Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) A súlygyarapító mély álomból ébredő joviális arc állja a fák kopasz ágain átfolyó napfényfürdőt. Víziló bár, de mégse annyira, mint nem törpe rokona, amely inkább a folyó közegben lustálkodik. Ehelyett valamely árnyékos menedéket válasz, bár a napfény ellen is felkészült a biológiai védelme, amely ellenállóvá, egyben nyálkásan csillogóvá is teszik csupasz bőrét. Kerekded formája egy jóllakott csecsemőt idéz, nehéz ellenállni a cukiság rábélyegzésének, bármennyire is nincs értelme annak, ha objektíven nézzük, és bármennyire is felvidítja a lelket, ha szubjektíve. Még nem árnyalja a képet a hatalmas, szájt tátva fenyegetően ívelő agyar, amely minden vízilovat – faja válogatja – mázsányi vagy tonnányi veszedelemmé avanzsál az afrikai ötök…

Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) Majd egy kiló naponta. Ennyik hízik anyatejen a törpevíziló borja, miután közel 5 kg súllyal megszületik. Nem is áll másból a napja, eszik és alszik, így úgy kikerekedik, hogy szinte gurul. Így ez a fotó, amely nagy igyekezetében ábrázolja, viszonylag ritka momentumot ad vissza. Aludni oly mélyen szokott, hogy úgy tűnik, mintha már az örök legelőkre álmodta volna át magát. Megtörtént az az eset is, hogy be is csapott mindenki, olyan mozdulatlan volt, és csak akkor adott életjelet egy mély szusszanással, mikor már kézben volt. Persze kell is a pihenés, míg a sejtek épülnek, hiszen a cél akár több mint két mázsa is lehet. Vagyis a…