Egyes hangyafajok egyedei egy különleges technikát, a „tandemfutást” alkalmazzák, hogy társaikat a táplálékforráshoz vezessék. A két hangya jelzései meghatározzák a futás sebességét és irányát. Valószínűleg ez az első eset, hogy az emberen kívül is felismerték a tanítás egy formáját.

A megfigyelt viselkedés azt mutatja, hogy inkább az információ értéke az, ami a tanítás evolúciójára hat, kevésbé a nagy méretű agy. A Nature természettudományos folyóiratban Nigel Franks professzor és Tom Richardson, a Bristoli Egyetem (Anglia) kutatói tették közzé kutatásaik eredményét.

A jelenleg elfogadott definíció szerint egy egyed akkor tekinthető tanítónak, ha egy „naiv” megfigyelő jelenlétében, saját erőforrásainak feláldozásával módosítja a viselkedését, abból a célból, hogy egy példát állítson fel a másik egyed gyorsabb tanulása érdekében.

„Úgy hisszük, hogy emellett az igazi tanítás magába foglalja a visszacsatolásokat is, mindkét irányba a tanár és tanítvány között. Más szóval, a tanár információval és iránymutatással szolgál a tanítvány számára a tanítvány képességeinek megfelelő mértékben, a tanítvány pedig jelzi a tanára felé, hogy a lecke adott részét magáévá tette és a tanítás folytatódhat.”- mondta Frank professzor.

A tandemfutás, mint a tanítás egy formája, a Temnothorax hangyák esetében megfelel az összes fenti kritériumnak. A viselkedés kezdetekkor a vezető hangya talál egy tájékozatlan fajtársat, amely hajlandó őt követni. A tandemfutás rendkívül lassú, mivel a követő társ gyakran szünetet tart, hogy körülnézzen, vagyis megtanulja az útvonalat. Csak akkor folytatódhat a társas mozgás, mikor megérinti a vezető hátsó lábát és potrohát, ezzel tudatva, hogy végzett.

A vezető és követő hangyák mozgásának részletes analízise mutatja, hogy folyamatos a visszacsatolás közöttük: ha a távolság túlságosan nagy lesz közöttük, a vezető lelassít, a követő felgyorsít; ha a túl közel kerülnek egymáshoz, akkor a vezető gyorsít, és a követő vessz vissza az iramból.

Bár úgy tűnik, mintha a tandemfutás során a vezető húzná maga után a társát, azonban a folyamat állandóan megszakad, mert valójában a követő diktálja a tempót, azzal, hogy sűrűn megáll megszilárdítani a nyomvonalról szerzett növekvő ismereteit.

A tandem vezetője veszíteni látszik, ha a befektetését nézzük. Hiszen sokkal, négyszer gyorsabban elérhetné egyedül a táplálékforrást. Azonban a követő így sokkal gyorsabban tanul így, mint függetlenül. Miután a követők megtanulták a leckét, gyakran maguk is tanítókká, vagyis tandemvezetőkké válnak, így rövidesen az egész kolónián belül elterjed az információ.

„Ez a viselkedés csodálatosan egyszerű. Ha kísérletképpen eltávolítjuk a tandemből a követőt, és egy hajszállal érintjük meg a vezető hátát, legalább 2/mp-es ütemben, a vezető folytatja a futást.” – tette hozzá Richardson.

A tanítás megléte a hangyáknál az jelzi, hogy ez a viselkedés a kis aggyal rendelkező állatoknál is kifejlődhetett. Így feltételezhető, hogy a szociális szerveződésű állatoknál az információ értéke a meghatározó a tanítási viselkedés kifejlődésében, kevésbé az agy mérete.

Kapcsolódó hírek:
A bálnák dialektusokban beszélnek?
A majmok is rendelkeznek helyi "nyelvjárásokkal"
A méhek felismerik az emberi arcot