Bioport logó

Search - keresés

The Zoo Within


The Zoo Magazine


Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

money for photos!


Stock Photos


Royalty Free Images










Sponsor / Támogató:


Gulo gulo

in English: Wolverine | | magyarul: Rozsomák

Mammalia, in English: Mammals, magyarul: Emlősök
  Mustelidae, in English: Mustelids, magyarul: Menyétfélék

Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!

Gulo guloGulo gulo 

Gulo gulo

Gulo gulo


Gulo gulo

Gulo gulo

Gulo gulo

Gulo gulo

Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF


Wolverine (Gulo gulo)


Subfamily: Mustelinae (6)
Other scientific names: no (6)
Other English names: no (6)

Gulo gulo albus (Kerr, 1792)      
Gulo gulo gulo (Linnaeus, 1758)      
Gulo gulo katschemakensis (Matschie, 1918)      
Gulo gulo luscus (Linnaeus, 1758)      
Gulo gulo luteus (Elliot, 1904)     
Gulo gulo vancouverensis (Goldman, 1935)(6)

Geographic range: they are found in North America and northern Eurasia, in the boreal zone of the northern hemisphere.(2)
Habitat: they live in alpine forests, tundra, open grasslands, and boreal shrub transition zones at or above timberline. (2)

Weight: 16.33 kg (1)
Length: 65 to 105 cm (2)

Gestation period: 35 days (1), total: 120 to 272 days (2)
Birth size: 95 g (1)
Number of offspring: 1-5, average 3 (2)
Age of weaning: 87 days (1)
Age of sexual maturity: 710 days (female) and 776 days (male) (1)
Lifespan: 19.5 years (captivity) (1)

Activity: mainly nocturnal, but it can active whole day (2)
Social behaviour: solitary (2)
Food habit: from the egg to the large ungulates, but mainly scavenger (7)

IUCN: Least concern. (3)
CITES: not (4)
Estimated number in the wild: unknown, 0.3-6.2 animals/1000 km². (3)
Estimated number in zoos: about 110. (5)


The Latin “gula” and “gulosus” translate to the English words “throat” and “gluttonous” (10). There are at least two subspecies of wolverine, the Eurasian G. gulo gulo and the North American G. gulo luscus (2). In the past the North American subspecies was considered as species (10). Another possible subspecies are G. gulo vancouverensis (Vancouver Island, Canada) (2) and the G. gulo katschemakensis (Kenai Peninsula in Alaska) (10).

The wolverine is the largest terrestrial mustelid. Its appearance is bear-like, but movement and associated behavior are distinctly characteristic of the weasel. The wolverine is powerfully built, with structural morphology apparently adapted for winter survival. The skull of the wolverine is robust; powerful dentition and associated musculature enable the wolverine to forage on frozen meat and bone (10). The females are generally smaller than males by about 10% and 30% in weight. They have short and powerful limbs and 5 toes on each paw (2). Its claws are curved and semi-retractile (10). Their semi-plantigrade (2) or plantigrade (10) locomotion looks strange. Their weight is primarily on their metatarsals during moving. This distributes weight better and can be useful when moving in snow. Although ungulates can run faster on hard ground, in snow the wolverines are less likely to sink in and can often catch much larger animals that become immobilized in deep snow (2). In addition the wolverines are excellent swimmers and climbes (#10 and own experience).

Like most mustelids, wolverines have anal scent glands which are used to mark territories and food caches. Due to their scavenging lifestyle, they have an advanced sense of smell. Wolverines also have good hearing, but likely have poor vision. Wolverines are rarely vocal, except for occasional grunts and growls when irritated (2).

Wolverines are usually found in alpine forests, tundra, open grasslands, and boreal shrub transition zones. It is a solitary species. Generally they live in areas with low human development and need large, undisturbed ranges in order to survive (2). The mean home range of the males is between 422-1,506 km², the females live in 73-335 km². The size of the home range may be depends on the availability of resources, distribution of females (for males), topography and habitat, suitable denning habitat (10). During the winter, females construct nests to store food and hide young. The cold weather helps them to preserve the food (2).

Wolverines gallop with great endurance, sometimes moving 10 to 15 km without rest, although their speed probably does not exceed 15 km per hour. They can move 45 km in one day (2).

Wolverine can eat anything from eggs to large ungulates (reindeer, roe deer, wild sheep, red deer and moose). They are capable of bringing down prey that is five times bigger than themselves – if there is deep snow. Wolverines can be very fast when attack, reaching speeds of over 48 km an hour. Large prey are killed by biting the back or front of the neck, severing neck tendons or crushing the trachea (2). They are facultative scavengers,  due to seasonal preferences for carrion versus live prey (10). When wolverines find a carcass, they defend it aggressively, they have been reported to drive bears, cougars, and even packs of wolves (2).

Although the young and unexperienced wolverines can be preyed by bears, cougars, golden eagles and wolves, the adult wolverines have one dangerous enemy except the human: the pack of wolves (2).

Female wolverines mate every other year. The females and males usually meet for breeding only, from May to August. Then the males mate with all females in their home ranges, they remain together for several days. The females sometimes mate with other males too, but their litters are fathered by one male only (2). Wolverines exhibit delayed implantation. After the fertilized eggs develop to the 8-cell stage, they remain in this stage until implantation into the uterine wall, which usually occurring from December to February. Post-implantation period following implantation of the blastocyst is about 30-50 days. Parturition occurs from January through April, with most females giving birth in February to mid-March (10) in their snow dents (2). The newborn wolverines are fully – white - furred, their eyes are closed (10). The mother defends her territory and intruders are not tolerated. This territorial behavior continues until the young are ready to hunt on their own. Young remain with their mother until the fall of the year they were born (2).

In the wild wolverines usually live for 5-7, maximum 13 years (2). The population trend is decreasing, the main problems: hunting (both wolverines and their prey), poisoning programs, human disturbance which leads to fragmented distribution and low genetic diversity. There are many conflicts between human settlements and wolverines, because this carnivore is known to kill more animals than it can eat (3). The European population is estimated to be 2260 animals only (1400 in European Russia) in 2005. In Asian Russia there may live about 18000 wolverines (3).

Wolverines in zoos

The enclosure of the wolverines should be large enough, because of their big demand of space (7). The minimum size in the Hungarian regulation for a pair is 100 square meters only (8), the American minimum standard is 164 square meters (7), the minimum size in Sweden is 800 square meters (11). First two standards are very small, we should provide them at least 1000 square meters natural enclosure (own experience). We should provide them pool and climbing facilities, shadowy areas and other shelters (7). The hot summer is a big challenge for them, so we have to provide possibilities of cooling (7). Because the males usually have to be separated from females with cubs for a long time, there should be build additional enclosure which is large enough (11). For each adult we should provide a den, which is at least 1.5 square meters (11).

Because they are excellent climbers, the minimum height of the fence is 2 m with additional 0.8 overhang. Live trees and other climbing facilities should be at least 2 m away from the perimeter fence, and it is useful to secure them with collars (11). They can climb on to straight trees too (own experience). Because they are digging, the foundation of the fence should reach at least 0.8 m below ground (11). The electric fence is insufficient barrier alone, because of their thick fur defends them well (own experience).

Although wolverine is known as exclusive carnivore and they receive meat only in zoos (7) (11) , according to my experience it likes fruits too (for example grape and apple), especially in the warmer months (own experience).

It is very important to use variable environmental enrichment for this species, because the wolverines are very active and intelligent animals. Except the hottest periods they are very “cooperative” in feeding shows (own experience).



Rozsomák (Gulo gulo)


Alcsalád: Mustelinae (6)
Más tudományos név: nincs (6)
Más magyar név: torkosborz (9)

?Gulo gulo albus (Kerr, 1792)      
Gulo gulo gulo (Linnaeus, 1758)      
?Gulo gulo katschemakensis (Matschie, 1918)      
Gulo gulo luscus (Linnaeus, 1758)      
?Gulo gulo luteus (Elliot, 1904)     
?Gulo gulo vancouverensis (Goldman, 1935)(6)

Földrajzi elterjedés: Észak-Amerika, Eurázsia északi része, vagyis az északi félgömb boreális területei. (2)
Élőhely: hegyvidéki erdők, tundrák, nyílt puszták, a boreális bozótos átmeneti zónák az erdőhatár felett. (2)

Testtömeg: 16,33 kg (2)
Testhossz: 65-105 cm (6)

Vemhesség: 35 nap (1), teljes: 120+272 nap (2)
Születési méret: 95 g (1)

Utódok száma: 1-5, általában 3 (2)

Elválasztási kor: 87 nap (1)

Ivarérettség: 710 nap (nőstény) és 776 nap (hím)  (1)

Élettartam: 19,5 év (fogságban) (1)

Aktivitás: főleg éjszakai állat, de nappal is lehet aktív (2)

Szociális viselkedés: magányosan él (2)
Táplálkozás:  a tojástól a nagyméretű patásokig majd mindennel táplálkozik, de főleg dögevő (7)

IUCN: kevésbé aggasztó helyzetű. (3)
CITES: nem (4)
Feltételezett száma vadon: nem ismert, 0,3-6,2 egyed/1000 km² (3)
Feltételezett száma állatkertben: kb. 110. (5)


A rozsomákok tudományos neve, a “Gulo gulo” a latin “gula” és “gulosus” szavakból származik, amelyek jelentése torok és falánk (10), és amire a másik magyar elnevezése a fajnak, a torkosborz is utal. Legalább két alfaját ismerjük, az eurázsiai G. gulo gulot és a észak-amerikai G. gulo luscust (2). Régebben az amerikai alfajt külön fajként írták le (10). Esetleges további alfajai: a G. gulo vancouverensis (a kanadai Vancouver szigetén él) (2), valamint a G. gulo katschemakensis (Kenai-félsziget Alaszkában) (10).

A rozsomák a legnagyobb termetű szárazföldi menyétféle. A megjelenése medveszerű, a mozgása és viselkedése viszont egyértelműen menyétre emlékeztet. Erőteljes testfelépítésű állat, amely a hosszú és hideg telek túlélésére alkalmazkodott. Robusztus koponyája, erős fogazata és állkapcsa révén a fagyott húst és csontos is el tudja fogyasztani (10). A nőstények általában méretben 10%-kal, súlyban 30%-kal kisebbek a hímeknél. A lábai rövidek és erőteljesek, mancsain 5 ujj található (2). A karmai nagyok, görbék és félig visszahúzhatók (10). A félig- (2) vagy teljesen (10) talponjáró mozgásuk meglehetősen szokatlan benyomást kelt, esetlennek tűnik. A testsúlyuk mozgásuk közben lábközép csontjaira nehezedik, ami havas talajon való haladás során jelent kedvezőbb súlyeloszlást. Habár kemény talajon a patások sokkal gyorsabban futnak, a mély hóban kevésbé elsüllyedő rozsomák képesek beérni és elejteni a nála jóval nagyobb szarvasokat is (2). A rozsomákok ezen kívül kitűnő famászók és úszók (#10 és saját tapasztalat).

Hasonlóan a többi menyétféléhez, a rozsomákok az anális szagmirigyeikkel jelölik a területüket és zsákmányukat. A dögevő életmódjuk egyik fontos feltétele a kiváló szaglás, emellett a hallásuk is kitűnő, a látásuk viszont annál rosszabb. Ritkán hallatnak hangot, a morgásoktól eltekintve, mikor felbosszantják (2).

A rozsomák hegyvidéki erdőkben, tundrán, nyílt füves területeken és boreális bozótos, átmeneti zónákban él. Magányos állat, amely általában emberi zavarástól lehető legmesszebb él, ahol a túlélésük érdekében óriási területeket járnak be (2). A hímek átlagos territórium nagysága 422-1,506 km², a nőstényeké 73-335 km². A területük nagysága feltehetően a táplálékforrásoktól, a nőstények eloszlásától (hímek esetében), az élőhely topográfiájától, növényzetétől függ, de fontos lehet az is, hogy képes-e találni megfelelő búvóhelyeket magának (10). Télen a nőstények ugyanis fészkeket építenek a kölykeik elrejtésére és a táplálék raktározására. A hideg idő segíti őket az élelmük tartalékolásában (2).


A rozsomákok rendkívül kitartóan futnak, előfordul, hogy 15 km/órás sebességgel vágtáznak 10-15 kilométert egyhuzamban, pihenés nélkül. Egy nap alatt akár 45 km-t is megtehetnek (2).

A rozsomákok bármit megesznek a tojástól a nagy patásokig (rénszarvas, őz, vadjuh, gímszarvas és jávorszarvas). Akár ötször nagyobb termetű zsákmánnyal is elbánnak – ha a mély hó segíti őket. Támadáskor akár 45 km/h-ás sebességre is képesek felgyorsulni. A nagyméretű áldozataikat elölről vagy hátulról a nyakukra mért erős harapásukkal ölik meg, szétmarcangolva az íneket és a légcsövet (2). A rozsomák fakultatív dögevő, csak bizonyos időszakokban preferálják a dögöket az élve elejtett zsákmánnyal szemben (10). Amint egy dögre akadnak, azt hevesen védelmezik, agresszivitásuk még a medvéket, pumákat és a farkasokat is meghátrálásra kényszeríti (2).

Habár a fiatal és tapasztalatlan rozsomákok medvék, pumák, szirti sasok és farkasok áldozatául eshetnek, a kifejlett egyedekre – az emberen kívül – csak egy farkas falka jelenthet veszélyt (2).

A rozsomák nőstények minden második évben párzanak. A hímek és nőstények általában csak a párzási időszakban találkoznak és maradnak pár napig együtt, májustól augusztusig. Ekkor a hímek valamennyi területükön élő nősténnyel párzanak. A nőstények néha más hímmel is párzanak, azonban csak egy apától születnek utódai (ugyanazon almot tekintve) (2). A rozsomákokra jellemző, hogy megtermékenyített embrió késleltetve ágyazódik be. Amint az embrió eléri a 8 sejtes stádiumot, a fejlődése megáll addig, míg végül december és február között beágyazódik méh nyálkahártyájába. A beágyazódástól az ellésig 30-50 nap telik el, a rozsomák kölykök januártól áprilisig, de leginkább februártól március közepéig (10) születnek meg a hó alatti menedékben (2). Az újszülöttek fehér szőrűek és vakok (10). A nőstény különösen agresszívan védelmezi területét, amíg csak a kölykei képesem nem lesznek önállóan vadászni. A fiatalok a születési évük őszéig maradnak anyjukkal (2).

A rozsomákok vadon 5-7, maximum 13 évig élnek (2). A számuk vadon folyamatosan csökken, amelynek fő okai: vadászat (mind a rozsomákokra, mind a zsákmányállatokra), a ragadozók mérgezése és az emberi zavarás, amelyek együttessen a populációk szétdarabolódásához és alacsony genetikai diverzitáshoz vezetnek. Jelentősek a rozsomákok és emberek közötti konfliktusok, miután a rozsomákok arról ismertek, hogy több zsákmányt ejtenek el, mint amennyit elfogyasztanak (3). Az európai populáció méretét 2260 egyedre becsülték 2005-ben, ebből 1400 rozsomák Oroszország európai területein él, míg ázsiai részén a feltételezések szerint 18 ezer egyede járja a vadont (3).

Rozsomákok az állatkertben
A rozsomákoknak nagy hely- és mozgásigényük miatt nagy kifutót szükséges biztosítani (7). A magyar előírás szerint a minimálisan biztosítandó méret egy párra mindössze 100 négyzetméter (8), az Egyesült Államokban 164 négyzetméter (7), míg Svédországban 800 négyzetméter (11). Az első két előírás nagyon kicsi, a saját véleményem szerint legalább 1000 négyzetméteres, természetes kialakítású kifutót szükséges építeni számukra (saját tapasztalat). Mászási lehetőségeket, medencét, árnyas részeket és búvóhelyeket kell még biztosítani a rozsomákoknak (7). A forró nyár nagy kihívást jelent számukra, ezért is kell gondolnunk hűsölési-hűtési lehetőségekre (7). Miután a hímeket általában el kell különíteni a kölyküket nevelő anyáktól, egy másik, elégségesen nagy kifutót is kell építeni a másik mellé (11). Minden kifejlett egyedre jusson egy legalább 1,5 négyzetméteres, zárt menedék (11).

Mivel nagyon jól másznak, a kerítés magassága legalább 2 méteres legyen, 0,8 méteres kiugrásgátlóval. Az élő fák és egyéb mászó alkalmatosságok, valamint a kerítés távolsága ne legyen kisebb két méternél, a magas fákon pedig érdemes gallért felhelyezni a továbbmászás megakadályozására (11). A rozsomákok képesek felmászni még a sima, egyenes fatörzsön is (saját tapasztalat). Emellett hatékonyan és gyorsan ásnak, ezért a kerítésnek egy legalább 80 centiméteres alappal kell rendelkeznie (11). Önmagában a villanypásztor nem jelent védelmet, a vastag bundájuk jól védi a rozsomákokat (saját tapasztalat).

Habár a rozsomák kizárólagos húsevőként ismert, és csak húst kap az állatkertekben (7) (11), saját tapasztalataim szerint szeretik a gyümölcsöket is (például alma, szőlő), kivált a melegebb hónapokban (saját tapasztalat).

Fontos, hogy változatos környezetgazdagítást biztosítsunk a rozsomákoknak, miután rendkívül aktív és elég intelligens állatok. A legmelegebb hónapoktól eltekintve „együttműködőek” a látványetetésekben (saját tapasztalat).

References / Hivatkozások:


1. AnAge - The Animal Ageing and Longevity Database

2. ADW - Animal Diversity Web

3. IUCN - Red List of Threatened Species

4. CITES - Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

5. ISIS - International Species Information System

6. ITIS - Integrated Taxonomic Information System

7. Mustelid (Mustelidae) Care Manual - AZA

8. - Hungarian zoo regulation

8. Szegedi Vadaspark / Szeged Zoo -

10. The Wolverine Foundation

11. WAZA - World Association of Zoos and Aquariums