Az éhes korallok egy nem várt cselt vetnek be a túlélésük érdekében, amelyet a globális felmelegedés fenyeget. A tengerbiológusok felfedezték, hogy néhány korallfaj úgy vészeli át halálos kifehéredést, hogy tengeri állatokra kezd el halászni.

A korallok általában az éltető energiát a velük szimbiózisban élő, fotoszintetizáló algákból nyerik. A különböző színű algák teszik olyan színpompássá a korallzátonyokat, amelyek emiatt találhatók a sekély, napos tengerrészeken. A korallok azonban, mint a csalánozók törzsének tagjai, fel vannak fegyverezve csípős tapogatókkal is. A kisebb távolságra lévő zsákmányra ezekkel csapnak le, így az algáktól függetlenül is képesek táplálékhoz jutni. A biológusok azt feltételezik, hogy az algákkal való együttműködés a hatékonyabb módja a táplálékszerzésnek. Azonban előfordulhat, hogy a környezet változásával idővel a ragadozás kerül előtérbe.

Az emelkedő tengervíz hőmérséklet okozta stressz például tömeges pusztuláshoz, kifehéredéshez vezethet, amely során a korallok elveszítik alga partnereiket. Ez a folyamat a legtöbb korallt éhhalálra ítéli. Egyes ökológusok számítása szerint ez a folyamat világszerte a korallállomány 60%-nak pusztulásához vezet az elkövetkező évtizedben.

Andréa Grottoli, az Ohio State University (Columbus, USA) kutatója által vezetett csoport azt vizsgálta, hogy vajon a korallok képesek-e ezen nehéz körülmények között fokozni a csalánozós táplálékszerzési aktivitásukat, amely egyben a túlélésüket is jelenti.

Felfedezték, hogy a Montipora capitata korallfaj laboratóriumi körülmények között „kifehérített” telepei valóban képes életben maradni azáltal, hogy a zooplanktonot alkotó kis állatok elfogására álltak át. Az eredményeket a Nature tudományos folyóiratban tették közzé.

A vizsgálat során Grottoli kutatócsoportja több korallfajból gyűjtött telepeket a Kaneohe-öbölben (Hawaii), majd víztartályba helyezték őket. A víz hőmérsékletét a korallok által preferált 27 Celsius-fokról 30 Celsius-fokra emelték. Egy hónap után az így színüket, pontosabban algáikat vesztett korallokat visszahelyezték a tengerbe, és megfigyelték, hogyan táplálkoznak.

A M. capitata korallok a természetes élőhelyükön regenerálódtak, még ha nem is telepedtek meg rajtuk újra az algák. Úgy tűnik, a korall megfelelő mértékben elsajátította a ragadozó viselkedést. Másik két faj – a Porites compressa és P. lobata – esetében a tengerbe való visszahelyezés után is folytatódott a súlyvesztés, vagyis továbbra is az energiatartalékaikból éltek. „Ez az eredmény azt sugallja, hogy néhány korall képes túlélni” – mondta Grottoli. A táplálékszerzésben aktív korallok hamar felépülnek a kifehéredésből, mint azok, amelyek csak az energiaraktáraikra támaszkodnak a nehéz időszak átvészelésekkor. Azonban nem tudni, hogy a most talált fajon kívül még hány korall képes erre, elképzelhető, hogy nincs is több. De akár ritka, akár nem ez a képesség, a vele rendelkező korallok mindenképpen túlsúlyba fognak kerülni a klímaváltozással, míg másokra a teljes vereség vár a melegedő óceánban.