Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is. Oszd meg, ha tetszett!