• Írások,  Novellák

    Rablás

    – Az a baj Sándor, hogy maga nem bízik bennem! – lassan, kimérten hagyják el a szavak a vastag, húsos ajkakat. Az ernyedt szemhéjak nem tudják elrejteni a szúrós pillantást, amelynek kereszttüzében Sándor feszeng az ízléstelen viaszosvászonnal takart konyhai asztal másik végén. A megszólított válasz helyett zavartan előrenyúl a kenyérért, és szelni kezd egyet. Vastagnak és szabálytalannak alakul, bénaságáért el is morzsol egy halk káromkodást. Amikor kézfején megérzi a húsos ujjak melegét, egy pillanatra megáll. Egy apró sóhaj szabadul fel a szűk mellkasból, és felnézve a jóságos, atyai tekintet egy pillanat alatt feledésbe taszítja az elmúlt három óra idegességét. – Ezt a szeletet én kérem! – a hang parancsoló és…

  • Írások,  Novellák

    Életpályamodell

    Már öt perce várok a parkban a megbeszélt időponthoz képest. Nem vagyok gyakorlott ebben, de azt gondoltam, ilyen súlyos dologhoz csak jár némi pontosság. Halálos pontosság, vigyorodok el magamban, bár gyorsan törlöm még a gondolatát is a léha vidámságnak. Basszus, görcsökben a gyomrom, annyira feszült vagyok. De végig kell vinnem, ha már elhatároztam magam, nincs más lehetőség. Körülnézek, fürkészem már jó ideje az arcokat, ki lehet az, akire várok. „Özvegycsináló69”, ezen a néven értem el és tárgyaltam vele. Mondjuk elég közhelyes egy név, némi szexuális felütéssel, mert nem hiszem, hogy a születési dátumát tüntette fel a jóember. Legalábbis remélem, nem egy öregembert bíztam meg azzal, hogy tegye el láb alól…

  • Állatismertetők,  Írások

    Szépfiúk bandája

    A dzseládák (Theropithecus gelada) igazi kuriózumnak számítanak a majmok furcsaságokban amúgy is bővelkedő táborán belül, gondolva köztük csupasz magunkra is. Nem csak küllemük kelt feltűnést, hanem táplálkozásuktól a szociális viselkedésükig számos tulajdonságuk számít egyedinek, főleg, ha a többi páviánnal hasonlítjuk össze. A természetfilmesek is „felfedezték” őket, ennek következtében kedvelt és gyakori szereplők a tematikus csatornákon. Aki nem csak két dimenzióban akarja látni ezek a majmokat, hanem élőben is, annak már Magyarországon is van erre lehetősége pár állatkertben. Viszonylag nagytermetű főemlősöknek tűnnek a dzseláda páviánok, talán a kifejlett hímek hosszú szőre és határozott fellépése megtévesztő, de általában nem nagyobb tömegűek a többi páviánfajnál. A hímek átlagosan testtömege 18,5 kg, a nőstényeké…

  • Állatismertetők,  Írások

    Lajhármakik – mérges cukiságok

    Az emberi ösztönök egyike, hogy a gyermeki vonások egy földönkívüli kutató számára első látásra biztosan nehezen értelmezhető viselkedéssort váltanak ki még kellően ivarérett egyedeinkből is, amely a gügyögéstől a taperolásig terjed. Ezért találjuk aranyosnak a kölyökállatokat, sőt, egyeseknél a kifejlett egyedeket is. Előrenéző, hatalmas szemek, kerek arc, puha, plüss-szerű bunda – és már lágyul is a szívünk menthetetlenül. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen érzelmi védelemmel megáldott állatfajt nem érhet baj, és jobban megérint minket a sorsuk, többet teszünk a védelméért. Hát kérem, az a rideg valóság, hogy ez nincs így, az ember mindezek ellenére könnyedén bunkózza le a legcukibb bébifókát is, vagy teszi nyomorulttá bármely aranyosnak jegyzett állat életét a…

  • Írások,  Novellák

    Közmunkás (Homos servus publicus)

    A közmunkás egy csekély értelmű, nagy kolóniákban élő és jobbára ártalmatlan emberfajta a humán civilizáció határmezsgyéjén. Az ökológiai szerepét illetően megoszlanak a vélemények, vannak, akik parazitaként, mások opportunista szimbiótaként határozzák meg, szemben állva az előbbi nézetet valló tudósokkal, a kártevő jellemzés helyett kifejezetten hasznos élőlénynek írva le őket. Más tudósok a fenti meghatározások egyikével sem értenek egyet, de egyetlen konkrét elképzelésük az, hogy az ellenlábas tudósok mind paraziták, és amúgy is csak közmunkára alkalmasak. Sőt, a társadalom csúcsragadozói, a vezető politikusok kifejezetten imádják ezen emberfajtát, főleg annak a statisztikai űrlapokon megnyilvánuló formáit. A közmunkások egyes falusi területeken igen elterjedtek, így nem számítanak veszélyeztetett fajnak, de bizonyos ciklusonként a nagyobb városokat…

  • Írások,  Novellák

    Unalmas krimi egy rossz helyre tett kalapdobozzal

    – Végre csend van – szólok, bár még hallatszik némi pusmogás a bal oldalam felől. Ki más, mint Mrs. Orange az, aki nem tud megbékélni azzal, hogy már ötödszörre intem csendre a zsibongó társaságot, de felé sem nézek. Tudom, hogy tetszik neki a határozott fellépésem, és a szigorú, de nyugalmat árasztó arcom, ahogy a gyertyák világossága fénykontúrt rajzol köré. Nem is tudom, miért kérette magát tegnap este, hiszen férjébe szemlátomást már csak megszokásból jár vissza a lélek, mielőtt végleg búcsút intene rozoga porhüvelyének. De nem engedem méla romantikázásba engedni jobb sorsra érdemes gondolataimat, előbb egy fontos problémát kell megoldanom. Körbenézek a súlyos mahagóni polcokkal keretezett, a hajó imbolygását követő szobában,…

  • Írások,  Novellák

    P. Árpád személyisége fejlődésen megy át és mellesleg megmenti a Földet

    A stadion, mint egy szuperorganizmus kapkodta a levegőt a nyár eleji napsütés utolsó rohamát állva. A hangosbeszélő, a kürtök, rigmusok és trágárságok disszonáns dallamai P. Árpád csupasz koponyája felett interferáltak, és adták együttesen azt a jóleső zsibongást, amely nélkül az említett úriember vasárnap délutánja kínkeserves percszámolgatással telt volna. A halántékán előgyöngyöző verítékcsepp tétován adta meg magát a gravitáció akaratának, végig küzdve magát a borosták erdején, majd felgyorsulva szlalomozott le a dagadó izomkötegeken. P.Árpád feszülten figyelt, ráadásul egyszerre több mindenre is, ami igencsak próbára tették saját maga által sem túl nagyra tartott kognitív képességeit, bár ő maga biztos nem így fogalmazta volna meg. „Jó katona vagy, megoldod” – hangzottak el újra…