Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Nálam a szeptember többnyire a nyár halálát jelenti, vége az imádott forróságnak és persze eljő a korai sötétség is. Igazságtalan, el kell ismernem, hiszen ennek a hónapnak is megvan a magához való szépsége, amely különösen erdőkön és mezőkön járva szembetűnő. No, meg erdőszéleken, amely ez idő táj a roskadozik a bogyóktól, a dércsípést váró kökénytől a csipkebogyón keresztül a galagonyáig. Színpompázik tőlük a zöld cserjeszint az őszi napsütésben, amely kevésbé erősen barátságosabb fényviszonyokat nyújt, mint a nyári keménységében. Tehát elő a fotómasinákkal, és indulhat is a természet fotózása! Persze, megkóstolni sem tilos a mű élő tárgyait, még gyógyítanak is… Oszd meg, ha tetszett!