Bioport logó

Search - keresés

 



ZOOmoment.com

The Zoo Within

ZOOmoments

The Zoo Magazine

 

Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

Photostocks,
money for photos!

 

Stock Photos

 

Royalty Free Images

 

 

Shutterstock

 

 

 

 

 

 

Sponsor / Támogató:

Hostonic

www.hostonic.hu

Canis lupus

in English: Gray wolf | | magyarul: Szürke farkas

Mammalia, in English: Mammals, magyarul: Emlősök
  Canidae, in English: Canids, magyarul: Kutyafélék



Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!

Canis lupus lupus

Canis lupus lupus

Canis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

 Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus arctosCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus lupusCanis lupus lupus

Canis lupus - TimberCanis lupus lupus

 

Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF


Gray or grey wolf (Canis lupus)

Other scientific names: no (7)
Other English names: grey wolf (11)
Subspecies:
Canis lupus albus Kerr, 1792
Canis lupus alces Goldman, 1941
Canis lupus arabs Pocock, 1934
Canis lupus arctos Pocock, 1935
Canis lupus baileyi Nelson and Goldman, 1929
Canis lupus beothucus G. M. Allen and Barbour, 1937
Canis lupus bernardi Anderson, 1943
Canis lupus campestris Dwigubski, 1804
Canis lupus chanco Gray, 1863
Canis lupus columbianus Goldman, 1941
Canis lupus crassodon Hall, 1932
Canis lupus dingo Meyer, 1793 – domestic dog
Canis lupus familiaris Linnaeus, 1758 – domestic dog
Canis lupus filchneri (Matschie, 1907)
Canis lupus floridanus Miller, 1912
Canis lupus fuscus Richardson, 1839
Canis lupus gregoryi Goldman, 1937
Canis lupus griseoalbus Baird, 1858
Canis lupus hattai Kishida, 1931
Canis lupus hodophilax Temminck, 1839
Canis lupus hudsonicus Goldman, 1941
Canis lupus irremotus Goldman, 1937
Canis lupus labradorius Goldman, 1937
Canis lupus ligoni Goldman, 1937
Canis lupus lupus Linnaeus, 1758
Canis lupus lycaon Schreber, 1775
Canis lupus mackenzii Anderson, 1943
Canis lupus manningi Anderson, 1943
Canis lupus mogollonensis Goldman, 1937
Canis lupus monstrabilis Goldman, 1937
Canis lupus nubilus Say, 1823
Canis lupus occidentalis Richardson, 1829
Canis lupus orion Pocock, 1935
Canis lupus pallipes Sykes, 1831
Canis lupus pambasileus Elliot, 1905
Canis lupus rufus Audubon and Bachman, 1851
Canis lupus tundrarum Miller, 1912
Canis lupus youngi Goldman, 1937 (7)

 

Geographic range: majority of the Northern hemisphere. (2)
Habitat: they are one of the most wide ranging land animals, from arctic tundra to forest, prairie, and arid landscapes. (2)

Weight: 26.625 kg (1) / 23.0 to 80 kg (2)
Length: 87 to 130 cm (2)

Shoulder height: 60 to 90 cm (2)

 

Gestation period: 62 days (1) / 60-63 days (2)
Birth size: 450 g (1)
Number of offspring: 6 (1) / 5-14 (2)
Age of weaning: 47 days (1) / 45 days (2)
Age of sexual maturity: 669 days (1) / 2 to 3 years (2)
Lifespan: max. 20.6 in captivity (1)

Activity: they can be active daytime, but mostly nocturnal (2)
Social behaviour: they are social, pack-living animals (2)
Food habit: they eat both small and terrestrial animals, fishes, eggs and some fruits (5)

IUCN: least concern (3)
CITES: I-II. (4)
Estimated number in the wild: unknown (3)
Estimated number in zoos: unknown, but at least 1000 - very common species in zoos (5)

 

Originally the gray wolf was the world’s most widely distributed mammal (3). It used to live in the majority of the Northern hemisphere, from the Arctic continuing south to about the latitude of 20° S. So, this species lived in south Central Mexico, North Africa and in southern Asia too. However, actually the gray wolf populations are found in a few areas of North America, Mexico and Eurasia (2).

 

Because of the huge range of the original distribution, the gray wolf is one of the most wide ranging land animals. They were able to live in wide variety of habitats, from the arctic tundra to the different type of forests, prairie and steppe and arid landscapes (2).

 

Especially in North America lots of subspecies were distinguished. However, in 1995 Nowak reduced the number of American subspecies from 24 to 5. In 2000 Wilson used molecular genetics data and proposed that wolves in eastern North America had evolved in the continents, but the other American gray wolves evolved in Eurasia and went to North America. The authors proposed the name of Canis lycaon for the American origin wolves. According to Nowak the five American subspecies are C.l. arctos (Canada and Greenland), C.l.baileyi (Southwest USA and Mexico), C.l. lycaon (East Canada), C.l. nubilis (Canada and North USA), C.l. occidentalis (Alaska, Canada and North-western USA) (11).

 

The other subspecies (according to Nowak):
C.l. albus – northern Russia
C.l. communis – central Russia
C.l. cubanensis – east central Asia
C.l. hattai – Japan (Hokkaido)
C.l. hodophilax – Japan (Honshu)
C.l. lupus – Europe and Asia
C.l. pallipes – Middle East (11)

 

There may be other subspecies too in Europe: C.l. signatus (Iberian peninsula) and C.l. italicus (Italian peninsula) (3).

 

The gray wolves vary in size based primarily on their geographic locality. The southern populations are generally smaller than the northern populations. The weight and size of the males is larger than the measurements of the females (2).

 

The fur color is also varies geographically. The Arctic wolves are pure white, the other possible colors are mixtures of gray and white, gray, brown, cinnamon and pure black. They have a dense underfur layer, which provides them excellent insulation against cold conditions (2). The wolves in subtropical areas (for example C.l. signatus) have different fur in summer and winter, in the hot seasons they have much shorter fur than in the cold winter (own experience).

 

The gray wolves are highly social animals, which live in packs. The number of wolves in packs are 2-36 (usually 5-9), depending upon the habitat and the abundance of prey animals. The packs are usually composed of an alpha pair and their offspring (young of previous years too). Sometimes unrelated immigrants may also become members in the pack (2).

 

The strong dominance hierarchy within the pack is well known. Usually the alpha male is the pack leader, which dominant all other individuals. The next dominant wolf is the alpha female. If the alpha male becomes injured or weakened because of any reason, the beta male will take his place in the hierarchy. Then the alpha male then may leave the pack (2).

 

The rank determines which animals mate and eat first. Wolves demonstrate their rank by postural cues and facial expressions (crouching, chin touching, rolling over and showing the stomach) (2).

 

The packs occupy territories of 75-2500 km2 depending on prey density. The wolves defend and maintain their area through howling, scent-marking, but they may kill the invaders too (11). The alpha male does the scent marking alone in the pack (2).

 

The gray wolf packs have a stationary and a nomadic phase. During the spring and summer , while the pups are being reared the wolves are in live in their territory. In the fall and winter the wolves become nomadic. They move usually at night and cover long distances, it can be up to 200 km (2).

 

Wolves control prey populations by hunting the weak, ill and old animals. They can hunt both alone and in packs, but they also steal the prey of other predators. In pack they can kill large mammals, as a moose, a bison or a musk oxen, but they eat smaller animals too. Wolves can chase the prey at speeds up to 55 to 70 km/h. One a large ungulate is taken down, the wolves attack its rump, flank and shoulder areas. A wolf can consume up to 9 kg of meat at one meal. It eats almost everything, including some hair and bones (2).

 

Only the dominant pair breeds in the pack, so they are monogamous. If the alpha male or female dies, a new male or female will take over the mate. The wolf pairs spend a great deal of time together (2).

The breeding occurs between January and April, in north the populations breed later than the southern populations. Females come into estrus once each year and it lasts 5 to 14 days. After mating the female digs a den in which raise her offspring. Usually the entrance of the den slopes down to avoid flooding (2). The mother can use caves, pits, hollow logs too (11).

 

The newborn pups are blind and deaf. At ten to fifteen days of age the pup’s blue eyes open. The pups stay in the den with the mother for the first 3 weeks. Then they are cared for by other members of the pack. Until they are 45 days old, the pups are fed regurgitated food. Later the offspring eat meat provided by other pack members. After leaving the den the pups start learning to play fight. These interactions, as well as the dominance status of the mother, determine their position in the pack hierarchy (2).

 

The ten months old wolves start to hunt with the pack. Young females reach maturity at two years of age, while males become mature about three years of age. Most young wolves leave the natal pack between 1 and 3 years old (2).

 

Gray wolves can live thirteen years in the wild, but the average lifespan is 5-6 years. However in zoos they can reach the fifteen years of age (2).

 

The gray wolf is still hunted as game animals in many countries, but it is fully protected in others (11). The original range has been reduced by about one-third. The major threats are the poisoning and deliberate persecution due to depredation on livestock. Although the legal protection and change of mind stabilized their status in developed countries the wolves are endangered in developing countries. The competition with human for livestock and the fragmentation of the natural habitat are the main threats in these regions. In many countries (for example in USA) they are reintroduced in several areas (3).

 

Gray wolf in the zoo
The gray wolf is a common species in the zoos (11). Exhibiting wolves is a powerful teaching tool for engendering human appreciation for and understanding of nature and the ecological role of carnivores. In addition, there are direct conservation goals too. For example more than 40 zoos and wildlife facilities keep and breed Canis lupus baileyi for the purpose of conservation and for the support of reestablishing wild Mexican Wolf populations (10).

 

According to the Hungarian zoo regulation, the wolf enclosure should be at least 200 m2 for 1-5 individuals, with separation facility, shelters and digging possibilities. The fence of the enclosure should be at least 2 m high, and the base of it at least 2 m deep (8). Because they climb very well, it is suggested to use electric fence and additional overhang too (own experience).

 

According to the WAZA the outdoor enclosure should be at least 800 m2 for two adults. It should be enlarged by 80 m2 for each additional adult. The enclosure should have natural, well drained soil, with some sandy patches. It should be well structured allowing the animals to avoid eye contact (10).

 

They are social animals, so they should be kept in packs (breeding pair with offspring or bachelor groups). The conflicts between the mother and the older adult daughters may result killing each other (10). If we want to establish a pack (including both sexes), we should start with a pair only, no more individuals. The aggression of the subspecies differs, for example the arctic wolves are less aggressive than the European (Canis lupus lupus) and the Iberian wolves (Canis lupus signatus). It is important to build a separation facility for a long time separation (own experience).

 

The wolves can be kept with brown bears (Ursus arctos) in mixed exhibit, if it is large enough for them and there are protected areas for wolves, where bear cannot enter (own experience).

 

The diet should consist of meat with bone and fur, in addition supplementing vitamins and mineral powder (10). In Szeged Zoo the daily diet includes 1 kg meat and vegetables too (apple, pear, boiled carrot)(9).


 


Szürke farkas (Canis lupus)

 

Más tudományos név: nincs (7)
Más magyar név: nincs (7)
Alfajai:
Canis lupus albus Kerr, 1792
Canis lupus alces Goldman, 1941
Canis lupus arabs Pocock, 1934
Canis lupus arctos Pocock, 1935
Canis lupus baileyi Nelson and Goldman, 1929
Canis lupus beothucus G. M. Allen and Barbour, 1937
Canis lupus bernardi Anderson, 1943
Canis lupus campestris Dwigubski, 1804
Canis lupus chanco Gray, 1863
Canis lupus columbianus Goldman, 1941
Canis lupus crassodon Hall, 1932
Canis lupus dingo Meyer, 1793 – dingó
Canis lupus familiaris Linnaeus, 1758 – kutya
Canis lupus filchneri (Matschie, 1907)
Canis lupus floridanus Miller, 1912
Canis lupus fuscus Richardson, 1839
Canis lupus gregoryi Goldman, 1937
Canis lupus griseoalbus Baird, 1858
Canis lupus hattai Kishida, 1931
Canis lupus hodophilax Temminck, 1839
Canis lupus hudsonicus Goldman, 1941
Canis lupus irremotus Goldman, 1937
Canis lupus labradorius Goldman, 1937
Canis lupus ligoni Goldman, 1937
Canis lupus lupus Linnaeus, 1758
Canis lupus lycaon Schreber, 1775
Canis lupus mackenzii Anderson, 1943
Canis lupus manningi Anderson, 1943
Canis lupus mogollonensis Goldman, 1937
Canis lupus monstrabilis Goldman, 1937
Canis lupus nubilus Say, 1823
Canis lupus occidentalis Richardson, 1829
Canis lupus orion Pocock, 1935
Canis lupus pallipes Sykes, 1831
Canis lupus pambasileus Elliot, 1905
Canis lupus rufus Audubon and Bachman, 1851
Canis lupus tundrarum Miller, 1912
Canis lupus youngi Goldman, 1937 (7)


Földrajzi elterjedés: az északi félteke legnagyobb részén (2)
Élőhely: az egyik legelterjedtebb szárazföldi emlős, a tundrától az erdőig, a fűves pusztákon és félsivatagokban egyaránt él (2)

Testtömeg: 26,625 kg (1) / 23,0 to 80 kg (2)
Testhossz: 87 to 130 cm (2)

Marmagasság: 60 to 90 cm (2)

 

Vemhesség: 62 nap (1) / 60-63 nap (2)
Születési méret: 450 g (1)
Utódok száma: 6 (1) / 5-14 (2)
Elválasztási kor: 47 nap (1) / 45 nap (2)
Ivarérettség: 669 nap (1) / 2 és 3 év között (2)
Élettartam: maximum 20,6 év fogságban (1)

Napi aktivitás: nappal is lehet aktív, de többnyire éjszakai állat (2)
Szociális viselkedés: szociális csapatokban, farkasfalkákban él (2)
Táplálkozás: kisebb és nagyobb méretű állatokat egyaránt fogyaszt, hallal és tojással, sőt, gyümölcsökkel is táplálkozik (5)

IUCN: kevésbé aggasztó helyzetű (3)
CITES: I-II. (4)
Feltételezett száma vadon: nem ismert (3)
Feltételezett száma állatkertben: nem ismert, de legalább ezer példánya él fogságban, nagyon gyakori állatkerti faj (5)


A szürke farkas hajdan a legelterjedtebb emlősnek számított (3). Az északi féltekén a sarkkörtől egészen a 20. szélességi fok környékéig elterjedt, vagyis megtalálható volt Közép-Mexikó déli részén éppúgy, mint Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában. Azonban jelenleg a szürke farkas Észak-Amerika, Mexikó és Eurázsia kisebb területeire szorult vissza (2).

 

Az óriási elterjedési területből következik, hogy a szürke farkas az egyik legváltozatosabb élőhelyeken is megélő szárazföldi állat. A tundrától a különböző típusú erdőségekig, füves pusztákon és félsivatagos területeken egyaránt megtalálható (2).

 

Számos alfaját írták le, különösen Észak-Amerikában. Azonban Nowak 1995-ös írásában az amerikai 24 alfajt 5-re csökkentette. Wilson 2000-ben a molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzése után arra a következtetésre jutott, hogy az észak-amerikai farkasok közül a keletiek a kontinensen alakultak ki, míg a több Eurázsiában, és onnan terjedt el Amerikában. A szerzők ez alapján javasolták, hogy Canis lycaon néven különálló fajként kezeljék az Amerikában kialakult farkasokat. Nowak a következő 5 alfajt írta le: C.l. arctos (Kanada and Grönland), C.l.baileyi (Délnyugat-USA és Mexikó), C.l. lycaon (Kelet-Kanada), C.l. nubilis (Kanada és az USA északi területei), C.l. occidentalis (Alaszka, Kanada és Északnyugat-USA) (11).

 

Nowak szerint a további alfajok:
C.l. albus – Észak-Oroszország
C.l. communis – Közép-Oroszország
C.l. cubanensis – Kelet-Közép-Ázsia
C.l. hattai – Japán (Hokkaido)
C.l. hodophilax – Japán (Honshu)
C.l. lupus – Európa és Ázsia
C.l. pallipes – Közel-Kelet (11)


Európában még a következő alfajok is lehetnek: C.l. signatus (Ibériai-félsziget) és a C.l. italicus (Olaszország) (3).

 

A szürke farkasok mérete és súlya a földrajzi elterjedésük szerint változik. A déli populációk általában kisebbek, mint az északiak. A hímek súlya és mérete nagyobb, mint a nőstényeké (2).

 

A szőrének színe is változik a földrajzi elterjedése szerint. Míg a sarki farkasok teljesen fehérek, addig más farkasok színe fehér-szürke keverék, barna, szürke, fahéj és tiszta fekete is lehet. A hosszabb szőrzet alatt egy sűrű réteget is viselnek, amely kellő védelmet biztosít még az extrém hideg ellen is (2). A szubtrópusi területeken élő farkasok (pl. a C.l. signatus) különböző vastagságú bundát viselnek nyáron és télen. A forró hónapokban a szőrük nagyon rövid, míg a hideg teleken hosszú (saját tapasztalat).

 

A szürke farkasok erősen szociális állatok, a csoportjaik neve a falka. A falka 2-36 egyedből állhat, de többnyire 5-9 egyed közötti a létszám. A csapat létszáma az élőhelyüktől, illetve a zsákmányállatok számától is függ. A falka általában egy alfa-párból, és azok utódaiból áll (fiatalok, beleértve az előző évek szülötteit is). Időnként előfordul, hogy idegen egyedet is bevesznek a falkába (2).

 

A farkascsapatokban uralkodó szigorú hierarchia jól ismert. Általában az alfa-hím a falka vezére, és uralja a többi egyedet. Az alfa-nőstény követi a rangsorban. Ha az alfa-hím sérülés vagy más miatt nem tudja megőrizni az elsőbbségét, a béta hím lép a helyébe. Ekkor az előző vezér el is hagyhatja a csapatot (2).

 

A rang határozza meg, melyik állat párosodhat vagy ehet előbb. A farkasok rangsorbéli helyzetüket a viselkedésükkel és testtartásukkal jelzik (pl. meglapulás, a pofájuk összeérintése, hanyatfekve mutatja a nyakát és hasát)(2).

 

A falka 75-2500 km2-es területet birtokolhat, ennek mérete a zsákmányállatok sűrűségétől függ. A farkasok harciasan védik a területük, amelynek határait szagjelekkel és farkasüvöltéssel jelölik ki, a betolakodókat akár meg is ölhetik (11). Egyedül az alfa-hím hagy szagnyomot (2).

 

A falkák az évszaknak megfelelően lehetnek helyhez kötöttek és nomádok. Tavasszal és nyáron, mikor az utódaikat nevelik, állandó helyen maradnak. Ősszel és télen viszont hatalmas távolságokat is megtehetnek esténként, akár 200 km-t is (2).

 

A farkasok vadászatuk közben egyben szabályozzák is a zsákmányállatok populációit, azzal, hogy elsősorban a könnyebben elérhető gyengébb és beteg egyedekre összpontosítanak. A szürke farkasok egyedül és falkában is vadásznak, de összefogva szembeszállnak más ragadozókkal is a zsákmányért. A falka együttes erővel olyan nagyméretű állatokat is elejthet, mint a jávorszarvas, a bölény és a pézsmatulok. Azonban kisebb állatokra is szívesen vadásznak, főleg az egyedül élők. A zsákmányukat akár 55-70 km/h sebességgel is tudják üldözni. Ha legyűrték az áldozatukat, a farkasok elsősorban annak farát, oldalát és marját támadják. Az éhes farkas egyszerre akár 9 kg súlyú húst is képes befalni. Majdnem mindent elfogyaszt, beleértve a csontokat és a szőrt is (2).

 

Csak a domináns pár szaporodik, monogám állatoknak tekinthetők. Ha az alfa hím vagy nőstény elpusztul, egy új hím, illetve nőstény veszi át a helyét. A párok nagyon sok időt töltenek együtt (2).

 

A szaporodási időszak januártól áprilisig tart, északon a populációk később párzanak, mint a déliek. A farkas szuka évente egyszer tüzel, 5-14 napot. A párzás után legtöbbször egy odút ás, amelyben felnevelheti kölykeit. Az odú bejárata sokszor kifele lejt, hogy ne árasztódjon el vízzel (2). Azonban az anya használhat barlangot, gödröket, üreges fát is e célból (11).

 

Az újszülött farkasfiak vakok és süketek. 10-15 nap múlva nyílik ki a kék szemük. Az odúban három hétig maradnak anyjukkal, ekkor a csapat többi tagja gondoskodik az etetésükről. A kölykök 45 napos korukig felöklendezett táplálékot kapnak. A falka tagjai később is hoznak húst a kicsiknek. Az odú elhagyása után a kölykök elkezdik játszva elsajátítani a harci készségeket. Ezek az interakciók határozzák meg – az anya rangja mellett – a fiatal farkasok későbbi pozícióját a rangsorban (2).

 

A fiatal farkasok tíz hónapos korukban kezdenek el vadászni. Az ivarérettséget a szukák két éves,a kanok három éves korukra éri el. A legtöbb fiatal farkas 1-3 éves koruk között hagyják el szülőfalkájukat (2).

 

A szürke farkasok vadon maximum 13 éves korukig élnek, az átlagéletkoruk 5-6 év. Azonban állatkertben akár 15 évig is élhetnek (2).

 

A szürke farkast sok országban ma is vadászható vadnak tekintik, míg másokban teljes védelmet élveznek (11). Az eredeti élőhelye a történelmi időkben harmadára csökkent. A legfőbb veszélyt a mérgezés, valamint a háziállatok védelmében történő irtásuk jelenti. Habár a törvényi védelemnek és az emberek szemléletváltozásának köszönhetően a fejlett országokban stabilizálódott a helyzete, a fejlődő országokban már kevésbé kedvező a kép, több populációjukat a kihalás fenyegeti. A háziállatokért való versengés és a természetes életterük csökkenés és feldarabolódása jelenti a legfőbb veszélyforrást ezekben a régiókban. Számos országban, köztük az USA-ban jelenleg a visszatelepítésük zajlik (3).

 

Szürke farkas az állatkertben
A farkasok elég közönséges állatkerti állatnak számítanak (11). A bemutatásuk elsősorban azért hasznos, mert jó példával szolgálnak a ragadozók szerepének megismertetésére a természetes rendszerekben. Ezen kívül közvetlen természetvédelmi célokat is szolgál a tartásuk és tenyésztésük. Például jelenleg 40 állatkert és vadvédelmi intézet vesz részt a mexikói Canis lupus baileyi megmentésében és támogatja az alfaj visszatelepítését (10).

 

A magyar előírások szerint állatkertben a farkasok kifutójának mérete legalább 200 m2 1-5 egyed esetében. A tartóhelynek tartalmazni kell elkülönítési lehetőséget, védett helyeket és lehetővé kell tenni, hogy az állatok áshassanak. A kifutó kerítésnek legalább 2 méter magasnak, az alapnak szintén 2 méter mélynek kell lennie (8). Miután a farkasok nagyon jól másznak, a villanypásztor és a kiugrásgátló mindenképpen javasolt (saját tapasztalat).

 

A WAZA előírása szerint a külső kifutó mérete legalább 800 m2 legyen két egyedre, majd 80 m2-t számoljunk minden további felnőtt farkasra. A kifutó talaja természetes, jó vízelvezetésű legyen, kisebb homokfoltokkal. A kialakítása során ügyelni kell arra, hogy elég változatos legyen a felszíne, az állatok ki tudjanak kerülni egymás látóteréből (10).

 

Miután szociális állatok, csak falkában szabad őket tartani (a szaporodó pár és utódaik, vagy agglegény csoport). Az anya és idősebb lánya között konfliktusok akár egyikük pusztulásához is vezethet (10). Ha hímekből és nőstényekből álló falkát akarunk alakítani, kizárólag egy párral kezdjünk, ne több egyeddel. Az egyes alfajok agresszivitása különböző, például az arktikus alfajok kevésbé agresszívak, mint az európai (Canis lupus lupus), vagy éppen az ibériai farkas (Canis lupus signatus). Mindenesetre hosszabb tartásra is alkalmas elkülönítőt mindenképpen biztosítani kell kettőnél nagyobb létszámú csapat esetén (saját tapasztalat).

 

A farkasok tarthatók egy kifutóban barna medvékkel (Ursus arctos), ha elegendő terület áll mindkét faj rendelkezésére, illetve a farkasoknak van visszavonulási lehetőségük, ahová a medvék nem érnek el (saját tapasztalat).

 

A takarmányuknak csontos és szőrös húst kell tartalmaznia, amelyet vitaminokkal és ásványi sókkal egészítünk ki (10). A Szegedi Vadasparkban a napi takarmány 1 kg hús mellett növényi táplálékot (alma, körte, főtt répa) is magába foglal (9).


References / Hivatkozások:

 

1. AnAge - The Animal Ageing and Longevity Database

2. ADW - Animal Diversity Web

3. IUCN - Red List of Threatened Species

4. CITES - Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

5. EOL - Encyclopedia of Life

6. ISIS - International Species Information System

7. ITIS - Integrated Taxonomic Information System

8. zoo.hu - Hungarian zoo regulation

9. Szegedi Vadaspark / Szeged Zoo - zooszeged.hu

10. WAZA - World Association of Zoos and Aquariums

11. canids.org - Canid Specialist Group (CSG)