Rozsalepte védelem az elhagyatott park körül, a szív időt nem álló kerítése. Az enyészetet körülölelő vasváz még riaszt, mintha balsorsával mérgezné a bátrakat, akik csak által merészkednének rajta. Nincs már a múlt romantikája, semmi melegség, csak az elmúlás előtti utolsó színpompa, amelyet rövidesen beborít a jövőt felemésztő sötétség. Sors. Oszd meg, ha tetszett!