Sosem szerettem táncolni. De még az övvizsgák formagyakorlatait is a kénytelen rossznak éreztem, alig várva a szabad püffölést. A kötöttség, a pózok rituáléi, a maszkká lényegülő arcok, a belemagyarázott univerzum, mintha nem a párzási viselkedésre lehetne visszavezetni az összes táncformát. És mégis, van valami benne, ami megfog, ha jól felépített koreográfiát látok. A testmozdulatokból épülő harmónia, az akrobatika, a táncosok hipnotikus átlényegülése, az egész esztétikája – a tánc nem véletlenül a legfontosabb kapcsolatteremtő rituálé a világok között az ősidők óta. A túlvilág és evilág, férfiak és nők, vagy a teremtő és pusztító között. Értem, érzem én, csak nekem ne kelljen! Fotón: Kala Sangan Tánccsoport előadása Oszd meg, ha tetszett!