Istenek fészkében

Egy isten sem lakhat talajszinten. A lélek-tápláléklánc csúcsa az egekben, míg sötét tükörképe a tartaroszi mélységben, köztük mi, a síksági mocsár halandói, akik mindezt elképzeljük. A felhők feletti világ messze táruló szépsége, többszintnyi távolsága a porszemnyi létektől, mindent magába foglaló hatalom álsága csalja az érzékeinket. Odafentről elveszik az ember, csak statisztikai tömegként áramlanak a populációk, vesznek el és veszejtik el egymást. Akik a Ragnarök után a léha égiek helyére léptek, várják áldozatainkat az önimádtató, semmilyen törvénnyel nem elszámoltatható létük fenntartására. Közülünk való, mindenhatókká lettek, az ő akaratuk a törvény. És mi áldozunk odalent, hittel és saját vérünkkel tápláljuk önteltségüket, és örömmel fogjuk fel az aláhulló morzsákat.