• Állatok,  Fotók, videók,  Természet, tájak

    Hattyúk tavon

    A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…

  • Fotók, videók,  Természet, tájak

    Kopasz fűzek partja

    Ha naplemente, akkor majd mindenkinek a nyár ugrik be, talán a meleg színek miatt. Nekem is, mert mi jobb dolog van annál, mint a nappalról visszamaradt forró fuvallatok fodrozta tenger partján egy sör mellett várni a Nap lecsukódását? Esetleg a két sör mellett… De ez a kép nem nyári, hanem a rideg tél közepén készült, még ha ezt a ridegséget le is győzi a Götterdämmerung színkavalkádja. A lombkoronát a fényár helyettesíti, nyoma sincs már a nappal hűvös, nedves szürkeségének, talán csak a néptelen part utal tetszhalál évszakára. A világvége szép is lehet… Oszd meg, ha tetszett!

  • Fotók, videók,  Városok világa

    Parton

    Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!

  • Állatok,  Fotók, videók

    Téli gólyamese

    Fehér gólya (Ciconia ciconia) A szibériai lerohanta a kis tavat, minden oldalról, molekuláról molekulára haladva dermesztve a Nap hideg fényében a víz felszínét. Már csak egy magányos lék őrzi ideig-óráig halmazállapotát, benne az utolsó ellenállóval. Lassan mennie kell azonban, az alattomosan hódító jég idővel bilincsként ragadja meg az érzéketlenné vált lábakat. Afrika távol, a tavasz sem sokkal közelebb. De nincs más választás, lépni kell, túl kell élni a telet! Oszd meg, ha tetszett!

  • Állatok,  Fotók, videók

    Hajdantél

    Sarki farkas (Canis lupus arctos) Régi fotó, még a digitális korszak előttiből… egy, a tél fagyos valóságában, a kopasz ágak csontváz hálózatába keretezett élőkép. Egy állatról, amelynél télhez illőbb kevés van, a hó farkasa méltó lovagja a tél évente bekövetkező hódításának. Volt. A könyörtelenül tiszta fehérséget egyre inkább a sötétszürke uralma váltja fel. Sárba süllyedünk a hótakaró helyett, kavargó hőhullámok olvasztják el azon nyomban a tájat tétován takaró havat, úgy téve, mintha legyőztük volna a telet! Pedig ez nem győzelem, csak káosz, amit teremtettünk mi, a szénhidrogénkor hangyaszorgalmi sorsfalói. Fenrir immár délről támad, kielégíthetetlen étvágya az éhínséget hozza el számunkra, akik isteneknek képzeljük magunkat! Oszd meg, ha tetszett!

  • Állatok,  Fotók, videók

    Borzongó borzasok

    Borzas gödények (Pelecanus crispus) Csontig hatol a hideg nedvesség, a tél halált hordozó leheletének erezeteként játszanak a csupasz fatorzók, előtérben pedig borzongó pelikánok bújnak magukba. Mennyivel könnyebb lenne álmodva átvészelni a halódás hónapjait, bízva az örök üde újjászületésben! Nekünk, tollasoknak és csupaszfenekűeknek nincs olyan szerencsénk, mint a mocsár teknőseinek… Nekünk marad a téli lehangolódás. Pedig meg lehet találni a múló jelen szépséget a kietlenségben is. Hiszen, ha jobban megnézzük, mintha táncolnának a fák a sejtelmes ködben, a gödények eleganciáját sem érheti leszólás, ahogy vigyázzák párban a dombjukat, a színek sem tűntek el teljesen ebből a világból. És legalább nem izzadunk. Oszd meg, ha tetszett!