Bioport logó

Search - keresés

 



ZOOmoment.com

The Zoo Within

ZOOmoments

The Zoo Magazine

 

Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

Photostocks,
money for photos!

 

Stock Photos

 

Royalty Free Images

 

 

Shutterstock

 

 

 

 

 

 

Sponsor / Támogató:

Hostonic

www.hostonic.hu

Lycosa singoriensis

in English: Lycosa singoriensis | | magyarul: Szongáriai cselőpók

Arachnida, in English: Arachnids, magyarul: Pókszabásúak
  Lycosidae, in English: Wolf spiders, magyarul: Farkaspókok



Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!Lycosa singoriensis

 

Lycosa singoriensisLycosa singoriensis 

 

Lycosa singoriensisLycosa singoriensis

 

Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF

 

 


Lycosa singoriensis

 

Other scientific names: Aranea singoriensis, Aranea tarentula, Lycosa ucrainensis, Lycosa latreillii, Lycosa rossica, Lycosa tarantuloides singoriensis, Lycosa latreillii, Arctosa latreillii, Arctosa singoriensis, Trochosa singoriensis, Allohogna singoriensis (7)

Other English names: no (4)

Subspecies: no (4)

 

Geographic range: from East Austria to Lake Baikal region, China and India (7)5

Habitat: mainly low-altitude grassland (7)

 

Length: 4 cm (6)


Gestation period: mating in Autumn, laying eggs in April (7)

Number of offspring: 80-150 (7)

Age of sexual maturity: 4-5 months (7)

Lifespan: females 3-4 year, males 2 years  (7)

 

Activity: after dusk (7)

Social behaviour: solitary (7)

Food habit: insects, mainly locusts, even small lizards too (7)

 

IUCN: no (5)

CITES: not (2)

Estimated number in the wild: unknown (5)

Estimated number in zoos: unknown (3)

 

It is a large spider, the length of the bigger ones can be 3-4 cm (6).

 

Originally it is a Central Asian species, which was described first by Laxmann from near Singora river, in Dzungaria (7). According to a hypothesis they migrated to west in the recent centuries, for example in Hungary it was collected first in 1888 (7). According to this theory they moved to Central Europe from south, along Danube, because they were not able to cross the Carpathian Mountains (1). According to other scientist (Dudich) this spider has lived in this western area since the end of the Ice Age (7).

 

Presently the western border of its range is in the Vienna Basin (Austria), in the east they live in region of Altai Mountains, Lake Baikal (Central Asia), Western and Northeast Siberia, but it can be found in India and China too. In the north they live in Poland and Czech Republic, in the South the border is Turkey (7).

 

Lycosa singoriensis lives in xerotherm grasslands, it prefers both hard and loose soils. It also prefers open salt grasses, but it can be found on sand and in plough field too. Mainly it lives in the lowland habitats and it is rare on slopes. The high level of ground-water does not favour for them, it can kill many spiders under the ground level (7).

 

This spider drills a vertical hole, which can be even 50 cm deep. It cottons the opening with spiders silk. The raining is not too dangerous for them, because the remained air among their long hairs prevent drowning for a while. They spend the winter in these holes, which are made deeper then. So they go under the frost line. Then they close the openings with 5-6 cm high plugs, which were made from soil particles and spider silk (7). In late autumn they often go into less-disturbed buildings too, such as storehouses, which can cause panic (own experience).

 

Lycosa singoriensis, as many other wolf spiders too, ambushes the prey from the hole. After catching it they move the prey return to the hole. It prefers locusts, but it was observed to kill and eat small lizards too. Their enemies are mainly birds, for example common krestrel (Falco tinnunculus) and Eurasian curlew (Numenius arquata) (7).

 

During the mating season (from the end of August to the end of October) the males leave their holes wander and search females. Then they eat almost nothing. They mate in the hole of females. The month of laying eggs is April. The females often move their cocoons out to have sunbath. The number of offspring is 80-150, they spend their first part of life on the back of abdomen of the mother. The young spiders become mature in the end of August (7).

 

It is not lethal to human. The biting can causes local dermatitis and temporary paralysis (7). In Central Asia there is a myth of extreme dangerous spiders (“chim-spider”). One of the “model” of it might be the Lycosa singoriensis. According to the nomads of South Russia this spiders cover the steppes in great number, and bite to death the cattle. Allegedly in 1838-1839 almost 70,000 cattle died because of spiders. There is no evidence for it (1).



Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis)

 

Más tudományos név: Aranea singoriensis, Aranea tarentula, Lycosa ucrainensis, Lycosa latreillii, Lycosa rossica, Lycosa tarantuloides singoriensis, Lycosa latreillii, Arctosa latreillii, Arctosa singoriensis, Trochosa singoriensis, Allohogna singoriensis (7)

Más magyar név: nincs (7)

Alfajai: nincs (4)

 

Földrajzi elterjedés: a Bécsi-medencétől a Bajkál-tó térségéig, Kínáig és Indiáig (7)

Élőhely: alacsonyabban fekvő fűves területek (7)

 

Testhossz: 4 cm (6)


A párzás és peterakás: ősszel párzik, április végén rakja le tojásait (7)

Utódok száma: 80-150 (7)

Ivarérettség: 4-5 hónap (7)

Élettartam: nőstények 3-4 év, hímek 2 év (7)

 

Napi aktivitás: alkonyat után aktív (7)

Szociális viselkedés: magányosan él (7)

Táplálkozás: rovarok, főleg sáskák, de akár kis gyíkokat is zsákmányolhat (7)

 

IUCN: nem (5)

CITES: nem (2)

Védettség: védett (8)

Feltételezett száma vadon: nem ismert (5)

Feltételezett száma állatkertben: kb. 200. (3)

 

A leghatalmasabb termetű magyarországi pók (1), a legnagyobb egyedek akár 3-4 cm-esre is megnőhet (6).

 

Alapvetően keleti elterjedésű faj, amelyet először 1770-ben Laxmann írt le az oroszországi Dzsungária tartományban, a Szingora folyó közelében (Közép-Ázsia) talált egyedek alapján (7). Egyes feltételezések szerint a legújabb időkben, a XIX. század végén terjedt el nyugatra, így Magyarországon is első példányát 1888-ban gyűjtötték be (7). Ezen hipotézis szerint a Kárpátok vonulatán nem tudott áthatolni, hanem feltehetően délről, a Duna mentén került be a Kárpát-medencébe (1). Mások szerint (Dudich) a pók régóta, pontosabban a jégkorszak vége óta él a Kárpát-medencében (7).

 

Jelenleg a nyugati elterjedésének határa a Bécsi-medence (Ausztria), keleten az Altaj-hegység, Belső-Ázsia, a Bajkál-tó környéke, Nyugat- és Északkelet Szibéria, de megtalálható Indiában és Kínában is. Északon Lengyelországban, Csehországban is él, délen Törökország a határ. Hazánkban az Alföld tipikus pókfaja, de a Dunántúlon is megtalálható (7).

 

Xeroterm gyepek lakója, kötöttebb és lazább szerkezetű talajokat egyaránt kedveli. Elsősorban a nyílt szikeseket preferálja, de homokpusztán és agrárterületeken is megtalálható. Viszont síkvidéki állat, a lejtős területeken kevésbé elterjedt. A magas talaj- és belvíz nem kedvez az elterjedésének, sok egyedük még a talajfelszín alatt elpusztul (7).

 

Függőleges helyzetű tárnát fúr a talajba, amelynek mélysége akár 50 cm is lehet. Az üreg száját belülről szövedékkel béleli. Az esőzések nem zavarják, hiszen hosszú szőrük között rekedt levegővel egy darabig kibírják anélkül víz alatt, hogy megfulladnának. A telet is az ekkorra kimélyített üregjeikben töltik, a fagyhatár alatt. A tárna száját ekkor 5-6 cm vastagságban összeszőtt talajszemcsékkel zárja le, mint egy dugóval (7). Ősszel sokszor megjelennek kevésbé forgalmas épületekben, például raktárakban, nem kis rémületet keltve (saját tapasztalat).

 

Ahogy több más farkaspók, a járatából ront ki zsákmányára, amelyet oda is hurcol vissza. Elsősorban sáskafélékre vadászik, de megfigyelték már azt is, hogy kisebb méretű gyíkokat is elfogyaszt. Őrá főként madarak vadásznak, vörös vércse (Falco tinnunculus) és nagy póling (Numenius arquata) (7).

 

A párzási időszakban, augusztus végétől október végéig az ivarérett hímek elhagyják üregeiket, és nőstények után portyáznak, miközben alig táplálkoznak. A párzás a nőstény tárnájában történik. A peterakás hónapja április. A nőstény a fonószemölcseire akasztott kokonjait sokszor a felszínen napoztatja. 80-150 az utódok száma, amelyek életük első szakaszát az anya potrohának hátoldalán töltik. A kis pókok augusztus végére válnak ivaréretté (7).

 

Hazánk elsőként védetté nyilvánított pókfaja halálos veszélyt nem jelent az emberre. A marása lokális dermatitiszt, illetve időszakos paralízist okozhat (7). Közép-Ázsiában regék szólnak az úgynevezett „csim-pókok” veszélyességéről, amelyek egyik „modellje” a szongáriai cselőpók lehetett. A déloroszországi nomád népek szerint időnként nagy számban lepik el a pusztát, és úgy összecsipkedik a marhákat, hogy azok a végén kimúlnak. Állítólag 1838-39-ben közel hetvenezer szarvasmarha pusztult így el. Magyarországon és máshol sem igazolták még ezt a jelenséget (1).


References / Hivatkozások:

 

1. Bíró Lajos: Magyarországi mérges pókok - Természettudományi közlöny, 1894. december

2. CITES - Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

3. ISIS - International Species Information System

4. ITIS - Integrated Taxonomic Information System

5. IUCN - Red List of Threatened Species

6. Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapja

7. Kovács Gábor: Magyarország védett pókfajai és természetvédelmi kezelésük lehetséges alternatívái - diplomamunka, Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék, Szeged, 2003

8. zoo.hu - a Magyar Állatkertek Szövetségének honlapja