Kínai kutak egy kisméretű, szőrős állat maradványaira bukkantak, amely a kacsacsőrű emlőshöz hasonlóan mozgott, külsőleg pedig a cickánya emlékeztetett. A szokatlan lelet fontos adalékkal szolgál az ősi emlősök evolúciójának megértéséhez. Gang Li és Zhe-Xi Lo paleontológusok a Nature tudomány folyóiratban tették közzé felfedezésüket.

A jó állapotban megőrződött fosszíliákat Északkelet-Kína Liaoning tartományában találták. Az eddig ismeretlen állat rovarevő emlős a dinoszauruszok kortársa lehetett 125 millió évvel ezelőtt.

A 12 centiméter hosszú és 15-20 gramm súlyú, cickányszerű állatok vastag bundát viseltek. A kutatók számos ősi jellemvonását fedezték fel, amely alátámasztja azt az elméletet, hogy a főbb emlőscsoportok Ázsiában fejlődtek ki.

Az Akidolestesnek elnevezett állatkák olyan állkapoccsal, fogakkal és mellső végtagokkal rendelkeztek, amelyek egyértelműen a modern méhlepényes és erszényes emlősökkel való közeli rokonságát bizonyítják. A csontváz hátsó része azonban teljesen szokatlan, primitív tojásrakó emlősökre, kloakásokra (Monotremata) emlékeztet. A kloakásoknak csak kevés leszármazottja maradt fenn, köztük az ausztráliai kacsacsőrű emlős és különböző hangyászsün fajok.

„Az új fosszília valóságos chimera, mintha különböző fajta állatokból rakták volna össze” – mondta Zhe-Xi Luo, a pittsburghi Carnegie Múzeum kurátora. „Az első fele olyan, mintha erszényesből vagy méhlepényes emlősből származna, a hátsó fele azonban egyértelműen kloakás emlősére hasonlít.”

Lou elmondta, hogy az állat testtartása elől a mókuséra emlékeztetett, a hátsó része azonban gyíkszerűen terpesztett. Az Akidolestes mozgása és futása hasonló lehetett a kacsacsőrű emlőséhez. Azonban a vízben elő kacsacsőrűvel ellentétben ez az ősemlős szárazföldi állat volt, rovarokra vadászott éles fogaival.

A modern és ősi emlősök ilyen keverékére eddig még nem leltek a kutatók, amely a felfedezés jelentőségét is mutatja. Sőt, új kihívást jelent a most uralkodó, méhlepényes és tojásrakó emlősök szétválására vonatkozó elméletek számára. A szétválás feltehetően nem olyan egyértelmű és éles volt, mint azt eddig gondolták. Elképzelhető, hogy néhány méhlepényes emlős utóbb újra kifejleszthetett olyan fizikai jellegeket, amelyek az ősi tojásrakókra voltak jellemzők.

Thomas Martin, frankfurti Senckenberg Kutatóintézet emlősszakértője úgy véli, hogy az Akidolestes atavisztikus vonásai valamiféle evolúciós „visszalépés” eredményeként fejlődtek ki. Ennek oka lehet, hogy egyes ontogenezisért felelős gének szórványosan aktivizálódhattak a különböző emlőscsoportokban. „Az Akidolestes meggyőzően mutatja, hogy az emlős csontváz evolúciója mozaikmintázatot követett” – tette hozzá Martin.

Ezek a szőrös állatok arra is magyarázatul szolgálhatnak, mely állatok lehettek a dinoszauruszok eltűnését követően kifejlődő emlőscsoportok ősei.

Az Akidolestes és közeli rokonai önálló családot alkottak, amelynek idősebb fajai Ázsiában, a fiatalabbak Észak-Amerikában éltek. Ez megerősíti azt az elméletet, amely szerint a főbb emlőscsoportok Ázsiában alakultak ki.

Kapcsolódó linkek:
A genetikusok szerint lehetségessé vált a kihalt állatok örökítőanyagának dekódolása
Az óriás vízi skorpiók a szárazföldre is kimerészkedtek
Egy újonnan felfedezett ősi szörny a Godzilla becenevet kapta