Vidrakirály

Óriásvidra (Pteronura brasiliensis)

Zoológiai csemege – elég bután és modorosan hangzó közhely, büntetést érdemel, aki sűrűn használja. Olyan állatokra, amelyek ritkaságuk okán némi szellemi orgazmust idéznek elő a zoológia művelőiben, amikor szembe találkoznak velük. Ahogy egy lepkész adrenalin-szintje egekbe szökken, mikor a több éves hiábavaló keresés után kiengedett csalódásszagú pisijére egyszer csak rászáll a keresett hatlábú, nos, én is ekképpen villanyozódok fel egy-egy ritkaság láttán az állatkerteket járva. Az egyik ilyen nagy kedvencem az óriásvidra. Bár most már egyre több helyen látható, még Budapesten is (mármint az állatkertben), mert jól szaporodnak állatkerti körülmények között. Régebben azonban eseményszámba ment, ha olyan állatkertbe jutottam, ahol tartották ezt a hatalmas vidrafajt. Először Dortmundban találkoztam vele, ráadásul pont egy frissen felgyarapodott családdal, és nézhettem végig a reggeli hancúrozását a kölyköknek. Órákig. Embernyi állatok, a vidrákra jellemző örök játékkedvvel, ráadásul csapatban élnek, szemben a mi halpusztítónkkal. Amúgy ugyanazért utálják a bennszülöttek, mint a milyeink a sajátunkat, galád módon elorozza előlünk a halat. Szörnyű dolog…