Volt egyszer egy…

Van egy film, ami bár az egyik legtökéletesebb kreációja a filmtörténetnek, de nem sok sikere lenne a jelen évezredben. Már az első jelenetnél a plázamozizók többsége nem csak a hitéből, hanem az ajtón is kifordulna. Egy lepusztult és elhagyatott állomás a színtér, ahol pár marcona fickó vár valakit. Hosszan, idegőrlően. Teljesen feleslegesen, mivel rövidesen mind feldobja a bakancsát. Ennek a jelenetnek a hangulata jött elő bennem, mikor Újszeged egy régi állomása mellett fotóztam. A város és a semmi közepén, tört plexiüvegen keresztül – fantázia kérdése, de akár golyó is átjárhatta. Vadnyugati ördögszekerek helyett vadkeleti gyom. És persze a halódás.