Foltos hiénák esetében a szuperanyaság elsősorban nem az ebéd biztosítását jelenti, sokkal inkább egy hormonális löketet, amely kezdeti előnyhöz juttatja a kölyköket.

A Nature nemzetközi tudományos folyóirat áprilisi számában Kay Holekamp (Michigan State University, USA) vezette kutatócsoport tette közzé vizsgálataik eredményeit. Eszerint a domináns foltos hiéna nőstények bizonyos hormonokból többet adnak át a kölykeiknek, amely révén azok agresszívabbakká és szexuálisan aktívabbá válnak – vagyis több esélyük lesz a túlélésre, fejlődésre és szaporodásra.

A vizsgálat kimutatta, hogy az alfa-nőstényekben magasabb az androgén hormon szintje a vemhesség utolsó stádiumában, mint az alacsonyabb rangúakban. Holekamp szerint ez egyfajta „ajándék”, amelyet az anyák az utódaiknak adnak. „Képesek befolyásolni az utódaik viselkedését, segítik a túlélésüket és a sikeres szaporodásukat azzal, hogy a rangjukból fakadó előnyöket adományozzák nekik” – mondta a kutató. Szerinte ez az eredmény fényt deríthet az emlősök szaporodásbiológiájára, segíthet megérteni azt, hogy alakulhatott ki az evolúció során ez a bizarr tulajdonság.

Az eredmények egy közel két évtizedes terepvizsgálatból származnak, amelyet a National Science Foundation támogatott Kenyában. Ez az első eset, hogy a kutatók ki tudták mutatni emlős nőstényeknek az utódaik viselkedésére kifejtett hormonális hatását.

Az androgén csak egy a placentán keresztül a magzatba jutó hormonok közül. Elsősorban a maszkulin jellegek kialakulásáért felelős, mint az agresszió, izomnövekedés és hímekre jellemző szexuális viselkedés. Azonban nem csak a hím kölyköknek származik előnye az anyai ajándékból, hanem a nőstényeknek is. Ugyanis a hiénáknál a nemi szerepek felcserélődtek, a nőstények nagyobb termetűek, és jóval agresszívabbak, mikor a 40-60 fős csapatokban az erőforrásokért vetélkednek. A két nem között olyan nagy a hasonlóság, hogy egy átlagos ember meg sem tudja őket különböztetni. A zavart növeli, hogy a nőstény hiéna nemi szerve hasonló a híméhez.

Holekamp és kollégái szerint a prenatalis androgén szint magas voltának lehetséges evolúciós oka éppen ezen pénisz-szerű nemi szerv párzásban és ellésben jelentkező előnytelenségének ellensúlyozása.

A foltos hiéna nőstény hüvelye egy hajtűkanyart vesz az állat testében, majd péniszre hasonlító csiklóban végződik, amelynek hossza 15-18 centiméter is lehet. Nem véletlen, hogy az ókori tudósok, mint Arisztotelész is, hermafroditának gondolták a hiénákat. A különleges nőstény nemi szerv nagy anatómiai kihívást jelent a hiénák számára, mind párzásban, mind ellésben. Az előbbi esetben a hímnek gondosan ki kell választani a megfelelő pozíciót és szöget, hogy be tudjon hatolni a nőstény hosszú klitoriszába. Ha ez sikerül, és megtermékenyül a nőstény, jön a még nehezebb feladat. Az egy kilós kis hiénának ugyanis a megszületéshez át kell kelnie a péniszszerű csiklón, amelynek átmérője ekkor kétszeresre is növekedhet.

„Igazán bizarr nemi szerv, de úgy néz ki, működik, habár a ’péniszen’ keresztül való ellés nem egyszerű probléma. Minden tipikus nőstényekre jellemző viselkedés megmarad – tehát a nőstények úgy lesznek maszkulinok, hogy megőrzik női jellegeiket.” – mondta Holekamp.

Az alfa nőstények által továbbadott megjelenés- és viselkedésbeli tulajdonságok segíthetik megérteni, miért fejlődött ki ez a különleges nemi szerv, és miért így működik.

A nőstények szaporodási sikere - beleértve a párzást és az utódok sikeres felnevelését is – a táplálékszerzésben mutatott sikerük függvénye. Az agresszívebbek pedig előnyben vannak a húsért csapattársaikkal való versengésben.

A nagyobb prenatalis androgénszintnek kitett hímek fejlődésük során sokkal többször mutatják a párzó viselkedést, mint az alacsonyabb rangú nőstények fiai. Vagyis sokkal többet tudják gyakorolni a hiénaközösülés egyedülállóan nehéz művészetét, ezáltal növelve a szaporodási sikerüket.

Holekamp a kutatások folytatását tervezi, méghozzá az University of California (Berkeley, USA) 50 fős hiénacsapatán.