Egy tesztoszteron löket a fiatal énekesmadár hímek énekét sokkal „édesebbé”, messzebbre hangzóvá és vonzóbbá teszi a nőstények szemében. És természetesen többet is párzanak, így több utóduk is születik. Ezeknek a hímeknek mégsem kell minden fiókájuk gondját viselni, a kevesebb tesztoszteronnal rendelkező idősebb hímek több időt töltenek a fészek körül, és hajlandók elvégezni helyettük a „piszkos munkát”. Ez a füstős junkók ( Junco hyemalis) különös világa…

Wendy Reed, a Dakota State University kutatója jutott a fenti következtetésekre, miután vadon élő fiatal hímek tesztoszteronszintjét a természetben előforduló legmagasabbra emelte, majd megfigyelte a természetes szaporodásukat. Reed és kollégái közel 400 junkó fészket vizsgáltak az amerikai Appalache-hegységben, 9 párzási időszakon keresztül.

A kutatás eredményei szerint az extra tesztoszteron legyengíti a madarak immunrendszerét, rövidesen akár el is pusztulhatnak. Aljas partnerekké és bűnrossz szülőkké válnak. Emellett a fiókáik kisebbek lesznek, túlélőképességük is alacsonyabb. De a tojók mégsem tudnak nekik ellenállni.

„Az egyetlen dolog, amit a tesztoszteron művel, hogy általa a fiatal hímek úgy viselkednek, mintha idősebbek lennének. Többet énekelnek, szorgosabban udvarolnak, és a nőstények valóban az idősebb, tapasztaltabb hímeket kedvelik” – mondta Reed.

Míg a junkók a fő párzási időszakban monogámok, azon kívül hébe-hóba megengednek maguknak alkalmi kapcsolatokat is. Azonban az ekkori partnereik közül a fiatal hímek kevés tapasztalattal rendelkeznek az utódnevelést illetően.

Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az evolúció kigyomlálja a magas tesztoszteronszintű hímeket. Azonban ők továbbra is léteznek a junkó populációkban. Ennek fő oka az, hogy a nőstények a fiókatöbblet felneveléséhez is segítséget kapnak alacsonyabb tesztoszteronszintű hímektől, amelyek „jó apák és jó partnerek”.