Bioport logó

Search - keresés

The Zoo Within


The Zoo Magazine


Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

money for photos!


Stock Photos


Royalty Free Images










Sponsor / Támogató:


Bubalus depressicornis

in English: Lowland anoa | | magyarul: Alföldi anoa

Mammalia, in English: Mammals, magyarul: Emlősök
  Bovidae, in English: Bovids, magyarul: Tülkösszarvúak

Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!

Bubalus depressicornis

Bubalus depressicornisBubalus depressicornis

 Bubalus depressicornisBubalus depressicornis

Bubalus depressicornis

Bubalus depressicornisBubalus depressicornis

Bubalus depressicornis

Bubalus depressicornis

Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF


Lowland anoa (Bubalus depressicornis)

Other scientific names: no (6)
Other English names: Anoa (6)
Subspecies: no (6)

Geographic range: Sulawesi (Celebes) and Buton Island. (3)
Habitat: undisturbed lowland forested areas and swamps. (2)

Weight: 155 kg (1) / 90-225 kg (2)
Length: 180 cm (2)

Shoulder height: 86 cm (2)


Gestation period: 300 days (1) / 275-315 days (2)
Birth size: 6.8-9.1 kg (10)
Number of offspring: 1 or rarely twins (2)
Age of weaning: 6-9 months (2)
Age of sexual maturity: 2 years (2)
Lifespan: 30 years (captivity) (2)

Activity: diurnal (2)
Social behaviour: solitary (2)
Food habit: aquatic plants, ferns, grasses, saplings, fallen fruit, palm and ginger. (2)

IUCN: endangered (3)
CITES: I. (4)
Estimated number in the wild: less than 2,500 mature individuals. (3)
Estimated number in zoos: about 150 (EEP, SSP) (5)


Anoas are the smallest of the buffalo species (2). They are endemic to the Indonesian island of Sulawesi, plus several small offshore islands. (10). But according to other source they didn’t live in the neighboring islands, except Buton (Butung or Boeton) (3).

There is still debate about whether lowland anoa (Bubalus depressicornis) and mountain anoa (Bubalus quarlesi) are distinct species (3), but the evidence using cytochrome B gene haplotypes suggests the two lines are distinct species (11). In the past they were placed in the distinct genus of Anoa, but now these two species are considered to be members of Bubalus genus – they are closely related to the wild water buffalo (Bubalus arnee) (11).

The adults are characterized by thick, black skin which sparsely covered with brown to blackish hair. They have white or yellowish white hair on their forelegs, and sometimes on their throat and nape (2). The newborn anoas are reddish-brown with dark brown legs and a black dorsal line. The older calves have light brown bodies which later turn dark brown or slate-colored (3-4 years old anoas). In most young adult individuals the slate colored pelage darkens to black, but some adult females can be rather brown (11). The horns of males are average 30 cm long, the females have horns that average 25 cm in length (2). But the horns of males can be 50 cm long (11). The horns begin at the forehead in triangular shape and point diagonally backwards and flattening. Because the horns are held close to the back, they can move through the dense vegetation fast (2). Their body is stocky and their hindquarters slightly higher than the shoulders (2).

The lowland anoas prefer undisturbed lowland forests and swamps (2). It seems to favour swampy areas along the coast, including mangroves too (11). They move to shaded areas when the temperatures too high. So, they are most active in the morning and in the afternoon (2). According to other source they seem to be more active during the night, but it could be the result of human disturbance (11). They like to wallow in mud and water – as other buffalos do too (2).

Adult lowland anoas do not have any natural predators. However, calves are preyed upon by reticulated python (Python reticulates) and Burmese python (Python molurus) and the endemic Sulawesi palm civet (Macrogalidia musschembroekii) (2).

Naturally, the anoas are herbivorous, they prefer to browse young banana trees, bamboo shoots., rattan sprouts, seeds, fallen fruits and other plants. They play an important role in contributing to the dispersion of numerous seeds (11). In addition, they drink sea water which is thought to fulfill their mineral needs (2).

They are solitary animals, unlike all other wild cattle. Mother and daughter pairs are common, and there are few reports of small herds up to five individuals (2). The estimated population densities range from 1.1 to 1.3 individuals/km2 (11). The males are territorial, they have been observed marking trees with their horns and scratching the soil after urinating (2).

Lowland anoas are not known to have a breeding season. The females generally reproduce annually. The female gives birth and raises calf alone. Usually they have one offspring, sometimes twins (2).

The population trend is decreasing. The number of Anoas is unknown, but we estimate that there are less than 2500 mature animals. The fragmentation of population is also a serious problem. It is thought no subpopulation exceeds 250 mature individuals (3). The two majos threats are the land conversion to agriculture and hunting. But, the gold mining and other human activities in forests are also problems. The recent reports show that hunting is the most serious threat (3). Anoas are poached for its meat for local consumption. In the protected areas many of them are thought to get caught accidentally in traps laind for wild pigs. Because they are extremely shy animals, they are very sensitive to human disturbance. The infectious diseases of domestic cattle are also endanger them (11).

Keeping in zoos
The anoas can be kept alone, in pair or in a small group of compatible individuals (9). The males are sometimes inclined to herd the females aggressively, then we should separate them temporally (own experience). We should separate the males before calving (10), the males may attack calves (own experience). Anoas can be very dangerous to human both in the wild (11) and in captivity (10). Especially, the females with calves attack aggressively (own experience).

The Hungarian zoo regulation specifies 40 m² indoor and 500 m² outdoor enclosures for 1-2 anoas (7). My opinion is that the 40 m² is far enough as indoor (own experience). The WAZA suggests 300 m² outdoor enclosure for a pair (9). This enclosure should be well structured, the frequently used areas (for example the entrance to the stables) should be paved (9). It is suggested to establish a natural enclosure with dense vegetation (grass, bush, tree) with several objects (rock, tree logs) and a pond for wallowing. The living trees should be protected, for example with wire net. The separation possibilities with several doors are also suggested, which is good and large enough for separating the bull for a long period (own experience). In cold and temperate climatic zones anoas need a stable where a temperature of 18 °C should be maintained. They relatively tolerate well the cool weather, the anoas like going out between 10-15 °C too (own experience). The WAZA suggests that the den size should be 8m² per animal (9). It is suggested to build rough concrete floor and use straw as bedding (own experience).

Anoa diet list consists good hay, vegetables, fruits and concentrates. In addition they like soft wood twigs (9). In Szeged Zoo they eat hay, apple, carrot and horse food (8). Salt lickstones should be provided too (9).



Alföldi anoa (Bubalus depressicornis)


Más tudományos név: nincs (6)
Más magyar név: nincs
Alfajai: nincsenek (6)

Földrajzi elterjedés: Celebesz és Buton-sziget. (3)
Élőhely: háborítatlan alföldi erdők és mocsarak. (2)

Testtömeg: 155 kg (1) / 90-225 kg (2)
Testhossz: 180 cm (2)

Marmagasság: 86 cm (2)


Vemhesség: 300 nap (1) / 275-315 nap (2)
Születési méret: 6,8-9,1 kg (10)
Utódok száma: 1, ritkán ikrek (2)
Elválasztási kor: 6-9 hónap (2)
Ivarérettség: 2 év (2)
Élettartam: 30 év (2)

Napi aktivitás: nappal aktív. (2)
Szociális viselkedés: magányosan él. (2)
Táplálkozás: vízinövények, páfrányok, fű, facsemeték, hullott gyümölcsök, pálma és gyömbér. (2)

IUCN: veszélyeztetett (3)
CITES: I. (4)
Feltételezett száma vadon: kevesebb, mint 2500 kifejlett egyed (3)
Feltételezett száma állatkertben: kb. 150 (EEP, SSP) (5)

Az anoák a legkisebb termetű bivalyok (2). Az indonéziai Celebeszen endemikusak, illetve a szomszédos apró szigeteken is előfordultak (10), bár más forrás szerint Buton (Butung vagy Boeton) kivételével más környező szigeten nem él vagy élt (3).

Ma is vita tárgya, vajon a két kisméretű bivalyfaj, az alföldi anoa (Bubalus depressicornis) és a hegyi anoa (Bubalus quarlesi) különálló fajnak tekinthető-e (3)? A genetikai vizsgálatokból, a citokróm-B haplotípusok elemzéséből eredő bizonyítékok alátámasztják a faji elkülönítést (11). Régen a két fajt különálló nemzetség, az Anoa genus tagjaként tartották számon, újabban azonban az ázsiai vadbivallyal (Bubalus arnee) való közeli rokonsága okán a Bubalus nemzetségbe sorolják őket (11).

A kifejlett egyedek bőre vastag és fekete színű, melyet ritka, barnától a feketéig terjedő színű szőr borít. A mellső lábukon, egyes egyedeknél a torkon és a tarkón fehér vagy sárgásfehér foltok láthatók (2). Az újszülött anoák vörösesbarnák, a lábuk sötétbarna, a hátukon egy sötét vonal húzódik. Az idősebb borjúk világosbarna szőre később sötétbarnává vagy palaszürkévé változik (3-4 éves korukban). A fiatal felnőtt egyedek szőrzete idővel fekete lesz, kivéve néhány nőstényt, amelyik inkább barna színűvé válik (11). A hímek szarva átlagosan 30 cm, a teheneké 25 cm hosszú (2). A bikák szarva ritkán az 50 cm-t is eléri (11). A homlokon eredő szarvak kezdetben háromszög alakúak, majd ellaposodnak és átlósan hátrafelé irányulnak. Az utóbbi tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a sűrű növényzetben fennakadás nélkül, könnyen tudjon mozogni (2). Az anoák zömök testfelépítésű állatok, a faruk enyhén magasabb, mint a marjuk (2).

Az alföldi anoák elsősorban a háborítatlan, alacsonyabban fekvő erdőket és mocsarakat kedvelik (2). A megfigyelések szerint előnyben részesítik a partvidéki mocsarakat, a mangrovét is (11). A forró napszakokban védett, árnyékos helyekre húzódnak, így a reggeli és délutáni órákban a legaktívabbak (2). Más forrás szerint azonban inkább éjszaka aktívak, de ez lehet az emberi zavarás következménye is (11). Csakúgy, mint minden más bivaly, szeretnek dagonyázni (2).

A kifejlett alföldi anoának nincs természetes ragadozója. Azonban a borjait a kockás piton (Python reticulates) és a tigrispiton (Python molurus), valamint a szintén endemikus celebeszi pálmasodró (Macrogalidia musschembroekii) veszélyezteti (2).

Természetesen az anoák növényevők, elsősorban fiatal banánfákat, bambusz- és rattanhajtásokat, magokat, hullott gyümölcsöt és más növényeket fogyasztanak előszeretettel. Fontos a szerepük számos növény magjának terjesztésében (11). A partvidéken élő anoák rendszeresen isznak tengervizet az ásványi anyag szükségletük kielégítése érdekében (2).

Ellentétben az összes többi bivallyal, az anoák magányosan élnek. Az anyából és lányából álló párok viszonylag gyakoriak, esetenként megfigyeltek kisebb, maximum 5 egyedből álló csapatokat is (2). A feltételezett populációsűrűség 1,1-1,3 egyed négyzetkilométerenként (11). A bikák territoriális viselkedést mutatnak; számos esetben figyelték meg őket, amint a szarvukkal megjelölik a fákat, illetve amint ürítés után kaparják a földet (2).

Az alföldi anoáknál a jelenlegi ismereteink szerint nincs rendszeres párzási időszak. A tehenek rendszerint évente ellenek, többnyire egy borjút, ritkán ikreket. A nőstények magányosan ellenek és nevelik fel utódaikat (2).

A természetes populációik létszáma csökken. A pontos számuk nem ismert, de a becslések szerint kevesebb, mint 2500 kifejlett egyed járja a vadont. Az általános csökkenés mellett a populációk feldarabolódása szintén jelentős problémát jelent. A jelenlegi ismereteink szerint egyik szubpopuláció egyedszáma sem éri el a 250 felnőtt egyedet (3). A faj fennmaradását leginkább a vadászat és az veszélyezteti, hogy élőhelyét egyre nagyobb mértékben vonják mezőgazdasági művelés alá. A külszíni aranybányászat és más természetkárosító emberi tevékenységek szintén veszélyeztetik. A legfrissebb felmérések azonban egyértelműen az orvvadászatot jelölik meg a legsúlyosabb problémának (3). Az anoákat elsősorban húsukért vadásszák a helyiek. A védett területeken gyakorik, hogy az anoák véletlen áldozatként esnek a vaddisznóknak állított csapdákba. Miután rendkívül félénk állatok, amúgy is nagyon érzékenyek az emberi zavarásra. További veszélyeztető tényezőt jelentenek a házi szarvasmarhák, amelyek betegségekkel fertőzik meg vadon élő rokonaikat (11).

Anoa az állatkertben
Az alföldi anoákat egyedül, párban vagy egymással jól megférő egyedek kisebb csapatában lehet tartani (9). A hímek hajlamosak agresszíven terelni a teheneket, ekkor ideiglenesen el szükséges különíteni őket egymástól (saját tapasztalat). A nőstényeket még az ellés előtt el kell választani a hímektől (10), mert azok megtámadhatják a borjaikat (saját tapasztalat). Az anoák rendkívül veszélyesek lehetnek az emberre mind vadon (11), mind fogságban (10). Különösen a borjas tehenek támadnak agresszíven (saját tapasztalat). A veszélyes állatok tartását szabályozó magyar rendelet emiatt az anoát veszélyesnek minősíti (7).

A magyar állatkertek működését szabályozó rendelet előírása szerint 1-2 anoát legalább 40 m² –es házban és 500 m² –es külsőben szükséges tartani (7). A saját véleményem szerint az előírt 40 m²-es belső messze elegendő – ugyanakkora az előírás, mint a jóval nagyobb kafferbivalyénak (saját tapasztalat). Az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) 300 m² külsőt javasol egy párnak (9). A kifutóban a sűrűbben járt részeket, mint például a ház bejáratát érdemes kikövezni vagy lebetonozni (9). A kifutó általában legyen jól strukturált (9), a természetes kialakítás, sűrű növényzet (fű, cserje, élőfa), változatos tereptárgyak (szikla, farönkök), egy kisebb dagonyázó tó kialakítása ajánlatos. Az élőfák törzsét szükséges megvédeni, például dróthálóval. A kifutó kialakítása során érdemes kívülről könnyen kezelhető elkülönítőt kialakítani, amelynek mérete és kialakítása megfelelő a bika hosszabb időtartamú szétválasztására (saját tapasztalat). Ott, ahol hidegebb hónapok is beköszöntenek, az anoák házában minimum 18 °C-ot szükséges fenntartani (9). Viszonylag jól tűrik a hűvös időt, 10-15 °C -ban még szívesen tartózkodnak napközben a külső kifutójukban (saját tapasztalat). A WAZA ajánlása szerint a belső férőhelyen egy egyednek minimum 8 m²-t kell biztosítani (9). A házban szilárd aljzat, például durva felszínű beton javasolt, és szalmával almozzunk (saját tapasztalat).

Az anoák takarmánya jó minőségű szénát, zöldségeket, gyümölcsöket és tápokat tartalmaz. Ezen kívül alkalmanként friss leveles és levélnélküli faágakat, gallyakat érdemes adni nekik (9). A Szegedi Vadasparkban elsősorban szénát, almát, répát és lótápot esznek (8). Nyalósót szintén biztosítsunk számukra (9).

References / Hivatkozások:


1. AnAge - The Animal Ageing and Longevity Database

2. ADW - Animal Diversity Web

3. IUCN - Red List of Threatened Species

4. CITES - Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

5. ISIS - International Species Information System

6. ITIS - Integrated Taxonomic Information System

7. - Hungarian zoo regulation

8. Szegedi Vadaspark / Szeged Zoo -

9. WAZA - World Association of Zoos and Aquariums

10. EAZA - European Association of Zoos and Aquaria

11. Wild Cattle Conservation Project -