Tizenkét százalék

Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae)

Van egy tudományos legenda, amely szerint az Egyesült Államokban az 1940-es években egy nagyszámú mintán végeztek vércsoport-vizsgálatokat, amely úgy zárult, hogy a kutatók annyira megijedtek, hogy nem merték publikálni az eredményeiket. Nem csoda, hiszen úgy nézett ki, hogy a gyerekek 10 %-át nem a törvényes apa nemzette… Ugyan ezt a legendát utólag nem sikerült igazolni, vagy túl jól sikerült a titkosítás, a sztori népszerűsége jól mutatja az érdeklődésünket, hogy vajon tényleg monogám-e az ember, vagy erre a társadalmi béke érdekében kényszerítjük magunkat? Nos, van egy index, ami viszonylag jól mutatja a monogámia, illetve a poligámia mértékét, ez a hímek és nőstények testtömegének aránya. Az a háremstruktúrában élő gorilláknál kétszeres, az inkább promiszkuis csimpánzoknál 30%, míg az embernél 15%, amit monogámiával + enyhe poligámiával jellemeznek (azokban a társadalmakban, ahol engedélyezik, ott is csak az elit kiváltsága). De vajon hol 1:1 az arány? Van ilyen is, ők a gibbonok, amelyeket mint az élethosszra szóló monogámia eszményi példájaként említenek. Nos, ugyan a gibbonok valóban nem csapatban, hanem párban élnek, a csúnya tudósok csak előjöttek egy kiábrándító eredménnyel: a vizsgált kölykök 12 %-ának idegen volt az apja… Ennyit az eszményekről!