-
Ajándék a utókornak
Minden emberöltőre jut egy világvége. És egy boldog békeidőszak, amelyet csak akkor tanulunk meg becsülni, mikor rájöttünk, hogy túlestünk egy kataklizmán… kivéve a balszerencséseket, akiknek már nem jut lehetőség a visszaemlékezésre. Elherdálunk mindent, erőforrásokat, anyagi és szellemi javakat, ez az ökológiai valónk, a biológiai létünk sajátja, nem vagyunk ilyen szempontból többek bármely más élőlénynél. Azért viszont, hogy nyughatatlanságunk és fékezhetetlen étvágyunk a lehetséges tudás birtokában emészti féregként a civilizációnkat, nincs mentség, és valószínűleg nem is kapunk az utókortól. Minden vágyunk a biztonság, béke és stabilitás? Ezért mindent megteszünk, hogy felborítsuk azt. Háború, éhezés, tudatrombolás – ez mind a mi művünk, amit magyarázatként törvényszerűnek hazudunk magunknak. Ecce homo, hülye vagy! Oszd…
-
Lilittel álmodó
A bagoly eleve gyanús egy madár. Hatalmas, mindentudást hazudó szemeivel, emberi arcával, esti sötétben való repkedésével és huhogásával hozza a frászt arra fogékony embertársainkra, akik még egy szendvicsre szaró, lomha légyben is démoni mesterkedést látnak. Persze, bagolyszemű Athéné inkább pozitív volt, de a görögök eleve hajlamosak voltak az drámai árnyalatokra. A zsidók nem árnyalgattak, náluk a gyöngybagollyal összekötött Lilit a gonosz boszorkányok főnökévé degradálódott ősi teremtő szélistennői mivoltából, a keresztények ki is purgálták a Bibliából Ádám első feleségét, mint zavaró tényezőt. Aki nem csak a házasságát rúgta fel, hanem önkényes válása óta buja álomképként vegzálja az amúgy ilyesfajta paráznaságra biztos nem adó tisztes férfiakat. Szép álmokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Memento Mori
Pusztán egy kis photoshopos játék a rétegekkel, a téma meg magától fakadt a háttérben döngő Mgla festői nihilizmusából. Végül is, bármikor időszerű lehet, annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak pozitív dolgokat elképzelni maguk jövőjét illetően. Fosásig zabálják a lencsét újévkor egy lottónyeremény vagy egy gazdag rokon elhalálozásának reményében, miközben sokkal nagyobb az esélye, hogy ugyanebben az évben elbassza őket egy drogos vagy egy rövidlátó nagypapa a járdára felhajtva. Ezen kívül még jöhet fene kórság, a görög ábécé valamelyik betűjével píszísített szupermutáns vírus, felelős nemzetek felelőtlen háborúja vagy éppen a fejünkre eshet egy repülőgépből ürített húgybomba. Még szerencse, hogy vannak, akik annyi jót ígérnek! Oszd meg, ha tetszett!
-
Álarc
“Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írta le egy ember, név szerint Szophoklész, így némi elfogultságot joggal gyaníthatunk az állítás mögött. Igaz, ami igaz, egy nünüke bármennyire is meg lehet győződve arról, hogy a Föld legcsudálatosabb teremténye csakis a nünüke lehet, ezt sosem tudjuk meg, miután a nünüke nem tudja ezt leírni. Már hallom is a nünükék felhördülését, hogy mire vágunk fel, még csodaszépen csillogó potrohunk sincs, nem szólva arról, hogy nem tudunk olyan kiemelkedően kalandos egyedfejlődést sem felmutatni, mint ők. És mi végre a nagy agy és a gondolkodás képessége, ha végső soron ugyanazok az ösztönök határozzák meg létünket, mint a nünükéjét? Ahol a…
-
A jövő a tojásban rejlik!
Tojásrakó emlősöket fejlesztenek egy meg nem nevezett kínai élelmiszeripari kutatólaborban, jelentette be a Xinhua hírügynökség, kiemelve a kínai népi demokrácia elsőbbségét a tudományos világban. A fotó az elsőként kikelt elefántfiókát mutatja, amint ormányával tör utat magának a tojáshéjon keresztül. Az intézet meg nem nevezett vezetője elmondta, hogy az elefánt tojáshozama messze meghaladja a csirkékét, és még a madárinfluenzára sem érzékenyek. A meg nem nevezett ujgur önkéntesek bevonásával végzett kísérletek célja a humán transzformáció, amely révén a jövőben lehetővé válik az emberek tojással való szaporodása is. Ennek előnye nem csak az, hogy a nemeket egyértelműen meg lehet majd határozni még a kikelés előtt, a kelési hőmérséklet szabályozásával, de a munkából sem…
-
InstaMedve
A photoshoppolás megváltoztatta a fotózást… jó, ez közhely, de attól még igaz. Nem a valóság a lényeg, hanem az, ahogy láttatjuk annak alternatíváját. A milicista halála már nem hatna meg senkit a maga színtelen egyszerűségével, legalább egy ezer színben pompázó naplemente dukálna a vér vörösében ázó kősziklák mögé, ahogy a kockás hasat villantó katona teátrális arckifejezéssel omlik össze. A reneszánsz Vénusz szépsége is elhalványult mára. A digitális tökéletest akarjuk alkotni nap mint nap önmagunk fogyasztásra szánt másolataként… A probléma ott folytatódik, ahogy ez a művi egokép frusztrálja a lelkeket, ahogy nem teljesülő, nem is teljesíthető vágyat ébreszt a tökéletes jellegtelenség iránt. No, de lássuk a medvét, vajon milyen lehet egy…
-
Fuss, mint egy éhes csiga!
Vannak olyan tévhitek, amelyeket évezredek óta nem lehet kiiktatni az emberi közértelemből. Ilyen például az, hogy a csiga lassú. Csak mert senki sem látott még rohanó csigát. Az nem merült fel senkiben, hogy azért nem vettük észre eddig ezen képességüket, mert olyan gyorsan futnak, hogy azt emberi szem azt nem érzékeli. Pedig csak rájuk kell nézni, testük áramvonalas, nyálkájuk minden közeg ellenállását leküzdi, házuk az aranymetszés szabályai szerint csavarodik, izmuk fáradhatatlan és eltökéltségük vetekszik a newtoni fizika törvényeivel dacoló nyugdíjaséval a vödrös narancs akció közepette. Szóval, félre az előítéletetekkel, és vigyázzunk a lábunk körül cikázó csigákra! Oszd meg, ha tetszett!
-
Diabolus delicatus
Mindenhol ott van. Félelmetesen cuki. Cukin félelmetes. Megtámadja az érzékeinket és érzelmeinket, nincs ellenállás, nyílik a pénztárca, enyhül a szülői szigor, még Kövér László gendergyilkos szikár bajsza is megrezeg. Ne engedjünk a csábításnak, lássunk a hatalmas gombszemek, simogatni való prémecske bunda és bájos fülek mögé! Egyből feltárul a tévelyítő szándék, kivillan a kígyószem és a vérünkre pályázó csillapíthatatlan szomjúság. Ne engedjünk, a világ komor, korlátos és végzetes, maradjon csak annak! Vagy fordíts hátat a szürke vakegereknek, és örülj annak, ami izgalmas, szép és kedves! Oszd meg, ha tetszett!
-
Pszichobagoly
Ott ül az ágy végén, jól látom, bár nem tisztán, talán a sötétséget szétrepesztő vakító világ süti ki az érzékeimet. Csak bámul narancson égő szemeivel, megbénítva minden tagom. Ez nem pánik, hanem csontok mélyéről átsugárzó, izmokat paralizáló félelem. Megszólalnék, de a hang nem tud utat törni magának a torkomban, néma kiáltássá torzul a kétségbeesésem. Erőlködve küzdök, míg végre hörgés formájában kihányom a szavakat, de ettől még jobban megrémülök. Feladom. Csak nézem. A halál madara. Érzem, ahogy a tekintete magába szívja a lelkem, egyre könnyebbé válok, még a félelmem is kiszívja. Már szabadulnék a börtönömből, magával ragad a tudatom alól való felszabadulás érzete. A gondolatok elhagynak, a céljaim egymás után olvadnak…
-
Gurigák világa
Mi mind különlegesek vagyunk! Egyformán különlegesek, mert a wécégurigák szaros kis világában azért ne akarjon senki se csak úgy kitűnni közülünk! A hivalkodó zsenialitásnak vesznie kell, mert bontja az egységet, mert minél ragyogóbb, annál inkább taszítja egyhangú szürkeségbe az egyedi mivoltunk. Sorsuk a feltétlen bukás a társadalmi kitaszítottságban, minden valamire való hálózat kiveti őket magából. Legendák lesznek ugyan, de elkerülhetetlen végzetük egyben intő példája is mindazoknak, akik ki akarnak állni a sorsból. Hülye az, aki ezt választja, inkább állj közénk te is, hordozd a terhet, amelynek szent célja, hogy magába fogadja a felső akarat ürülékét! Hozsánna! Oszd meg, ha tetszett!
