása követi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy rámászva mozgásképtelenné teszi, majd párzik vele. A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak. A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelőhelyükre térnek vissza. A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza a költésüket. A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök. A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon kevesen élik meg az első tíz életévüket. A nagyobbra nőtt teknősöknek azonban már nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek. A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki 1830-ban született.

A Galápagosz-szigeteken 11 alfaja él az óriásteknősnek, köztük van olyan is, amelyet csak egy egyed képvisel (Magányos George). Régen természetesen sokkal gyakoribbak voltak, a spanyol felfedezői hajdan éppen a teknősökről nevezték el a szigetcsoportot (galápagos spanyolul teknősöket jelent). Akkor még körülbelül 250 ezer páncélos élt a szigeteken, ma már csak 14-15 ezer maradt meg. Főleg a bálnavadászok és kalózok irtották a XVIII. és XIX. században. Azonban nem csak a vadászat tizedelte, hanem a hajósok által behurcolt jövevények is, köztük elsősorban a vándorpatkányok.

G. n. abingdoni   - Pinta (Abingdon) - vadon kihalt, 1 egyede él már csak
G. n. becki - Wolf-vulkán, Észak-Isabela (Albemarle) – 2000 egyed
G. n. chathamensis - San Cristobal (Chatham) – 700 egyed 
G. n. darwini - San Salvador (James vagy Santiago) – 800 egyed
G. n. ephippium -Pinzon (Duncan) – 300 egyed
G. n. guntheri - Sierra Negra terület Délkelet-Isabela (Albemarle) szigeten – 500 egyed
G. n. hoodensis - Espanola (Hood) – 120 egyed
G. n. microphyes - Darwin-vulkán, Észak-Isabela – 1000 egyed
G. n. nigra - Délnyugat-Isabela (Albemarle) - kihalt
G. n. porteri - Santa Cruz (Indefatigable) – 3000 egyed
G. n. phantastica - Fernandina (Narborough) Island - kihalt
G. n. vandenburghi - Alcedo-vulkán, Isabela középső része – 5000 egyed
G. n. vicina - Cerro Azul, Dél-Isabela – 700 egyed