Bioport logó

Search - keresés

The Zoo Within


The Zoo Magazine


Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

money for photos!


Stock Photos


Royalty Free Images










Sponsor / Támogató:


Ambystoma mexicanum

in English: Axolotl | | magyarul: Mexikói axolotl

Amphibia, in English: Amphibians, magyarul: Kétéltűek
  Ambystomatidae, in English: Mole Salamanders, magyarul: Harántfogúgőte-félék

Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!

Ambystoma mexicanumAmbystoma mexicanum Ambystoma mexicanum

Ambystoma mexicanumAmbystoma mexicanum

Ambystoma mexicanumAmbystoma mexicanum



Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF



Axolotl (Ambystoma mexicanum)

Other scientific names: no (7)
Other English names: no (7)
Subspecies: no (7)


Geographic range: Lake Xochimilco and Lake Chalco of the Valley of Mexico near Mexico City. (3)
Habitat: Large, relatively permanent, high-altitude lakes. (2)

Weight: 60 to 110 g; avg. 85 g. (2)
Length: average 20 cm, max. 30 cm (2)


Time to hatching: 18 days (1) / 10-14 days (2)
Hatching size: 10-13 mm (11)
Number of offspring: 100 to 300; average 200 (2)

Age of sexual maturity: 548 days (1) / between 5 months and several years (11)
Lifespan: 10-15 years (captivity) (2), maximum 17 years (5)

Activity: whole day (2)
Social behaviour: solitary (2)
Food habit: molluscs, fishes and arthropods, as well as conspecifics. (2)

IUCN: Critically Endangered (3)
CITES: II. (4)
Estimated number in the wild: very few (3)
Estimated number in zoos: at least 550 (6)


The axolotl is a very unusual species, because it retains larval form into adulthood. Even it becomes sexually mature in this state (11). The name of this phenomenon is neoteny or paedomorphosis. The animals become sexually mature without undergoing the final metamorphosis to the land-borne adult. Although very rare in the wild, it is possible to induce metamorphosis using thyroxine injections, but the animals die shortly afterwards (5).


According to a derivation its name came from Xolotl, which was an Aztec god. Xolotl was able to turn himself to axolotl to escape his enemies (10). The axolotl word means “water slave”or “water dog” too (2).


These strange animals live in central Mexico, on the southern edge of Mexico City, in high-altitude canals and wetlands in the general vicinity of Xochimilco and around the Chalco wetland. It was originally found in Lakes Xochimilco and Chalco (and presumably in the connecting lakes Texcoco and Zumpango) only, but it has disappeared from most of its range (3). They live permanently in water (5).


The axolotl possesses feather-like external gills (2), which protrude from the back of their wide head and naturally remain there throughout adulthood (5). It has relatively short legs (5) and laterally compressed (10), finned tail for swimming well (2). It has four fingers on each front legs and five toes on each back legs (5). It has no distinct webbing between the toes (10). In the wild their color is brown or dark gray, but in captivity there are many albino, golden, tan, pale specimens too (5).


Although axolotl lives in the water and uses gills, it develops rudimentary lungs. Occasionally they rise to the surface a take a quick gulp of air to fill the lungs. These organs may develop shortly after the rear legs (11).


The sexes can be distinguished easily in adult axolotls. Males have enlarged cloaca, the females have smaller cloaca and round, plumb bodies (5).


Originally they are the top predators of their natural environment. Axolotls eat everything what they can catch, including mollusks, small fishes, arthropods or smaller conspecifics (5).They are solitary animals, and they can be active any time of the day (2).


Axolotls generally begin to mate once they have reached about 18 cm length. They can reach it between 5 months and several years – depending the frequency and quality of food and other conditions, especially the water temperature. The females tend to be mature a little later than the males (1-2 months) (11).


Axolotls can detect electrical fields and also use their vision and chemical cues to perceive their environment and discover preys (5).


The breeding season generally lasts from March to June in the wild (2). However, in captivity they can breed any time of the year (11). Axolotls communicate mainly via visual and chemical cues during the mating (5). The mating starts with a “waltz”, when the animals are nudging the other’s cloacal region, and both animals are moving in a circle. Next step, the males move away while they are undulating the posterior part of their body and tail, and the females follow. It looks like a “hula dance”. After that the males deposit a spermatophore by shaking their tail for about a half a minute, and they move forward. Then the females move over the spermatophore, they are also shaking their tail, and they pick up the spermatophore with their cloaca (2). The females deposit 100-300 eggs in the water and attach them to substrates (rocks, floating vegetation). The eggs are surrounded by a protective jelly coat and they are laid singly. The eggs hatch at 10 to 14 days. The young axolotls are immediately independent (5).


The egg of the axolotl is about 2 mm in diameter (11). It has higher oxygen requirements than the frog eggs (5). At the state of embryo prior to hatching the length is 11 mm. The young larva axolotls tend to be transparent for their first few weeks. Then the organs are visible. After about 2 weeks, the larva axololts develop the first legs first (unlike frogs) and within a few weeks the hind legs too. Adults tend to reach their full size between 18-24 months (11).


Originally the axolotls are preyed by larger axolotls only, but now large fishes eat them. These fishes (tilapia and carp) were recently introduced to the lakes, which endangers the axolotls very (5). The main problem is the desiccation and pollution of the ancient canal system as a result of urbanization. The traditional consumption by local people is also means problem. This species is captured not for food only, but for medicinal purposes and for pet trading too. Although the pollution level is decreasing the change of water regime, the high levels of bacterial contamination could still pose a serious threat. So, the surviving wild population is very small (3).


Axolotls in zoos
Because of its strange features the axolotls is a popular species in zoos (10). The Hungarian minimum standard of keeping for 1-10 individuals: the length, width and height of the aquarium is 80x40x40 cm (every further animal: plus 5%) (8). The WAZA minimum standard is 60x30x37 cm for two adults, with at least 15 cm water depth (10). The accepted minimum for hobby keepers is 45 cm length for one adult. It is suggested a large, 120x31x38 cm (about 60 l) aquarium which can be divided to several parts (11).


The substrate should consist of sand or pebbles, gravel that is too large to swallow (10). The filtration is not essential for axolotls, if we change the water regularly. If we use a filter we should avoid too strong flow. This is possibly the biggest cause of stress-related disease in axolotls. Even we use a filter, we should still change the water regularly. It is recommended to change between 10 and 20 percent of the aquarium water volume every week. We should “vacuum up” any uneaten food and unfiltered waste at least twice a week (11). The suggested temperature of water should be between 14 and 22°C for adults. In the nature the water temperature rarely rises above 20°C, even it may fall to 6-7°C in winter (10). At lower temperatures axolotls will eat less frequently. Above 24°C they become more stressed, and such warm conditions result in disease. The quick temperature changes can also be stressful (11). Although plants are not essential, unless we try to breed them, it is good idea to provide them hiding places (10). We need lighting only for plants or for exhibiting the animals to visitors (11).


Axolotls have rudimentary teeth, so their food is swallowed whole. We shouldn’t be afraid of bite because axolotls haven’t the strength to pierce human skin. They eat everything which fits into their mouth. Feeding with live food (for example small fish) can cause health problem because of their disease and parasites. We can feed them with earthworms, freeze-dried tubifex (the living tubifex can attack axolotls eggs), bloodworm, blackworm, salmon pellet, pieces of beef heart, mealworm. The juvenile axolotls can be fed with whiteworm, grindal worm and Daphnia. The tubifex is not suggested as regular feed because it is not nutritionally balanced for axolotls.
The mealworm is also not suggested to give so often, because the chitin is undigestible to the axolotls. One thing to bear in mind when feeding axololts is that they need high quality foods with low oil and fat contents (11).


We can promote the breeding with increasing the duration of light (after decreasing it). The other way of breeding recommends sudden change in temperature. Then we should keep the pair separately for a few weeks at 20-22°C, and we will transfer them both into an aquarium with a water temperature at least 5°C lower. According to the experiences this thermal shock stimulates the male only. However, if the aquarium is situated in a room which receives at least partial seasonal change in temperature and light period (for example window in the room), it would be enough to start breeding. The axolotls need living or plastic aquatic plants to stick their eggs. After finishing it, we should remove the parents from the aquarium (11).




Mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum)


Más tudományos név: nincs (7)
Más magyar név: nincs (7)
Alfajai: nincs (7)

Földrajzi elterjedés: Xochimilco és Chalco tavakban, a Mexikói-völgyben, Mexico City közelében. (3)
Élőhely: nagy méretű, viszonylag állandó, magasan fekvő tavak. (2)

Testtömeg: 60-110 g, átlagosan 85 g (2)
Testhossz: áltagosan 20 cm, maximum 30 cm (2)


Kelési idő: 18 nap (1) / 10-14 nap (2)
Kelési méret: 10-13 (11)
Utódok száma: 100-300, átlagosan 200 (2)
Ivarérettség: 548 nap (1) / 5 hónap és több év között (11)
Élettartam: fogságban 10-15 év (2), maximum 17 év (5)

Napi aktivitás: egész nap aktív (2)
Szociális viselkedés: magányosan él. (2)
Táplálkozás: puhatestűek, halak, ízeltlábúak, fajtársak (2)

IUCN: kritikusan veszélyeztetett (3)
CITES: II. (4)
Feltételezett száma vadon: nagyon kevés (3)
Feltételezett száma állatkertben: legalább 550 (6)


A mexikói axolotl az egyik legkülönösebb gerinces állat, elsősorban azon tulajdonsága révén, hogy gyakorlatilag lárva alakban válik szaporodóképes felnőtté (11). A jelenség neve neoténia vagy pedomorfózis, amely során nem megy át a juvenilis alak a végső átalakuláson, és úgy válik szaporodóképessé. Habár a természetben nagyon ritka, laboratóriumi körülmények között előidézhető a végső átalakulás tiroxin hormon injekciójával, azonban ezek az állatok nem sokáig maradnak életben (5).


Az axolotl név egy magyarázata szerint az azték isten, Xolotl nevéből származik, aki képes volt átváltozni axolotllá, mikor ellenségei elől menekült (10). Maga a szó „vízi rabszolgát” vagy „vízi kutyát” jelent (2).


A különleges faj Közé-Mexikóból származik. Mexikóváros déli határán, magasan fekvő területek tórendszerében, illetve az ahhoz tartozó, már az ókorban kiépített csatornarendszerben él Xochimilco és Chalco környékén. Eredetileg a két fent emített tóban élt, illetve – feltehetően – az előbbiekhez kapcsolódó Texcoco és Zumpago tavakban is megtalálható volt. Azonban manapság nagyrészt eltűnt ezekről a területekről (3). Kizárólag vízben él (5).


Az axolotl külalakjában tollra emlékeztető külső kopoltyúkkal rendelkezik (2), amelyek a széles fejének hátsó részén erednek, és természetesen egész életében megmaradnak (5). Viszonylag rövid lábai vannak (5), valamint oldalirányban összenyomott (10), uszonyos farokkal rendelkezik, amely az úszásban segíti (2). A hátsó lábain 4-4, a mellsőn 5-5 ujj található (5). Az ujjai között nem feszül úszóhártya (10). A vadon élő axolotlok színe barnától a sötétszürkéig változik, fogságban kitenyésztették az albínó, aranyszínű és világos színű változatait is (5).


Habár az axolotlok vízben élnek és kopoltyút használnak a légzéshez, rendelkeznek kezdetleges tüdővel. Esetenként a felszínre emelkednek, és nyelnek egyet a levegőből, így töltve meg tüdejüket, amely nem sokkal a hátsó lábak kialakulása után jelenik meg (11).


A két nem a felnőtt egyedeknél jól elkülöníthető. A hímek kloáka tájéka duzzadt, míg a nőstényeké kisebb, és a testük kerekebb (5).


Az élőhelyén eredetileg csúcsragadozónak számított az axolotl. Mindent megesznek, amit csak el tudnak kapni, beleértve a puhatestűeket, kishalakat, ízeltlábúakat és a saját, kisebb méretű fajtársait is (5). Magányosan élő állatok, amelyek a nap bármely szakában aktívak lehetnek (2).


Az axolotlok általában akkor válnak ivaréretté, ha elérik a 18 cm-es testhosszt. Az életkoruk ekkor az 5 hónaptól a több évig terjed – attól függően, milyen minőségű táplálékot kaptak, milyen sűrűn ettek, és milyenek voltak a környezeti feltételek (pl. a vízhőmérséklet). A nőstények kissé lassabban válnak ivaréretté, a különbség 1-2 hónap, azonos körülmények között (11).


A mexikói axolotlok képesek érzékelni az elektromos erőteret, de elsősorban látással és kémiai ingerek érzékelésével tájékozódnak, illetve derítik fel zsákmányukat (5).


A szaporodási időszak általában márciustól júniusig tart a természetben (2). Azonban fogságban az év bármely szakában megtörténhet a párzás (11). Ekkor elsősorban látással és kémiai úton kommunikálnak egymással (5). A párzás maga egyfajta „keringővel” indul, mikor az állatok megérintik egymás kloáka tájékát, körmozgást végezve eközben. A következő lépésben a hím hátsó testrészeit hullámozva arrébb megy, a nőstény pedig követi. Ilyenkor úgy néz ki, mintha hula táncot járnának. Ezek után a hím elhelyezi a spermatofóráját a farok körülbelül fél percig történő rázásával, majd előre úszik. A nőstény követi, és a spermatofóra fölé úszva felveszi azt a kloákájába (2). Utóbb 100-300 petét rak le egyenként, sziklákra vagy vízinövényekre ragasztva őket. A petéket egy kocsonyás védőburok veszi körül. 10-14 nap alatt kelnek ki belőle az axolotl lárvák, amelyek teljesen függetlenül fejlődnek tovább (5).


Az axolotl petéje körülbelül 2 mm átmérőjű (11). A békák petéjénél jóval nagyobb az oxigénigénye (5). A kelés előtti időszakban 11 mm hosszúságot ér el a pete. A kikelt lárva az első hetekben átlátszó, így a belső szervei láthatók. Két hét után – szemben a békákkal – az elülső lábai, majd rá néhány hétre a hátsó lábai fejlődnek ki. A felnőttkori méretet 18-24 hónap alatt érik el, a környezettől függően (11).


Az axolotlra eredetileg csak fajtársai jelentettek veszélyt, ma már azonban a nagyméretű halak is vadásznak rájuk. Ezeket a halakat (tilápiák és pontyfélék) a legutóbbi időkben telepítették az élőhelyéül szolgáló tavakba, amely jelentős mértékben veszélyezteti a faj fennmaradását (5). A legfőbb problémát a vízszennyezés és az ókori eredetű csatornák kiszáradása jelenti, az urbanizáció következményeként. A helyiek tradíciója szerint ehető állat az axolotl, de nem csak emiatt gyűjtik, hanem gyógyászati és hobbiállat-kereskedelmi célokból is. Habár az utóbbi években a vízszennyezés mértéke csökkent, a vízrendszer változása, a bakteriális szennyeződés továbbra is súlyos veszélyeztető tényező. Ennek következtében a túlélő vad populációk nagyon kicsik, a fajt a kihalás veszélyezteti a természetben (3).


Axolotlok az állatkertekben
A különleges tulajdonságai miatt közkedvelt állatkerti faj az axolotl (10). A magyar előírás szerint az akváriumának legalább 80 cm hosszúnak, 40 cm szélesnek és 40 cm magasnak kell lennie 1-10 egyed tartása esetén, további egyedenként 5%-kal növelve a méreteket (8). A WAZA minimuma ennél kissé nagyobb, mert 60x30x37 cm-es akváriumot ír elő 2 felnőtt egyedre, úgy, hogy a vízmélység legalább 15 cm legyen (10) . A magántartók által elfogadott minimum 45 cm akváriumhossz felnőtt egyedenként. Az optimális méretű medence mérete 120x31x38 cm (körülbelül 60 l), amely több, legalább 40 cm-es részre osztható az egyedek, párok elkülönítésére (11).


Az akvárium aljzatául olyan méretű kavicsokat válasszunk, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy az állat véletlenül elnyelje őket táplálkozás közben (10). A szűrőrendszer nem feltétlenül szükséges az axolotl tartásához, ha rendszeresen cseréljük a vízét. Ha mégis beüzemeljük, figyelnünk szükséges arra, hogy túl nagy áramlás ne jöjjön létre, mert az stresszre visszavezethető betegségeket okoz. A szűrő használata mellett is rendszeresen cseréljünk vizet, hetente legalább az akvárium vízének 10-20%-a cserélődjön ki. Emellett szippantsuk ki a táplálékmaradványokat és egyéb szennyeződéseket hetente kétszer (11). A vízhőmérséklet 14 és 22°C között legyen a felnőtt egyedeknél. A természetes körülmények között 20°C fölé ritkán megy a hőmérséklet, sőt, az télen akár 6-7°C-ra is lecsökkenhet (10). Alacsony hőmérsékleten az axolotlok étvágya is csökken, míg 24°C felett stresszesebbekké válnak, amely betegségekhez vezet. A hirtelen hőmérsékletváltoztatás is hasonló negatív hatással van rájuk (11). Habár vízinövények telepítése az akváriumba nem létszükséglet, a szaporításukhoz ajánlható. Ugyancsak hasznos, ha búvóhelyekkel gazdagítjuk az akváriumukat (10). Az akváriumi világítás legföljebb a vízinövényeknek kell, illetve, ha be akarjuk mutatni látogatóknak az axolotlot, az állatok maguk különösebben nem igénylik (11).


Az axolotl kezdetleges fogakkal rendelkezik, a táplálékát egészben nyeli le. Így nem kell félnünk a harapásától, az emberi bőrön nem tud áthatolni a fogazata. Mindent megeszik, ami csak a szájába fér. Az élő állattal (pl. kishal) etetése kockázatos lehet az állategészségügyi problémák miatt (fertőzés- és parazitaveszély). Etethetjük földigilisztával, szárított vagy fagyasztott tubifexxel (az élő tubifex megtámadhatja a petéit), szúnyoglárvával, feketeféreggel, lazactáppal (vagy ennek megfelelő húsevő hal táppal), marhaszívdarabokkal, lisztkukaccal. Az axolotl lárváknak televényférget és vízibolhát adhatunk. A tubifex általán nem javasolt rendszeres takarmánynak, miután a tápanyagtartalma nem megfelelő az axolotlok számára. Lisztkukacot se adjunk túl sokat, mert nem tudja megemészteni a kitint. Azt vegyük fontos szabálynak, hogy olyan jó minőségű takarmánnyal etessük, amelynek alacsony az olaj vagy a zsírtartalma (11).


A párzási viselkedést kiválthatjuk a világítás időtartamának növelésével (miután előbb azt csökkentettük egy időszakra). Egy másik módszer szerint a hőmérsékletet kell hirtelen változtatni. Eszerint a hímet és a nőstényt tartsuk külön pár hétig 20-22°C-on, majd egy legalább 5°C-kal alacsony hőmérsékletű akváriumban eresszük őket össze. A tapasztalatok szerint ez a változtatás a hímeket tényleg beindítja, a nőstényeket azonban nem. Azonban, ha az akváriumát olyan szobában tartjuk, ahol – például egy ablak révén – a szezonális változások legalább részben érintik az állatokat, nincs szükség a fenti procedúrákra a szaporításhoz. Az akváriumba mindenesetre helyezzünk el élő vagy műanyag növényeket, hogy rá tudja ragasztani a nőstény a petéit. Miután ezt elvégezte, vegyük ki a szülőket, nehogy kárt tegyenek az ivadékaikban (11).

References / Hivatkozások:


1. AnAge - The Animal Ageing and Longevity Database

2. ADW - Animal Diversity Web

3. IUCN - Red List of Threatened Species

4. CITES - Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

5. EOL - Encyclopedia of Life

6. ISIS - International Species Information System

7. ITIS - Integrated Taxonomic Information System

8. - Hungarian zoo regulation

9. Szegedi Vadaspark / Szeged Zoo -

10. WAZA - World Association of Zoos and Aquariums

11. Axolotls