 |
A tudósok szerint a trópusi felmelegedés és az üvegházhatást előidéző gázok
közötti
kapcsolat erősebb, mint valaha
Az elmúlt időszak éghajlati adatai alapján nyert új bizonyítékok az eddig talált legerősebb összefüggéssel szolgálnak a trópusi felmelegedés és az üvegházhatást előidéző gázok légkörben megnőtt szintje között Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem tudósai szerint. A trópusi hőmérséklet jelenlegi egyenletes emelkedése a globális felmelegedés következtében jelentős hatással van a globális klímára, valamint olyan destruktív hurrikánok kialakulásához vezethet, mint a Katrina és a Rita. A Science Expressben megjelent publikáció szerzői Martin Medina-Elizalde hallgató és David Lea professzor a Santa Barbara-i Egyetem Földtudományi Tanszékéről. Az általuk leírt kapcsolat az atmoszférában található üvegházhatást előidéző gázok és a globális hőmérséklet között újabb bizonyítékkal támasztja alá a globális felmelegedés elméletét. Ez a kapcsolat egyaránt alátámasztható számítógépes klíma-modellek és a legújabb kori megfigyelések alapján. A kutatás másik módja az ősklíma megismerése lehet, amelyet az olyan természetes archívumok, mint a fosszíliák alapján rekonstruálni lehet. A jelen vizsgálat is ezen az úton haladt, a tudósok az egyenlítői mélytengeri plankton váz-fosszíliák kémiai összetételét analizálták. „A trópusi klíma és az üvegházhatást előidéző gázok közötti kapcsolat különösen fontos, mivel a trópusi régiók fogadják a legnagyobb arányban a napenergiát, és ennek következtében a Föld többi részének egyfajta hőerőműveként szolgál” – mondta Lea. A trópusi tengerek felszínének hőmérsékletét leíró vizsgálatok annak 0,5-1 Celsius-fokos emelkedését jelezték az elmúlt 50 évben, amely folyamat egyenes arányban van a kőolajszármazékok elégéséből származó légköri széndioxid-szint emelkedésével a tudósok szerint. A jelen kutatás által feltárt paleoklimatikus bizonyítékok szintén alátámasztják ezt az elméletet, amely szerint a légköri szén-dioxid szint emelkedése felelős a trópusi átlaghőmérséklet emelkedéséért. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált 1.3 millió évben a tenger felszínének hőmérsékletét a Csendes-óceán trópusi területein a növekvő illetve csökkenő légköri üvegházhatás szabályozta. A vizsgált időszak legnagyobb klimatikus eltolódás kb. 950 ezer évvel ezelőtt játszódott le (Pleisztocén tájékán), amelyért korábban a jégtakaró nagyságának változásait tették felelőssé. A jelen kutatás eredményei ezzel szemben azt feltételezik, hogy a fenti nagymértékű váltás is a légköri széndioxid szintjének változásának következménye. A hipotézist az antarktiszi jégtakaróból vett fúrásminták alapján közvetlenül is bizonyítani lehetne. Ha ez az elmélet beigazolódik, akkor egyben bizonyítást nyerne az is, hogy az üvegházhatást előidéző gázok viszonylag kis mértékű, természetes változásai a fő előidézői azoknak a folyamatoknak, amelyek a nagyobb, 10 ezer és egy millió éves lépték között lejátszódó globális klímaváltozásokhoz vezettek. Kapcsolódó hírek:
|
 |