A gekkók, kagylók és kacsakagylók nimbusza lealkonyult, a fizikusok megtalálták a legerősebb természetes ragasztóval rendelkező élőlényt. A csúcstartó egy közönséges, minden nedves környezetben megélő baktérium, amelynek ragasztótudományának megismerésével, annak lemásolásával akár új sebészeti ragasztóanyag is előállítható lesz – legalábbis a kutatók reményei szerint.

A Caulobacter crescentus rendkívül erősen tapad a felülethez. Ez a baktérium az, amely legelőször megjelenik a nedves felületen, legyen az csónaké, vagy vízvezetékcsőé, esetleg katéteré. Szintén közismert, hogy rendkívül nehéz eltávolítani onnan, még nagy víznyomásnak is könnyedén ellenáll.

De azt senki sem tudta, hogy ez a ragasztóerő pontosan mekkora, míg egy fizikuscsoport ki nem találta a poliszaccharid ragasztóanyag mérésének módszerét. A kutatók egy különálló sejtet növesztettek egy flexibilis pipetta csúcsán, egy másik pipettával pedig megpróbálták felszívni a baktériumot. A flexibilis pipetta elhajlása alapján pontosan lehetett mérni a baktérium eltávolításához szükséges erőt.

Jay Tang, a Brown University (Providence, USA) kutatója elmondása szerint a módszer kifejlesztése nem volt egyszerű, unalmas hónapokat kellett vele tölteni. Az eredmény azonban kárpótolta őket, sikerült meghatározni a baktérium erejét. Egy C. crescentus eltávolításához a felületről négyzetmilliméterenként 70 N energia szükségeltetik. Ez hétszer nagyobb erő annál, amely egy gekkó falról való leküzdéséhez kell. Egy kereskedelemben is kapható általános pillanatragasztó ereje csak 25 N négyzetmilliméterenként.

Miután ez a szuperragasztó nedves felületen is működik, a sebészet nagy hasznát vehetné. A problémát az anyag hatékony előállítása jelentheti. Egyszerűbb módszernek tűnik a baktériumok segítségével, de elképzelhető az anyag biokémiai lemásolásával, szintézisével is.