„Dióvíz”. Mármint szó szerinti fordításban, és valóban, Szent János napján szedett zöld dió alkoholban érlelt aromája készteti totális behódolásra ízlelőbimbóim ezreit. Nem pálinka, hanem likőr, az édessége domináns ugyan, de nem émelyítően. Kívánja maga mellé a sajtot, és nyugodtan lehetünk annyira sznobok, hogy az is legyen francia. A festői Rocamadour vidékét a diófa-ültetvények úgy uralják, mint a milyenket a haldokló kukorica és a burjánzó parlagfű, a helyi boltokban is minden van, ami dió és rá lehet tukmálni a turistákra. De valamit érdemes megszerezni, és nem is drága, mint a képen szereplő likőr. Egészség és finomság, C’est la vie!