Nyakigláb, de ügyes

Guanakó (Lama guanicoe)

Nem könnyű elsődleges fogyasztónak lenni. El kell viselni, hogy vannak további fokozatok a táplálék láncán, amelyeknek alkotó elemei hajlamosak az egyszeri növényevő életére törni. Nem gonoszságból, hanem csak azért, hogy megemésszék, csak hát ennek ára némi elhalálozás. Minő igazságtalanság ez! Megszületik a patásállat félév, vagy egy év múlva, megörül a napvilágnak, megteszi az első lépéseit, bizakodón tekint a jövőbe hatalmas szemeivel, aztán egyszer csak eltűnik egy csúcsragadozóban. Valamit csak lehet ez ellen tenni! Például fejletten világra jönni, olyannyira, hogy már egy órásan készen áll az újszülött a szaladásra. És veszélyhelyzetben nagyokat ugrálni. Józan paraszti ésszel ez butaságnak tűnik, hiszen elfáradva még nehezebb elszaladni. Azonban. Mivel a ragadozók többnyire nagyon lusták, minek kergessenek olyat, aki majd kicsattan az egészségtől és jó eséllyel utol sem éri? Inkább keresnek valamely satnyát… Szóval, ez az oka, hogy mikor fotóztam a guanakó csikót, és kissé megzavarta a szokatlan megjelenésem a hosszú gépet magam elé tartva, feltűnően elkezdte nekem mutatni a képességeit, hogy ő már szaladni is jól tud. Szerencsére azért némi pózolás is befért.