Bioport logó

Search - keresés

 



ZOOmoment.com

The Zoo Within

ZOOmoments

The Zoo Magazine

 

Photo Zoo Adventures

How to take pictures of zoo animals?

Photo Zoo Adventures

Photostocks,
money for photos!

 

Stock Photos

 

Royalty Free Images

 

 

Shutterstock

 

 

 

 

 

 

Sponsor / Támogató:

Hostonic

www.hostonic.hu

Olgoi-Khorkhoi

in English: Mongolian death worm | | magyarul: Mongol halálféreg

Mystique, in English: Mystique, magyarul: Misztika
  Cryptidae, in English: Cryptids, magyarul: Kriptid állatok



Click on the photos to download! - Kattintson a fotókra a letöltéshez!Olgoi-Khorkhoi

 

 Photos in other sites / fotók más weboldalakon:

Shutterstock - Dreamstime - Fotolia - 123RF

 

 


Mongolian death worm (Olgoi-Khorkhoi)

 

Other names: allghoi khorkhoi (2)

 

Geographic range: Southern Gobi desert (6)

Habitat: desert (3)

 

Length: 60-150 cm (5) or less than 100 cm (3)

 

Activity: mainly lives underground, but goes up when it rains and the ground is wet (6)

Food habit: it may eat animals (6)

 

Perhaps the most dreadful cryptid is the Mongolian death worm, which lives in the drear areas of Gobi desert and which kill both animals and nomad shepherds. The Olgoï-Khorkhoï name means ’large intestine worm’ in Mongolian (6). According to descriptions it really looks like a cow intestine or a sausage (3). Its color is blood-red. Their length is between 60-150 cm (5), but according to other resource it is less than a meter (3). This worm is fat, thick-bodied (6). Both ends of this worm is similar (3). Its body was sometimes described as having dark spots and blotches. It has spiked projections at both ends (1). According to Ivan Mackerle its skin serves as an exoskeleton, molting whenever hurt (6). It moves underground. The movement can be detected from above via the waves of sand (3).

 

The death worms are live underground in the sand, but during the summer months, in June and in July they rise up to attack animals and humans (3). There is more chance to meet them after rain, when the soil is wet (6). Later it burrows into the sand and hibernate (5).

 

But its most known feature is the capacity of killing anybody at a distance. But its touching is also lethal (3). The nomads said that the worm spits an acid that corrodes anything it touches turning it yellow. They also said the color yellow attracts more worms (4). The nomads told to Mackerle a story of a young boy who was playing outside with a yellow toy box. A death worm apparently crawled inside, and when the boy touched the worm, he was killed instantly. The boy’s parents found his body and a wavy trail leading away in the sand. They knew instantly what had happened, and followed the trail to kill the worm. But the story goes that instead of them killing it, it actually killed them instead (1). According to others the worm uses lethal electric discharge (6). Nomads told that the worm frequently preyed on camels and laid eggs in its intestines (6).

 

Roy Chapman Andrews, American palaeontologist (apparently the inspiration for the Indiana Jones character) was the first who reported the rumours of this beast in 1922 (1). In 1919 Andrews met the Mongolian Minister of Foreign Affairs to finalize the details of their expedition permits. Then the minister asked the professor to capture a creature in Gobi desert. Although Andrews considered it to similar tale as the dragon for Chinese, he promised to collect one. For it he should have used a long steel collecting forceps and dark glasses to wear – according to the minister (3).

 

Ivan Mackerle, the Czech automotive engineer, adventurer and cryptozoology author started to collect Russian and Mongolian literature of the death worm (2). Mackerle had first been inspired by Soviet science fiction author Ivan Efremov who wrote a short horror story called Olgoï-Khorkhoï in 1954. In it, a party of geologists is terrorized by the worms. Four years after his short story, Efremov wrote a nonfiction book about the Soviet expedition called The Wind's Path, in which he detailed conversations with Mongols about the Death Worm. Efremov – as a professional paleontologist – was in an expedition in Gobi desert in 1946. Mackerle also found some sources in the Mongolian literature too (3). Although Mackerl arranged two expeditions two Mongolia in 1990 and 1992, he didn’t found any evidence, only new stories (2). There were some newer expeditions also in Mongolia, but without any success (6).

 

Finally, what is the Olgoi-Khorkhoi? According to the most accepted reply it is a Mongolian fairy tale (3). It may be possible that there is an animal, which is the initial point of this story – and the heat of the Gobi desert adds the horror elements to it. It is unlikely that a worm could be alive in such arid environment, some cryptozoologists – Mackerle also – thought that it was a worm lizard (Amphisbaenia) (2). However, they much smaller than the described worm, a larger one couldn’t find enough prey in an arid desert (own opinion). I think it is almost impossible that it is an animal which use electric discharge – all similar animals live in water. A venomous snake could be an acceptable as solution, but it is hard to believe that Mongolian nomads cannot recognize a snake. I have never heard about this kind of theory, but because of the periodic occurrence of this creature (once a year) and the abundance after rain, I suggest to see the possibility that it is not an animal, but it may be a poisonous or hallucinogen plant or mushroom (own opinion).
 


 


Mongol halálféreg (Olgoi-Khorkhoi)

 

Más név: allghoi khorkhoi (2)

 

Földrajzi elterjedés: a Góbi-sivatag déli része (6)

Élőhely: sivatag (3)

 

Testhossz: 60-150 cm (5) vagy kisebb 1 méternél (3)


Napi aktivitás: elsősorban a talajban él, de esős időszakban, mikor a föld nedves, feljön a felszínre (6)

Táplálkozás: feltehetően húsevő (6)

 

Talán a legfélelmetesebb kriptozoológiai talány az a féreg, amely állítólag a Góbi-sivatag kietlen vidékein veszélyezteti az állatok és a nomád pásztorok életét. A mongol halálférget a helyiek Olgoï-Khorkhoï névvel illetik, amelynek jelentése: „nagy bélféreg” (6). A leírások szerint valóban úgy néz ki, mint egy tehén bele, vagy mint egy szalámi (3). A színe vérvörös, a nagysága 60-150 cm (5), más forrás szerint alatta marad az egy méternek (3). A testalkata vastag, kövérkés (6). Mindkét vége hasonló (3). Egyes beszámolók szerint sötét pöttyök és foltok tarkítják. A farki és feji végén egyaránt tüskéket vagy tapogatókat hord (1). Ivan Mackerle szerint a bőre külső vázként funkcionál, amelyet sérülés esetén levedli (6). A föld alatt mozog, amelyről a felszínen a homok hullámzása árulkodik (3).

 

A halálférgek az év legnagyobb részét a föld alatt, a homokban töltik, de két nyári hónapban, júniusban és júliusban a felszínre jönnek a zsákmány után kutatva (3). Nagyobb az esély a velük való találkozásra eső után, mikor a talaj is nedves (6). Később befúrják magukat a homokba és hibernálódnak (5).

 

A legismertebb és őket hírhedté tevő tulajdonsága az, hogy az állítások szerint képesek nagy távolságról is ölni, egyben az érintésük is halálos (3). A nomádok elmondása szerint egy savas váladékot köpnek, amely szétmar és sárga színűvé változtat mindent, amihez csak hozzáér. Elmondásuk szerint a sárga szín különösen vonzza ezeket a férgeket (4). Mackerle említ egy történetet, amelynek főszereplője egy sárga dobozzal játszó kisfiú volt. Mikor az sátrába ment, egy féreg követte oda, majd miután a gyerek megérintette, azonnal megölte őt. A szülők követték a féreg hullámzó mozgásra utaló nyomát, hogy megöljék a bestiát. Azonban fordítva történt, az üldözőkből lettek az újabb áldozatok (1). Egyesek úgy tartják, hogy a féreg halálos elektromos kisüléssel öl (6). A nomádok elmondása szerint a féreg gyakran zsákmányol tevéket, majd petéit azok beleibe rakja (6).

 

Roy Chapman Andrews, kalandos életű amerikai őslénykutató (feltehetően ő inspirálta az Indiana Jones karakterét) volt az első nyugati, aki beszámolt a szörnyről 1922-ben (1). 1919-ben ugyanis Andrewst az expedíciójának engedélyezése ügyében fogadta a mongol külügyminiszter, aki megkérte a tudóst, hogy ejtsen fogságba egy halálférget a Góbi-sivatagban. Habár Andrews a történetet hasonlónak tekintette, mint a kínaiak hitét a sárkányokban, az engedély reményében megígérte, hogy gyűjt egy ilyen lényt. A miniszter jó tanácsokkal is ellátta, például majd a befogáshoz használjon hosszú acél csipeszt és sötét szemüveget (3).

 

A már többször említett Ivan Mackerle, a cseh autóipari mérnök, kalandor és kriptozoológiai író volt az első, aki komolyabban utána olvasott a mongol halálféregről szóló beszámolóknak és történeteknek (2). Első ízben egy szovjet sci-fi író, Ivan Efremov 1954-ben megjelent horror novellája keltette fel érdeklődését. Az Olgoï-Khorkhoï című írás egy csoport geológusról szól, akiket a férgek tartanak rettegésben. Négy évvel később Efremov egy valós tényeken alapuló könyvet írt egy szovjet expedícióról, „A szél útja” címmel, amelyben beszámol egy, a mongol halálféregről szól beszélgetésről. A szovjet író őslénykutatóként maga is járt a Góbi-sivatagban 1946-ban. Mackerle ezen kívül számos mongol irodalmi forrást is fellelt (3). Habár cseh kriptozoológus két expedíciót is szervezett Mongóliába, 1990-ben és 1992-ben, újabb történeteken kívül más bizonyítékra nem lelt (2). Azóta többen tettek hasonló kísérletet a lény felkutatására, hasonlóan eredménytelenül (6).

 

Vajon mi lehet az Olgoi-Khorkhoi? A leginkább elfogadott nézet szerint nem más, mint egy mongol tündérmese (3). Az elképzelhető, hogy létezik egy állat, amely kiindulópontja lehet a történeteknek – és a Góbi-sivatag fojtogató hősége adta hozzá horrorelemeket. Valószínűtlen, hogy egy féreg képes lenne megélni egy ilyen száraz környezetben, így számos kriptozoológus – köztük Mackerle is – úgy gondolja, hogy hüllőről, méghozzá egy, a talajban élő ásógyíkfélék (Amphisbaenia) közé tartozó féreggyíkről lehet szó (2). Azonban a ma ismert féreggyíkok jóval kisebbek a leírt féregnél, egy jóval nagyobb nem igazán tudna elegendő élelmet találni a sivatagban. Szintén nehezen hihető, hogy létezik olyan szárazföldi állat, amely képes elektromos kisülést előidézni – az összes ismert erre képes faj vízben él. Egy mérges kígyó faj lehet még elfogadható megoldás, bár nehezen hihető, hogy a mongolok ne ismernének fel egy kígyót. Habár sehol nem olvastam erről, de a periodikus, eső után megjelenés akár egy mérgező vagy hallucinogén növényre vagy gombára is utalhat (saját vélemény).
 


References / Hivatkozások:

 

1. Cryptoworld - In search of hidden misteries

2. Prague.tv

3. Sceptoid - Critical analysis of pop phenomena

4. Unexplained Mysteries - Paranormal phenomena and the World's greates unexplained mysteries

5. VirtueScience

6. Wikipedia - The free encyclopedia