Álommajom

Dzseládapávián (Theropithecus gelada)

Néha nagyon nehéz tud lenni az emelt fő. Bármennyire nem illik egy büszke főemlősnek ilyet tenni, de olykor nehéz ellenállni a gravitáció vonzásának. Szem csukódik, fej bólint, és jöhet a jótékony amnézia, amely kizárja azt a közhelyeket durrogtató fószert az asztal végén. Jó, ez nem kockázatmentes, volt, akit egyből géppuskák elé kísértek a Nagyvezérfia Nagy Vezér andalító eligazításáról, de szerencsére egy dzseláda páviánnak nem kell ilyen emberi böszmeségtől tartania, nyugodtan átadhatja magát a szundikálásnak.

A dzseládák talán a legváltozatosabb mimikával rendelkező majmok, eltekintve a szűkebb emberi rokonságtól. Szinte minden arcukra és tekintetükbe van írva, amit gondolnak és éreznek, ehhez járul hozzá, hogy „beszédjük” is változatosabb, mint ahogy azt várnánk egy páviántól. Nem beszélve a családi életükről, amelyről majd később írok, mert az is megér egy külön bejegyzést. Fotózni éppen ezért is nagyon vidám dolog őket, könnyen el lehet csípni náluk egy érdekes mozzanatot.