-
Altes Rathaus
Magyarán Régi Városháza. A német reneszánsz impozáns és máig teret uraló építménye. A tér a piactér, mi más lenne a központban egy velejéig szász városban. 1556-ban álltak az építésének a derék lipcsei polgárok, és nem több, mint 9 hónap elkészült, ami ma is csodaszám lenne. Dan Brown biztos oda-vissza lenne az óratorony nem szokványos, hanem az aranymetszés szabályai szerinti pozicionálásának láttán – tán a reformált szász polgárok is kacérkodtak a szabadkőművességgel? De minden él nélkül megállapítható, hogy igencsak szép épületnek számít a régi városházak sorában, nekem sokkal jobban tetszett, mint a rideg és monumentális új Rathaus.
-
A legkecsesebb szarvas
„A szegedi őzike, szerintetek őzik-e?” (Bödőcs Tibor) Némi képzavarral a szarvasok gazellája, de amúgy tényleg, a rokonságánál jóval kecsesebb és nyúlánkabb, még azoknál is, amelyeknél nagyobbra nőtt. Bár már akár városokban is megfordul, a félénkségét nem vesztette, városszéli futásaim alkalmával gyakran szökell az utamból tova, mintha bármennyire is veszélyeztetném a sebességemmel. Érthető persze a riadalma, hiszen a leginkább vadászott vad a világnak ezen a tájékán. Estefelé viszont ő válik az autósok rémévé, messze nem olyan óvatosan lépdel az aszfalton, mint a fotómon látható őz. Végül, emberek, ne szedjétek össze az őzgidákat! Faj: európai őz (Capreolus capreolus)
-
Vad és szeder
Sokakban éppúgy él a félelem az erdő gyümölcseitől, ahogy a gombáktól, pedig némelyik messze veri ízének intenzitásában a termesztett leszármazottaikat. Amúgy igaz ez a gombákra is. Annyiban érthető persze az ódzkodás, hogy sok közülük az erdei banyák vegykonyhájából eredve mérgezheti hasmenéstől megpusztulásig az óvatlanokat. Szerencsére a vadszeder esetében ilyen veszély nem fenyeget, nem lehet összetéveszteni semmiféle csúfsággal, bőven terem az erdőszéleken, erdei kaptatókon pedig a legjobb frissítő. És a tudományos neve is olyan szépen rímel: Rubus fruticosus.
-
Várkastély belülről – Chateau de Turenne
A romos várfalak ugyan izgalmasak és keltetik a fantáziát, amely képzeletben dekorálja a csupasz felületeket, de nem idézik úgy a múltat, mint ahol megmaradtak a középkori várak belsőségei, a szobák és folyosók. Valahol nem rombolták le a várakat a labanc utászok a rebellió minden lehetséges fészkét felszámolva, és nem hordták szét a köveket a hajdan fenséges vár árnyékában élő pórnép leszármazottai, hogy budit építsenek belőlük. Irigylem azokat, akik olyan vidéken élnek, ahol a történelmet és annak ilyen impozáns emlékeit nem törölték el. Turenne vára ilyen, úgy leshetünk ki a főúri lakosztály ablakán a vár tornyára, mint hajdan a híres marsall tette.
-
Ne a filmekből tanulj! – zoológiai képtelenségek
A film sose a valóságról szól – gondolom ezzel nem mondtam újdonságot. Annak, hogy a művészeti szándék vagy pusztán anyagi megfontolások teremtik az alternatív valóságot, nincs különösebb jelentősége ebből a szempontból. Viszont, miután nagyhatású popkulturális termékként milliók gondolkodását alakítják – elég „A cápa” által kiváltott tömeghisztériára gondolnunk -, csak érdemes tisztába tenni pár dolgot! Lehetetlen vállalkozás lenne a tudomány minden területére kitérni, így a jelen videó marad a zoológiai mezején.
-
Fáradt ernyők árnyékában
Amúgy jópofa ötlet volt – elsőre. A portugál Águeda városában gondoltak 2012-ben egy merészet, hogy a júliusi forróságban sülő sétálóutcát meglepő módon árnyékolják be: színes esernyők sokaságával. Az „Umbrella Sky Project” jött, látott és győzött világszerte, ma már a turisták tömegeit hordó belvárosi utcák elmaradhatatlan nyári tartozéka, de ötletesség híján már inkább giccsként dekorálja azokat. Nem így mifelénk, ahol megmutatjuk, hogy milyen az, mikor a mediterrán vidámság kelet-európai hangulattal vegyül. Hát ilyen! Ezt a kincset egy nyitrai belváros egy belső udvarán találtam.
-
Ahol a bryndza terem
Elnézést a rettenetes szóképért, de hirtelen ez jutott eszembe a tátrai juhlegelőről. A bryndza, mint tudjuk a szlovák juhtúró, a halušky, magyarul sztrapacska töltőanyaga, de önmagában is finom. A murányaljai helyoldalban legelő birkanyáj látványa így a puszta vizuális esztétika mellett gasztronómiai jelentőséggel is bír – nyilván csak annak, aki szereti ezen étkeket. Aki nem, az legeljen füvet!
-
Birodalmi sasmadár
Parlagi sas (Aquila heliaca) Nem a legnagyobb sas, de mégis ő viseli számos nyelvben a legelőkelőbb nevet, angolul imperial eagle, németül pedig Kaiseradler. Talán ez az öregebb egyedek megjelenésének is köszönhető, sötétbarna alapszínét aranysárga váltja a tarkójánál, valamint fehér váll-lapok jelzik a rangját – valóban jól mutat így a címereken. Kezdetben a Német-római Birodalom jelképe volt, igaz Luxemburgi Zsigmond óta kétfejűként, hogy ne csak nyugatra, hanem keletre is tekintsen. Majd a Habsburgok vették át lecserélve a vörös sörényes cicájukat valami szárnyalóbbra, mikor összeházasodták maguknak a császári címet. Így utáltuk meg mi magyarok ezt a jelképet, olyannyira, hogy mi még a sast is leparlagisoztuk. De a pokolba a politikával, szép ez…
-
Tátra szentély – Havránok
Jókat vidulok, mikor sokan húzzák a szájukat, ha csak szóba kerül a halloween, hiszen minek nekünk egy idegen ünnep! Pedig a kelta Samhain az ősibb, amire rátelepült jó szokásaként a keresztény egyház, és a kelták belakták a Kárpát-medencét is. Valahogy teljesen kimaradnak a történelmi emlékezetünkből, annak ellenére, hogy a folyóink nevei, így a Duna, a Dráva, a Száva és a Rába is kelta eredetűek, ahogy több városunk is keltaként alapult. Az egyik központjuk a Tátrában, Liptó térségében volt. A hegy neve, amelyen az erődítésük épült, Havránok, vagyis Holló-bérc – a holló a kelták szent madara volt. A régészeti feltárások után rekonstruálták a kelták szentélyét is, amelynek hangulata több mint misztikus…
-
Virágok és történelem
A múlt több évszázadnyi terhétől kopott kőfalak, és a jelen optimizmusát színekben pompázva hirdető virágok, a komor halhatatlanság és életvidám mulandóság, amelyek minden ellentétük dacára mégis egységet alkotnak. Vajon ez a pillanatképben megőrzött paradoxon feloldja a belénk rögzült duális gondolkozás korlátait? Hiszen a kompozíció egységet sugall, a látszólagos ellentéteket csak mi erősítjük az elménkben és történeteinkben. Jó és rossz, fehér és fekete, múlt és jövő, szeretet és gyűlölet – vajon valóban elkülönülnek, nem ugyanabból fakadnak, mint a romokon nyíló virágok? Ja, a fotók Franciaországban készültek, Turenne várkastélyánál és Terrasson óhídjánál.
Ezeket is érdemes megnézni
Kopasz fűzek partja
Bioport felfedező: a hídtól a kompig – Mártély vidéke
Sziklarengeteg
