Városok világa
-
Boldog világvégét!
Helyszín Balatonfüred, pont annyira közel a tűzijátékhoz, hogy megrezzenjek az első durranáskor. Nyilván ezt senki sem veszi észre a partot beterítő embertömegből, hiszen mindenki a ragyogva elhalálozó rakétákra figyel. Ünnep van, hosszú hétvégéhez csatolva, a nyár búcsúztatója és egy állam születésének emlékezete. A figyelem megragad, a tudat szünetet tart. Fura ez, miként gyönyörűnek látjuk azt, amitől minden normális állat menekülésre fogja, de úgy néz ki, a pusztítás élvezete az emberi mivoltunk része. Vagy szimbóluma, ahogy az élet történetében pillanatokra feltűntünk, csodás képességeinkkel ragyogjuk be az ökológiai terünket és még azon is túl, majd önmegsemmisülünk mi is, mint egy szikrázó robbanásban meghaló csillag. Vajon a világvége is ilyen látványos lesz?
-
Bioport felfedező: Aradi séta
A város, amelynek neve ugyanaz minden ott lakó nép nyelvén. Ebben a nagy közép-kelet-európai-észak-balkáni miliőben ez nem szokványos… A város, amely dicső és tragikus szerepet játszott a magyar történelemben, amely ma Románia 12. legnagyobb városa. Igazi multikulti város. Építészetében és hangulatában a XIX. század végének boldog békeidejét ugyanúgy idézi, mint a szocialista korszak kubista nyomorúságát is. A videó Aradról szól, a teljesség igénye nélkül, amennyi egy egynapos városnézésbe belefért. De remélem kedvet ad hozzá!
-
Pasaż Róży – a rózsaátjáró
Łódź fenemód hosszúra nyújtott sétálóutcájának, a Piotrkowska mentén számos átjáró nyílik a paloták belsejébe, amelyekben hangulatos vagy giccses éttermeket, romos gangokat és modernizált udvarokat fedezhetnek fel azok, akik csak beszédülnek a kapuikon. Az egyik legizgalmasabb sikátor a rózsáé. Itt nyolcszáz négyzetméternyi falat borítanak a látszólag rózsavirág alakba rendezett tükördarabok. A műalkotás története tárja fel a valódi jelentést: Joanna Rajkowska lánya, Rosa elvesztette látását a szemében támadt daganat miatt, majd a kemoterápia után visszanyerte azt. A művész ennek állított úgy emléket, hogy a sikátor házfalain szemeket nyitott. De akármi is a jelentés, az élmény mesebeli a tükrökön szanaszét verődő napfénysugár-nyilak tüzében.
-
Hosszú menetelés a Pietrynán
Łódź egy igazi iparváros. Bástyák helyett monumentális kémények, várfalak helyett gyárfalak, kastélyok helyett a vadkapitalizmus palotái magasodnak a végtelenbe nyúló utcák fölé. Monumentális minden, ahogy a Piotrkowska, avagy a helyiek által Pietryna néven szólt sétálóutca is. 4,2 km hosszan húzódik nyílegyenesen, középen hagyva egy sávot néhány kósza autónak és az annál őrültebben száguldozó kétkerekesűeknek, akik miatt – sétálóutca ide vagy oda – nem érdemes keresztbe kóvályogni a gyalogembereknek. Meg kell hagyni impozáns, főleg este, és annyi az étterem, hogy szerintem a 660 ezres város minden lakosa kaphatna egy széket, ha egyszerre kívánna ebédelni.
-
Füredi Nap
Balatonfüred elegáns. A 90-es években még egész más képét mutatta a reformkori kedvenc fürdőhely, a szocializmus romjain a maffiába hajló vadkapitalizmus gyomjai kúsztak – izgalmas egy időszakai volt életemnek a diáklétem itt töltött nyárimunkái. Azóta minden megváltozott, a kesze-kusza butikok eltűntek a rosszarcú sétánytrollokkal együtt, és a reformkort idéző hangulat vált uralkodóvá a Tagorén is. A sétány végén kötelező módon szökőkút, főleg az elázni vágyó gyerekek nagy örömére, és persze az egyszeri fotóséra is, aki az aláhulló vízlöketeken keresztül befoghatja a lemenő Nap sugarait, ha jó időben áll jó helyen.
-
Esztergom vár
Fura egy város Esztergom. Kis méretéhez képest hatalmas múlt, a Duna-vidékre rátelepedő várnegyed a magyar katolicizmus kupolás halálcsillagával, ellenében a romos házakkal tarkított, szegényes belvárosnak. És maga a sokszoros halálából feltámasztott vár, amely szintén kettős képet mutat. Jobban vonzanak a kevésbé modernizált várromok, mint ez a felújított és előterében piactérre emlékeztető esztergomi kiállítóhely, de egyes belső terei, valamint a kilátás megéri a belépőt.
-
Péter vára
A vár nevében szereplő Péter nem más, mint Petúr bán, a meráni fóbiás szertelen nagyúr, aki nem sokáig élvezte a szuverenitás áldásait Gertrúd kevésbé lovagias lemészárlása után, mert gyorsan eltűnt a történelem süllyesztőjében. Viszont maradt a vára, amely elég jelentős szerepet töltött be később, a török háborúktól a szabadságharcig. Impozáns egy erődítmény, ahogy őrt áll a Duna folyását vigyázva, éles kontrasztban Újvidék modern városával.
-
Holtak falva
November, ótemető, kidőlt-bedőlt sírkövek. Vajon élnek-e még az emlékezők, akik életben tartják a holtakat? Névtelenné kopott sírkövek között terjeng a tudattalan köd, mint egy falánk amőba magába nyelve mindent, a temető rendjét vigyázó csontváz fákat is. Már a kósza vaddisznók és a siralom virágaira éhes őzek sem zavarják ezt, az avar megbolygatatlanul borítja a sírok között ösvényeket. Emlékezet nélkül eljő a valódi vég, a nyomtalan megsemmisülés…
Ezeket is érdemes megnézni
Mézes-tejszínes csirkemell batátával
Memento Mori
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
-
Játék a tűzzel
Eleink beszartak tőle. Dörrenés és villámló fény – a viharistenek fegyverei, Zeusztól Thorig szórták a félelmet és iszonyatot az istenfélőkre és istent nem félőkre egyaránt, ahogy kényük és kedvük tartotta. Aztán az ember is megalkotta a saját eget ostromló fegyverét, mármint a kínai ember olyan nemes célból, hogy ritkítsa a házkörüli démonok számát. Aztán elterjedt, mint mulatság, ebből kifolyólag, mint egy-egy rendszer státusz szimbóluma tetteti fel az a kérdést: vajon mi értelme van kilőni az emberek pénzét az ég sötétjébe? Panem et cirenses.
-
A német mítosz
Boldog az a nép, amelynek vannak mítoszai. Olyan történetei, amelyek fogódzkodóul szolgálhatnak, ahol győz a jó, kotródik a rossz… Főleg egy olyan népnek, amelynek közeljelenét olyan mocsok szennyezi, amely az emberiség minden bűnét egy évtizednyi ámokfutásban sűrítette össze és szabadította a gonoszságát a világra. És mégis, ennek a népnek is van ünnepelni valója, azt az estét, amikor a morál lerázta a szükségszerűség igáját, és néma lázadással kényszerítette meghátrálásra az elnyomó rendszert. Ennek a forradalomnak az emlékezete nem a mártíromságról, a vérbefojtásról szól, hanem a győzelemről. 1989 október 9-én Lipcsében hetvenezer ember vonult az utcára, a „Wir sind das Volk!”, vagyis „mi vagyunk a nép!” szlogen jegyében. A keletszocialista típusú hatalom…
