-
Big Eye
Nem lehet meg egy nagyváros figyelő szem nélkül, amely a háztetők síkja fölött uralja a látképet, mindenhonnan látszik és mindenhova ellát, mintha Szauron magányos érzékszerveként fénylene be a házak ablakán. Szegeden azonban egy másik figyelő szemnek szentelt építmény szomszédságába telepítették, és így néznek kevélyen farkasszemet a spiritualitás és a technika monumentumai. Egymással versengenek, no, nem a lelkünkért szerencsére, hanem a pénzünkért, cserébe a lapos városra magasból való kilátásért. Bár sokaknak a London Eye, a Las Vegas-i High Roller és más hasonló modern acélmonstrumok ugranak be az óriáskerék hallatán, nem olyan friss találmányok ezek. A fából ácsolt és nyilván sokkal több izgalommal szolgáló elődei már a középkorban is magasztos frásszal és…
-
Belvárosi misztérium
A régi, gangos bérházaknak megvan a maga hangulata. Bájt azért nem írnék, mert azért annyira nem csábító számomra az opció, hogy bennszülöttjévé váljak egy ilyen körfolyosós, sötét kaszárnyának. Viszont megvan a maga atmoszférája, amelyet érdemes felfedezni. Az ódon, szinte gótikus hangulatú lépcsőházba szűken szűrődik be a fény a zárt udvarból, a sugarak éppen csak érintenek minket, ahogy kinézünk a viharvert ajtó ablakán. Ki ne érezné át ennek a belvárosi életnek a misztériumát? Talán csak az ottlakó, kertvárosi otthonról álmodók… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Táncrítus
-
Under the Bridge
Szociológiai-pszichológiai közhely, József Attilától a Red Hot Chili Peppersig a számkivetettség patkánylétének szimbóluma a híd alatti lét. Persze, vannak ennél életigenlőbb megközelítések, mint a lakodalmas rock vajdasági úttörőinek kultúrarepesztő néperotikus dalos költeménye a híd alatti kombiné-szennyezésről . De ez a vidámság csak olyan kivétel, mint a magyar világlátás az európai népek közösségében. Mi is található egy híd alatt? Például egy folyó. Most éppen áradó. Graffitik a pilléreken. Az ember fölé ívelő, szürkeséget sugárzó betonszörnyeteg. Undeground. Hol lehet ebben megtalálni a szépséget? Pedig ott van, ha elvetjük a kliséket. A tükröződésben, a partot vigyázó fák ágainak mintázatában, a folyó sodrásában, a technika csodájában és a menedék ígéretében, amelyet a híd íve…
Ezeket is érdemes megnézni
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Kapubanoroszlán
-
Méltóság nélkül
Kiállítva a kiállításon, a tömegnyi trófea, vadászfegyver, zöldzakó és zöldnadrág között, egy Afrika-szigeten, amelyet a sokaság áramlása ölel. A fenyegetésbe merevedett csúcsragadozók, odaadóan meghaló tekintettel bámuló patások között egy különös figura néz kétségbeesetten a bokrok közül. Egy emberféle. Talán, amikor a vég érte, csak egy majom volt a szemünkben, akkoriban az arrafelé élő Homo sapienseket is legfeljebb emberszabású számba vették. Most itt áll. Egy vadászati kiállításon. Mert oké, egy természettudományos bemutatón még akár helye lehetne, a megfelelő háttérinfókkal, de ez a kontextus méltatlan. Van olyan, aki jó érzéssel tud egy éntudattal rendelkező élőlény holt szemébe nézni? Van. Az ember, aki elhiszi a mítoszt, hogy uralja a természetet. Az ember, aki…
Ezeket is érdemes megnézni
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Korhatáros öröm
Álommajom
-
Tömeg hatás
A lustán hömpölygő Tisza felett hömpölyög keresztbe a piaci sokaság, az emberek, mint vörösvértestek a trombózis sújtotta véráramban haladnak és torlódnak a folyón átívelő hídon. „Csak az jöjjön közelebb, aki vesz is valamit!” – hangzik a mázsányi nyomatékkal erősített bariton figyelmeztetés az egyik népi hústermékkel töltött sátorból. Micsoda naiv idealizmus! Az emberi tömeg azonban öntörvényű, önálló életet élő szuperorganizmus, ahogy békén nyomul, ahogy sikoltva pánikba esik, és ahogy egy zászló alatt vonul. A szegedi Hídivásár egyik fő élménye éppen a sokaság, beleértve a hosszan sorakozó vásári standokat éppúgy, mint a végeláthatatlan tömeget. Agórafóbiások kerüljék! Oszd meg, ha tetszett!
-
Tűz, játék, torony
Már több mint egy évezrede durrogtatunk, látványosan, hangosan. Most már csak szemet gyönyörködtetünk, presztízst éltetünk és kutyatulajdonok idegeit borzoljuk, pedig eredetileg valójában nem az ebek, hanem a levegőben vibráló rosszindulatú szellemlények ellen vetettük be a tűzijátékot, mint csodafegyvert. Nehogy megzavarjanak az éteri lények valamely örömteli eseményt, mint egy új költségvetési év beköszöntét, vagy éppen egy nagyjelentőségű emberpár kinyilatkoztatását az életük összekötésére az elkövetkezendő pár hónapra. Vagy éppen egy fesztivált, mint a szegedi Hídivásárt. Csak azért eme utóbbi konkrét példa, hogy ki lehessen találni gyorsan, a torony sziluett a Szegedi Dómé. Az, hogy sikerült-e beparáztatni a szögedi boszorkányok kísérteteit, nyilván sosem tudjuk meg. Oszd meg, ha tetszett!
-
Parton
Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!
-
Tonnányi korrodált szerelem
A szimbólumokat imádjuk, sőt, kapaszkodunk beléjük, hátha visszahatnak a valóságra, vagyis az általunk beleképzelt jelentés tartja életben a jelzettet. A legősibb mágia ez, és rítusai egyben a leghaszontalanabbak is, az újévi lencsezabálástól a lakatként rögzített érzelmekig. Jön azonban a válasz, hogy a hagyományok azért mégiscsak jó dolgok, a hit tesz emberré, nem a tett és tenni akarás. Emellett lehet rá építeni üzletet, működik mint turisztikai attrakció is, amíg a több tonnányi lakat súlya már nem veszélyezteti a hidakat, korlátokat, mint történt az Párizsban, ahol a 45 ezer kilónyi vas majd összeroppantotta a Pont des Arts hidat. A szokás eredetének egy százéves szerb melodrámát tartanak, Nadja és Relja gyors lefolyású szerelmét.…
-
Hídlépcső
Nem is tudom, hányszor futottam már fel a csigában ívelő lépcsősoron, kettesével-hármasával szedve a fokokat, hogy feljussak a szőkére dicsért sáros, műanyag palackokkal dúsított folyón átívelő hídra. Ami bár nem olyan régi, mint lehetne, ha nem bombázták volna szanaszét az eredetit az amerikaiak, majd a maradékát a visszavonuló nácik, de ettől függetlenül, köszönhetően a túlélő eredeti boltívének, egész impozáns látvány. Főleg kivilágítva, hidegen, fagyosan a téli estébe váltó kék órában, a zéróhoz közelítő gyalogosforgalom mellett. Ehhez képest a legelőnytelenebb nézőpontot választottam a fotózáshoz, keresve a kihívást, mit lehet ebből kihozni. Szűk rekesz, hosszú idő, hál istennek nem sétált bele senki… Aztán indulás tovább, vár a túloldalon a hólepte strand! Oszd…
-
Fényszarvas
Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…
