Mamutcsontkollekció

Kezdjük azzal, hogy mostanában döbbentem rá, hogy a helyesírás ítészei milyen galád módon csonkították meg gyerekkorom kedvenc állatait. Pontosabban a nevüket. Alligátor ma már kurtán aligátor, úgy a mammut meg mamut lett. Annak ellenére, hogy az idegen nyelvekben ­- beleértve a tudomány nyelvét is – továbbra is kettőzik ezeknek a neveknek erőt adó mássalhangzókat. Még jó, hogy a gorillák megmenekültek… De térjünk vissza a gyapjas elefánthoz. Amely még hosszú szőrétől és izomzatától megfosztva is tekintélyt parancsol, ahogy fölénk magasodik, a múzeum plafonját ostromolva csontjainak árnyával. Emberekkel csapott össze, akik hidegtől dermedt kezükből repítették dárdáikat a most jól látható bordák közé. Az éhség és az adrenalin legyőzte a veszélyt, amely a monstrum minden mozdulatából támadt. Az ember győzött, a mamutot legyűrte az evolúció, még csak leszármazottai sincsenek. Vajon minket mi fog legyőzni? Tartok tőle, minket is az ember…