-
Lucullus rulez: szarvas steak a tányéron
Hétvégi ebéd? Disznó, csirke, ha ünnep van hal vagy marha – kábé ennyi, amiből az egyszeri állampolgár válogathat. Kivéve, ha szerencséje van, és sikerül megcsípni valami extrát az aznap lejáró szavatosságú cuccok között a nagyáruházak szégyenpolcán. Szóval így esett, hogy sztékezhettem. A húst megdolgoztam egy joghurtos, rozmaringos, borsos, ecetes páccal, előbb serpenyőn pirítottam, majd bedugtam a sütőbe. Igazság szerint a gombás-zöldséges ragut hozzá vadgombából kellett volna készítenem, ha stílusos akartam volna lenni, de az évszak nem kedvezett, így maradt a csiperke. No meg a vajas krumpli, hogy mégiscsak maradjon valami pórias is a tálalásban. Ennyit a luxusról… Oszd meg, ha tetszett!
-
Arany galuska
Magyar étel, az biztos. Hogy mikori, azt nem tudni, feltehetően a XIX. század reformkorában kelt a tészta, amely dióban bundázva, aranylóan sütve, vanília sodóval nyakon öntve az igazi. Hogy mitől galuska, az újabb rejtély, talán csak mert jól hangzik. Ha pedig fotózni kell, a legjobb háttér a naplemente. Az étvágy is csak jobb lesz tőle! Oszd meg, ha tetszett!
-
Levélírás
Fehér papíron halott levél. Klorofill mentesen, haszontalanná váló alkatrészként száműzve, sárguló pompában dicsőítve a körforgó elmúlást. Ezt a levelet azonban nem dekódolták molekulákká a szaprofiták, hanem a talajszintről kimentve határoztam el, hogy papírra vetem ideghálózatként szétfutó erezettel kitöltött viharvert körvonalát. Végül a grafika lett az árnyék, a szerves valóság halált és bomlást túlélő képzete a fehér papíroson. Vajon meddig tart az emlékezet? Oszd meg, ha tetszett!
-
Áfonyás-étcsokis torta
A két ütős anyag, a csokoládé és az áfonya már önmagában is képes megadni egy sütemény karakterét, de felvetődött bennem, hogy vajon milyen lehet őket összehozni? Persze, nem úgy, hogy pár bogyót rárakok díszítésnek a csokoládéréteg felszínre, mert a kék olyan szép és divatos, hanem a matériát egybedolgozva. Az áfonya az egyik legsüteményesebb gyümölcs, jellegzetes íze nem olyan édes, mint például az eperé, amely édeshez jól passzol a tejjel és cukorral „finomított” csokoládé. Áfonyához azonban más illik, a kesernyés étcsokival jóval izgalmasabb eredmény várható, legalábbis én az vártam. A krémalapba tejszín mellett skyr került, amely az utóbbi idők pozitív meglepetése nálam, ha a tejtermék kínálatot nézzük. Ez a se nem…
-
Torta palacsintából
A világ egyik legegyszerűbb tortája, hiszen nem kell hozzá macerás piskótatésztát alkotni, és palacsintát nehéz elszúrni. Bár a konyhaliberalizmus szellemében mindenki azzal tölt, amivel akar, én maradok a tradicionális jobboldali értékeknél: a nemzeti jelleget a házi baracklekvár domborítja ki, amelyet megszórok népi dióval, rétegről rétegre haladva. Jó, a tetejére mehet internacionalista csokoládémáz is, ennyi talán még nem érinti a sütemény teremtett identitását, csak semmi puncs! A végeredmény meg abszolút magyarkonform, kalóriában méltó párja a csülökpörköltnek, így jótékony hatással van honfiúi és honleányi bensőnket burkoló hájrétegünk gyarapodására, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy valami kósza woke propagandának felülve ezt mindenféle jógával és szaladgálással elégessük! Gyarapodj magyar derék! Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Töredék a halálról
Sütőben sült bundás kenyér juhtúróval
Mit mesél az erdő?
-
Útravaló világvégéhez
Folyékony kenyér – jelenleg közhely, hajdan valóság, mert valóban ezt a szerepet töltötte be a legrégebb alkoholos italunk, amely tényleg mindenkié, szürcsölte azt ugyanúgy rabszolga és istenkirály, de még az Ázok lakomáin is a ser volt az, ami a vér mellett bőven folyt. Amióta csak gabonával foglalkozunk, ismerjük a sört, akkor még jó sűrű, kalóriadús italként, amitől azért jól be is lehetett rúgni, hogy legyen kellő muníciója az ókori szappanballadáknak. Azóta volt már az arisztokratikus bor mellett lenézett munkásital is, manapság viszont divat lett jókat csinálni, így a sznobok is örömüket lelhetik benne. De ennyi baj legyen, jó dolog ez a sörforradalom, hiszen közeleg a földi világunk vége, a szakirodalomból…
-
Mangófagyi
Vannak dolgok, amelyek majd mindenben jók. Pisztácia, eper és zombik… és ilyen a mangó is. Úgyhogy nem sokat kockáztattam, mikor frissen beszerzett fagyigépemet egy kiadós erdei futás során kigondolva mangóval céloztam tesztelni. Az eredmény az elvártakhoz képest is hatványozottan odatette magát, így érdemesnek bizonyul a néppel való megosztásra. Tehát vágjunk is bele a fagylaltpornóba! Kezdjük a legszexibb összetevőkkel, tejszínhabbal meg a cukorral, 100 ml és 50 gramm elég egyikből és másikból, hogy ne csökkentsük túlságosan azt az élettartamot, amit születésünkkor még statisztikailag elvártak tőlünk. Nyilván jól verjük fel, ez az egyetlen kötelező izommunka a történetben. Aztán mehet bele egy nagyobbdoboz joghurt, egy kis tej és némi vanília is, mert a…
-
Első segély
Talán még a burzsoák atomtámadása ellen készült. Alumíniumból, durván, mint egy vasmunkás eltökéltség barázdálta arca, mikor a kabátja alatt becsempészi a reggelt indító tüskét. Jó kezekben akár még fegyverként is használható a doboz, ha elfogytak a lelkesítő szavak. Sőt, még az ára is bele van vésve, hírét sem ismerve az inflációnak. A szürke dobozon vörös a kereszt, a vér színe, a véré, amelyet elállítani hívatott. Mert mégiscsak az életmentést jelképezi Dunant keresztje, a viharvert emberséget, amely nem hallgat az ellenséget formáló képzetekre, egy utolsó kísérletét, hogy visszahozza az Embert a halál kapujából. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Boldog szaturnáliát!
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Marokkómikádó
-
Csendélet
Lehetne akár a legunalmasabb műfaj is. Elrendezett tárgyak, ételek vagy növények, dinamizmus és életszag nélkül. Pedig éppen ezen a minimumszinten kap erőteljes jelentést a kompozíció, amely – jó esetben – tobzódik az allegóriákban. Élet és halál, elmúlás és reménykedés, fény és árnyék – ellentétek sűrűsödnek a fotókon, festményeken. A puszta esztétikai élményen túl várja, hogy felfedezzük. Oszd meg, ha tetszett!
-
Falat sör
Mit adott a kereszténység az emberiségnek? Persze sok mindent fel lehet itt sorolni, jót és rosszat egyaránt, az eget ostromló katedrálisoktól a misszionáriusok, az első globalista eszme marketingügynökei által elpusztított ősi kultúrákig, de legalább egy erényét illetően nincs helye az eretnek kétségnek. Ami nem más, mint a sör. Hiszen az ősi lagymatag árpa és egyéb gabonaleveket felváltó sört kolostori főzdékben alkották meg a szorgos és szomjas szerzetesek. Aztán idővel itták azt szolgák, marxista munkásmozgalmárok és puccsra készülő fasiszták éppúgy, mint polgáriságukra büszke tehetős városiak. A tömegek itala, amely csak az utóbbi évek kézműves sörforradalmában szerettette meg magát a sznobokkal is. A férfias ital, ami azért furcsa, mert amúgy magas az…
