A tasmán erszényes ördögöket sújtó végzetes rákos megbetegedés az egymással való harcaik révén terjed, mikor megharapják egymást, nem pedig vírusos fertőzés által.

Bár Taz, a népszerű rajzfilmfigura jellemvonásai túlzóak, nem véletlenül ruházták fel éppen velük a mesehőst. „Az erszényes ördögök állandóan civakodnak és verekednek. A táplálékért való harc kemény csatákkal jár, de a párzási előjátékuk sem békésebb. Rendszerint arcon és szájon harapják egymást.”” – mondta Anne-Maree Pearse sejtbiológus (Tasmania’s Department of Primary Industries, Water and Environment, King Meadows).

Ennek a viselkedésnek végzetesek a következményei Pearse szerint. 1990-ban ugyanis egy halálos rákbetegség tűnt fel, amely 2004-ig a sziget több mint felén végigsöpört. A betegség következtében az arcon és nyakon kóros elváltozások alakulnak ki, amelyekből hamar nagy tumorok képződnek. Később ezek megakadályozzák az állatok táplálékfelvételét. A betegség első tüneteinek feltűnése után 6 hónapon belül rendszerint éhen halnak az ördögök.

Pearse és kollégái kezdetben egy vírust gyanítottak a betegség hátterében, ez irányú kutatásuk azonban eredménytelenül végződött. „Eszembe jutott, hogy nem szükségszerű, hogy vírus terjessze a betegséget, az magával a rákos sejttel is terjedhet.” – emlékezett vissza Pearse.

Azért, hogy minél többet megtudjanak a betegségről, a kutatócsoport tagjai az állat kromoszómáit kezdte el vizsgálni. Mind a 11 megvizsgált beteg állat esetében azonos kromoszóma-rendellenességeket fedeztek fel a rákos sejtekben. Ez az egyezőség vírusos fertőzés esetén nem fordulhatna elő. Ugyanis a vírus indukálta rákos megbetegedés esetén a kromoszómák mutációja egy adott pontból indul, majd különböző stádiumokon keresztül menve eltérő kromoszóma anomáliákhoz vezet.

A Nature tudományos folyóiratban közzétett eredmények alapján feltételezhető, hogy a megbetegedett sejtek komplex, de azonos kromoszóma átrendeződéséért, illetve a tumor kialakulásáért egy, az állatba oltódott rákos sejtvonal tehető felelőssé.

A perdöntő bizonyítékul az szolgált, hogy a kutatók egy abnormális kromoszómára bukkantak egy állat normális működésű sejtjében, de ugyanazt nem találták meg a tumorsejtjeiben is. Tehát a tumor nem az állat saját szöveteiből alakult ki.

Az eredeti vizsgálat befejezése után még 15 egyed kromoszómáit vizsgálták, és az összes tumorban ugyanazokat a megkülönböztető anomáliákat találták. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy az eredeti fertőző ágens egy rákos sejtvonal volt.

Habár ez az első dokumentált esete annak, hogy maguk a rákos sejtek adódnak át, a kutatók ismernek egy hasonló betegséget: a kutyák nemi úton terjedő, jóindulatú szarkomáját, amely a genitáliák érintkezésével adódik át. A tumorsejtek kromoszómális elváltozásai ebben a példában is hasonlóak.

Menna Jones, a Tasmán Egyetem (Hobart) biológusa elmondta, hogy ha a rákos betegség közvetlen érintkezéssel terjed, a terjedés megakadályozásának leghatásosabb módszere az lehet, ha a fertőzött állatokat elkülönítik. Az erszényes ördög megmentéséért életre hívott projekt (Tasmania’s Devil Disease Project) részeként már elkezdték tesztelni ezt az új módszert, bátorító eredményekkel.