 |
Az embereknek kedves állatoknak nagyobb az esélyük a túlélésre
A természetvédő szervezetek, állatkertek fajmegmentési programjai rendszerint olyan állatokat választanak „zászlóvivőnek”, amelyek emocionálisan jobban kötődnek az emberekhez. Úgy vélik, általuk könnyebben célt érhetnek figyelemfelhívó, adománygyűjtő kampányaikkal, és megkönnyítik az emberek - beleértve a döntéshozókat is - a kritikán felül nemes célokkal való azonosulását. Azonban nem biztos, hogy ez a stratégia valóban teljes sikerre vezet, a tények azt mutatják, hogy az emberek számára közömbös állatfajok sorsa egyre kilátástalanabb szerencsés társaikhoz képest. David Stokes, az University of Washington kutatója pingvinek vizsgálata alapján jutott arra a meghökkentő eredményre, hogy a kevésbé színes pingvinek helyzete sokkal rosszabb emberi szemnek szebb társaiknál. A pingvinfajok többsége ugyanis egyszerű, fekete-fehér mintázatú, de egyes fajok, mint a császárpingvinek gyönyörű, narancs-sárga színű mintákkal is rendelkeznek. Stokes és munkatársai megvizsgáltak négy, a pingvineket színes fotókkal bemutató ismeretterjesztő könyvet, amelynek anyagából egyértelműen kiderült, hogy a szerkesztők a saját illetve a közönség várható elvárásának megfelelően választották ki a bemutatott képeket. A pingvinek alapvetően népszerűek a közönség körében, de csak fajai nagyon kis százaléka van benne ezen előjogokkal rendelkező körön, és ők is inkább mint turista látványosság tudnak érvényesülni. A klubba csak a császárpingvinek és királypingvinek, esetleg a kisebb méretű bóbitás pingvinek tartoznak. A lista alján találhatjuk adélie, sárga szemű és kék pingvineket. A viszonylag kevésbé előkelő helyezés főleg az adélie pingvinek esetében meglepő, mert velük még állatkertekben is találkozhatunk. 17 ma is élő pingvinfajt ismerünk, amelyeket a múltban húsukért, vagy a belőlük kifőzött olajért vadászták. Jelenleg a legnagyobb kihívást számukra a gyors globális felmelegedés és a tenger szennyeződése jelenti. A fajok többsége nagyon hasonló színű, mintázatú és testfelépítésű, csak nagyságukban van némi eltérés. Azon néhány faj viszont, amely közülük a nyakán és fején színes, egyből kitűnik közülük. Talán azért olyan népszerűek, mert egy vörös szegfűvel felékesített frakkos férfira emlékeztetnek. A Stokes által vizsgált négy könyvet az elmúlt évtizedben adták ki, elsősorban felnőtt közönségnek. Azokat a fotókat, ahol nem a pingvinek szolgáltak fő témául (pl. tájkép, ember jelenléte), kivonta a további vizsgálatból. A maradék 304 fotó tisztán valamelyik pingvinfajt mutatta, amelyekről azt a következtetést vonta le, hogy egyes fajok népszerűsége nem annak köszönhető, mert esetleg könnyebben fotózhatók, vagy éppen a legnagyobb számban megtalálhatók. A népszerűségi lista mind a négy könyvben hasonló volt, vagyis az emberi, pontosabb szerkesztői preferencia nem tekinthető egyedinek. Nemcsak a szín az a faktor, amely meghatározta a fajok vonzerejét. A méret, vagy és a neoténia (vagyis a kölykök, fiókák testi fejlődésének lelassulása, vagy éppen jellegeinek megmaradása, például a nagy fejé és szemeké) szintén fontos szerepet játszik egyes állatok esetében. A pandák, elefántok és zebrák nem különösebben színesek, de éppen ezen jegyek miatt hihetetlen népszerűek az emberek körében. Az ízeltlábúak és más „gusztustalan” gerinctelenek milliói már nem ilyen szerencsések. Stokes munkájának eredménye figyelmeztetheti a természetvédőket, hogy nagyobb körültekintéssel legyenek népszerűsítő munkájukban, illetve annak milyen következményeivel is kell számolniuk az elsődleges céljaikon túl. Az invazív fajok betelepülése egy jellemző káros következmény. A látványos hegyi kecskék betelepítése az Olympic Nemzeti Parkba (Washington állam, USA) jelentős károkat okozott a természetes élőhelyeken, de a faj népszerűsége hátráltatja az eltávolításukat. Hazánkban a mosómedve és az ékszerteknős okoz hasonló problémákat, mindkettő népszerű faj, az emberek könnyen tarthatónak vélik őket, a természetben való elterjedésük azonban rendkívül káros az őshonos élővilágra. Az ismeretterjesztő filmek garmadáját nyújtó csatornákon szintén a fenti jelenségekkel találkozhatunk. A szerkesztés elve itt is a népszerűbbnek vélt, már elég jól ismert állatok bemutatására épül. Tehát, míg örvendetes, hogy mennyire nézettek ezek a csatornák, másrészt azonban az általuk közvetített tudásanyag csak egy nagyon szűk metszetét jelenti az élővilág ismeretének. Kiegészítésképpen egy népszerű, hazánkban is fogható két ismeretterjesztő csatorna egy napi műsorrendjéből válogattam (National Geographic Channel, Animal Planet, február 11.), milyen állatok is szerepelnek, és hány percben (azokat jelöltem, ahol egyértelműen meg lehetett állapítani a „szereplőket”):
|