Unokatesók

Európai vidra (Lutra lutra) és menyét (Mustela nivalis)

Minap kérdezte kolléganőm, hogy megvannak-e még a fotók a Lucáról, a vidra- és Picurról, a menyétkölyökről. Igen, Vera, megvannak, elő is vettem őket most a fotóarchívumból, mert annyira érdekes rövidke mese az övék, hogy akár még egy szószékról prédikáló is beágyazhatná egy tanulságos karácsonyi történetbe a két istenteremtette árva féreg kisded barátságról, ugye, híveim, ti meg jelentgetitek fel egymást, rossz helyre szavaztok és még a perselybe is csak ötforintosokat dobtok galádul! De visszatérve, valóban árvákról van szó, amelyek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadaspark mentőközpontjába, és valóban szoros barátságot kötött a kissé méla vidrakölyök és az örökmozgó menyétfióka a rögtönzött mustelidae-óvodában. Nem nagyképűségből írtam latinul, csak mert nem akartam szóismétlést. Mert mindketten a menyétfélék közé tartoznak, az egyikük az egyik legkisebb, de annál vérszomjasabb (szó szerint), a másikuk pedig az egyik legnagyobb faja a népes családnak. A játékosság pedig egyik fő jellemzőjük, főleg ilyen zsenge korban – így jutott eszébe felnevelőjüknek, mi lenne, ha megörvendeztetné őket egymással. A terv bevált, a két eltérő karakter gyors barátságot kötött, Picur pedig meg is találta a méretben hozzá illő állandó birkózópartnerét Luca farkában. Később mindketten elkerültek a Vadasparkból, vissza a természetbe, további sorsukról így nem tudunk semmit. De ha valaki egy nagy és egy kis menyétet lát egy ártéri erdőben egymás mellett suhanni, arról mi tehetünk!