-
Gyümölcsös szeptember
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Nálam a szeptember többnyire a nyár halálát jelenti, vége az imádott forróságnak és persze eljő a korai sötétség is. Igazságtalan, el kell ismernem, hiszen ennek a hónapnak is megvan a magához való szépsége, amely különösen erdőkön és mezőkön járva szembetűnő. No, meg erdőszéleken, amely ez idő táj a roskadozik a bogyóktól, a dércsípést váró kökénytől a csipkebogyón keresztül a galagonyáig. Színpompázik tőlük a zöld cserjeszint az őszi napsütésben, amely kevésbé erősen barátságosabb fényviszonyokat nyújt, mint a nyári keménységében. Tehát elő a fotómasinákkal, és indulhat is a természet fotózása! Persze, megkóstolni sem tilos a mű élő tárgyait, még gyógyítanak is… Oszd meg, ha tetszett!
-
Porferedő
Böhm-zebra (Equus quagga boehmi) Mi lehet hangulatosabb fotótéma, mint a modell körül támadt terjedelmes porfelhő és napsugarak kombinációja képezte aura, amely kenterbe veri a hajmetálok ködgépét is? Zebracsikónk édesanyja meg is tett a hatásért mindent, bár elképzelhető, nem az én kedvemért vett látványos porfürdőt, hanem pusztán maga örömére. Mindenesetre, jó helyen álltam egy jó pillanatban, az alkalom pedig megszülte ezeket a fotókat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Itt a piros
Vadászgörény (Mustela putorius furo) Vannak divatok a házi kedvencek tartásában is. A jó isten tudja milyen ok-okozati összefüggések dobnak felszínre egy-egy állatot. Volt időszak, mikor a vadászgörény volt népszerű, ami érthető, hiszen jópofa, örökmozgó állat, kellő értelemmel és csalafintasággal megáldva, szóval szórakoztató társ. Kb. 15 éve parkokban sokat lehetett látni, ahogy kukától kukáig kígyózva sétáltatják a gazdáikat, ma már viszont újra nagy feltűnést keltenek, annyira ritkák. Pedig nem újkeletű házi kedvenc, régóta tartja a Homo sapiens, de nem kis kihívást jelentenek, például alkalmatlan kezekben könnyen harapóssá válhatnak. Mármint kezekre harapóssá. Matyi, a fotón szereplő albínó viszont egy tündér, csak modellnek nehéz eset, egy pillanatra nem ált meg az örökmozgásban. De…
Ezeket is érdemes megnézni
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Szögedi zörge
Öröklődés
-
Pörkölt
Mi a legmagyarabb étel? Bár úgy tűnik, széles a mezőny, nincs kétség, hogy csakis a pörkölt győzhet. Zsíros, húsos, tejfölös, szaftos, paprikás, gombás, galuskás – a magyarságtudat tömörített gyönyöre egy tányéron koncentrálódva. Amiből csakis a házi jó, a vendéglők konzumízei meg sem közelítik a nemzedékeken átöröklődő otthoni zamatokat. Mert a magyar szívvel pörköl, a puszták szabad szelleme puhítja a húsok rostjait, a hagyma fakasztja a sírva vígadás könnyeit, az örök lázadás fűszerezi vaddá, az emberes adagok tágítják a honfiúi és honleányi beleket, az egyszer élünk öröme meszesíti az ereket, a szomszédságot beterítő illatok szülte irigység hizlalja a májat. Az idegen pörkölt színtelen, szagtalan, nekünk nem kell a brüsszeli recept, nekünk…
-
Apa vigyázz rám!
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) A krokodil félelmetes dög. Hidegvérrel ölő, hüllőagyú hüllő, ösztönös gyilkológép. Esetleg álnokul könnyezik. Igaz, érthető is a félelem és viszolygás, trópusokon agyat és járulékként téveszméket is fejlesztett eleink számára tényleg nem lehetett rózsás az együttélés ezekkel a hatékony ragadozókkal. De az, hogy gondos szülők, rokonságuk körében meglepően intelligensek, kevésbé domborodik ki a köztudatban. Pedig azok, a tojásaikat és az abból kikelt védtelen csemetéiket egyaránt harciasan pátyolgatják. Egyes fajoknál a krokodilfiókák akár 1-2 évig is anyjuk közelében maradnak, sőt, valahol több nőstény is összefog a kicsik védelmére. És, hogy legyen még egy csavar, a képen látható fiókát az apaállat vigyázza! Bobó, szegedi tompaorrú krokodil hím sokszor még…
-
Kikötőrejtek
Balatonfűzfő önmagában egy rejtély. Például kinek juthatott eszébe az 1920-as években, hogy az akkor már jó ideje üdülőhelyként fejlődő Balaton partján egy bűzös vegyiművet illene felhúzni, majd annak féceszét a tájra ereszteni? Így vált turisztikailag elhanyagolt hellyé a Fűzfői-öböl, amelynek egy pozitív oldala is akadt. Bár azóta visszavonult a vegyipar, még mindig természetesebb a partvidék, mint máshol a magyar tengernek álmodott tó partján. A nádasban rejtőző, festői kis öblök sora követi egymást, a sétaúttól nem is messze, felfedezésre várva. Csak merjünk letérni a járt útról! Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Árnyjáték a tengerparton
Gigász
-
Szemfogak
Aranysakál (Canis aureus) Gyanítva, hogy Toldi nádi farkasai tulajdonképpen aranysakálok voltak, hajlamosak vagyunk legyinteni, nem is lehetett olyan nagy kunszt legyűrni őket, hiszen nem akkora fenevadak, mint a farkasok. Azért nézzük meg ezt a fogsort, mielőtt leírnánk őket ölebeknek! A sakál sem piskóta, már elnézést a fals szóképért, a méretéhez képest igencsak harcias tud lenni, hatékony fegyverzettel. Persze, attól nem kell tartani, hogy gonosz módon nagymamákra és unokáikra vadásznak, hiszen a farkashoz hasonlóan, amennyire csak tudnak, elkerülik az embert. De sarokba szorítva kemény ellenféllé válnak… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Tengeri sas – tehénorral
Tökragadozó
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
-
Marokkómikádó
Gyerekkoromban játszottam utoljára, aztán örömmel fedeztem fel, hogy a nemrég baromi jó áron vett és igényes kivitelű társasjáték dobozban benne foglaltatik egy mikádó csomag is. Rögtön ki is lettem hívva a lányom által, aki menten jól bosszút állt rajtam a malmozásos vereségéért, magyarán jól elvert. Többször is. De ez így van rendjén… Amúgy, hogy miért lett marokkó Magyarországon, az rejtély, bár a mikádó sem egyértelmű a valószínű kínai eredete alapján. Gondolom jól hangzott. Jó móka, de az biztos, hogy idegek kellenek hozzá a biztos kezeken túl, alkeszeknek csak némi célzóvíz elfogyasztása után ajánlott, ha nem akarnak másnaposságig játszani. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Útravaló világvégéhez
Boldog szaturnáliát!
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
-
Tornázz!
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) A lustaság az élet egyik legfontosabb hajtóereje, az késztet minket minél hatékonyabb megoldásokra, minél magasabb társadalmi rang elnyerésére, fajtársaink kihasználására. Hiszen mit kínál az öröklét az arra érdemeseknek? A boldogságos semmittevést… olyan vallásról még nem hallottam, hogy az örök munka élvezetét kínálná a híveinek jutalmul a lét elviselhetetlenségének elviseléséért. Ez így rendben is volna, de akkor miért töri magát az élőlények jelentős része, hogy felesleges testmozgásokkal sanyargassa magát? Vajon utána még jobb lustulni? Vagy hibás a rendszer? A megoldás az, hogy a természetes szelekció által formált, túlélésre hajtó szervezetünk okosabb nálunk. A lustálkodás jó, de az edzettség hiánya is végzetes, túlsúlyos oroszlán legfeljebb békák után…
-
Nádak ás árbócok
Két fotó… ugyanabból a pozícióból, Balatonkenese kikötőjénél, csak más felfogásban. Az egyikben az aranylóan alkonyuló Nap utolsó sugaraiban a tavat övező nádas és a kikötőben éjszakázó vitorlások harmóniája jelenik meg, míg a másikban már a kontrasztos a kép a természet sokszínűsége és az árnyékba borult kikötő között. Csendes színtelenség és harsány színáradat. Álom és élet, lehet választani, ki melyiket élné meg? Oszd meg, ha tetszett!
