-
Hangyász a háton
Sörényes hanyász (Myrmecophaga tridactyla) Ki emlékszik Pampalinire, a polák rajzfilm nagyképű hősére, aki fejezetről fejezetre kapta a megbízásokat különleges vadállatok fogságba ejtésére? Az egyik kiszemelt áldozata egy hangyász volt, de fellélegezhetnek az állatok védelme iránt elkötelezettek, csakúgy, mint a többi, ezen történet is a digó vadász majdnem halálra szívatásáról szólt, a gyermekek nagy örömére és okulására, olyannyira, hogy még én emlékezetemben is bennragadt. És valóban a hangyász tényleg különleges állat, a vendégízületesek evilágon túli csoportjából. Hát még a kölyke hogy néz ki? Túlméretezett végtagok, óriási fej, hogy elférjen a szuper hosszú nyelv is benne. Rátapadva anya hátára, leginkább a farok tövénél, mert úgy kényelmesebb. Ursula, a szegedi hangyászmama kifejezetten békés…
-
Becsapódás
Meg kell vallanom, hogy sokmilliónyi embertársammal szemben három sport élvezetét képtelen vagyok átélni. Igen, az andalítóan zümmögő Forma-1 és a sznob milliomosok golfkocsis golyókergetése mellett a darts az, amit valamely oknál fog nem tudok a kiérdemelt helyén kezelni. Egyszerűen dögunalmas számomra, ahogy a sört izzadó, kamionsöfőr dizájnú fószerek dobálgatják az apró dárdácskákat. Ezen esetekben még az erotikus filmekre bevált igazságot sem mondhatom, hogy csinálni jó, nem nézni, annyira béna vagyok a dárdácskák pontos célba juttatásában. Viszont egy kihívást találtam magamnak, lefotózni ugyanezt. Bizony, nem volt könnyű feladat, megtalálni a pontos élességet, szöget, zársebességet és időt, miközben a fókuszált tárgy kisbolygó sebességével csapódik bele – a képzavarnál maradva – a laposföld-szerű…
-
Álommajom
Dzseládapávián (Theropithecus gelada) Néha nagyon nehéz tud lenni az emelt fő. Bármennyire nem illik egy büszke főemlősnek ilyet tenni, de olykor nehéz ellenállni a gravitáció vonzásának. Szem csukódik, fej bólint, és jöhet a jótékony amnézia, amely kizárja azt a közhelyeket durrogtató fószert az asztal végén. Jó, ez nem kockázatmentes, volt, akit egyből géppuskák elé kísértek a Nagyvezérfia Nagy Vezér andalító eligazításáról, de szerencsére egy dzseláda páviánnak nem kell ilyen emberi böszmeségtől tartania, nyugodtan átadhatja magát a szundikálásnak. A dzseládák talán a legváltozatosabb mimikával rendelkező majmok, eltekintve a szűkebb emberi rokonságtól. Szinte minden arcukra és tekintetükbe van írva, amit gondolnak és éreznek, ehhez járul hozzá, hogy „beszédjük” is változatosabb, mint ahogy…
-
Dame de la Brassempouy
Apró, pár centiméteres szobrocska, mamut csontjából kifaragva. Lehet vagy 25 ezer éves. Az egyik első, ha nem a legelső arcábrázolás, amely a dél-franciaországi Brassempouy melletti barlangból került elő még 1892-ben. Nem véletlen, hogy nagyon megörültem, mikor egy Párizshoz közeli múzeumban megláttam (Musée d’Archeologie Nationale – Saint-Germain-en-Laye). Utólag olvastam, hogy mekkora szerencsém is volt, mert nem állítják ki folyamatosan, félve a rongálódástól. Nem az elsőbbsége azonban a legkülönlegesebb, hanem az a részletesség és gondosság, ahogy kifaragták. Bár meg volt hozzá a képességük és technikájuk, hogy realisztikusan ábrázolják az emberi arcot az ősi emberek, valami miatt nem tették, még évezredekig… A női ábrázolások a termékenységi jellegek túlhangsúlyozására törekedtek, széles csípővel, hatalmas csecsekkel,…
-
A medve nem játék, bocs!
Barna medve (Ursus arctos) A medvét már ősidők óta egyszerre szeretjük és féljük, a mackótól a vérmedvéig terjed a népszerűségi skála. Abban azonban majd mindenki egyetért, akinek nem bundás a szíve, hogy a medvebocsnál kevés mókásabb teremténye van a rengetegnek. A Palicsi Állatkertben nevelkedett két árva medvebocs felfedező játékát végtelenségig lehetett volna nézni, szinte le sem álltak, miután belekezdtek. Persze, akkor sem voltak ölbe vehető plüssmacik, hanem igazi vadócok, ahogy az illik egy igazi medvétől. A vadonból kerültek be, és a legjobb tudomásom szerint, a vadonba is kerültek vissza. Furcsának tűnhet, de európaiak kevés helyen találkozhatnak állatkerti medvebocsokkal. Ennek oka, hogy bőven van belőlük, és nem szaporítják őket többnyire, mert…
Ezeket is érdemes megnézni
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
Hattyúk tava
Szájtalanság állapota
-
Mit mesél az erdő?
Az, hogy Jancsi és Juliska meséje maga a merő horror, jobban ismert, mint a Csipkerózsikában burjánzó nekrofília, illetve a Piroska és a farkas negédes kannibalizmusa. De hát ilyen a néplélek, a nyilvános boszorkányégetésektől a valóságshowkig a melléjük kerített szaftos sztorik kínálják az izgalmakat a szabadidős családi programokhoz minden korban, jó a gyerekeket is hozzászoktatni ehhez ideje korán. A jelen fotó azonban jóval békésebbnek tűnik, az édesanyám által teremtett mézeskalács házikóba nem épült boszorkány. Hacsak nem költözött be utólag. Mindenesetre igyekeztem az erdő sötétjét is megidézni a fotón, a többit a képzeletre bízom! Oszd meg, ha tetszett!
-
A Tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? Milyen váll és mily művész Fonta szíved izmait? És Mikor elsőt vert szíved, Milyen kar s láb bírt veled? Milyen pöröly? mily vasak? Mily kohóban forrt agyad? Mily üllőre mily marok Törte gyilkos terrorod? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? William Blake (Szabó Lőrinc fordításában) Oszd meg, ha tetszett!
-
Hattyúk tava
Bütykös hattyú (Cygnus olor) A tavak ellentmondást nem tűrő előkelőségei, vagy – tetszés szerint – túlméretezett agresszív libák hozzátartoznak a Balaton mentén húzódó sétányok látképéhez. Az elemózsiát kéregető tollashad zászlóshajói ők, amelyek szigorú rendet teremtenek a körülöttük cirkáló tőkés récék között. Akárhogy is viszonyulunk hozzájuk és ökológiai szerepükre a vízimadárvilágban, a szépségük vitathatatlan, és ha valaki gyönyörködni szeretne a tájban, plusz csillagnak számít egy-egy hattyúpár feltűnése. Sokan neki is csábulnak az etetésükre, mert, ahogy simogatni szeretünk minden szőrös apróságot, úgy ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy morzsát vessünk a tollasok közé, aminek helytelenítése az MME egyik slágertémája. Ráadásul joggal, mert hosszabb távon nem teszünk jót a silány kajával ekként helyben maradásra…
-
Tériszony nélkül
Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) Még a gibbon sem akrobatának születik, meg kell tanulnia használni a fizikai adottságait, bár az biztos, hogy lebámulva a magasról, nem szédülnek le. Sőt, a bátorság időnkét túl sok is, tehát nem árt, ha van biztosíték. Egy jó hosszú gibbonkéz. Megkapó látvány volt figyelni, ráadásul pont az irodámmal szemben, ahogy Melanie miként vigyázza folyamatosan örökmozgó csemetéjét, a 2012-ben született Jádet, amikor az az első lépéseit, pontosabban karlendítéseit megtette a fákon és a köztük kifeszített köteleken. Baleset egyszer sem történt… Ami fontos, mert a felnőtt gibbonok csontozatának vizsgálata azt mutatja, hogy elég sokszor szenvednek csonttöréseket, amelyeket rendszeresen túl is élnek – veszélyes sport a gibbonakrobatika. A gibbonok…
-
Vendéglő a világ végén
„Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valóban az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.” Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak Oszd meg, ha tetszett!
