Fotók, videók
-
Veszedelmes lábak
Sisakos kazuár (Casuarius casuarius) Igazi tollas terminátorok, amelyekkel nem egy főnyeremény szembe találkozni egy ausztráliai erdei túra során. Nemcsak a fotón látható veszedelmes, hasfelmetsző fegyverzettel látta el a természet, hanem harcias mentalitással is, kettő együtt pedig éppen elég veszedelmet hordoz még egy amúgy békés növényevő esetében is. Persze, nem szabad átesni a paripa túlsó felére, állatfajokat nem ildomos se jó, se rossz tulajdonságokkal felruházni, így nincs értelme gonosz kazuárokról sem beszélni. Mert amúgy nem is azok, egyszerűen csak elkergetik a veszedelmes betolakodókat. És valljuk be, az ember a legkártékonyabb betolakodó egy őserdőben, ellenünk minden eszköz megengedett!
-
Kaktusz virága
Pompás sünkaktusz (Echinopsis oxygona) Nem vagyok nagy virágbolond, mindig is kellő megnemértéssel figyeltem nőnemű őseim rajongását a virágok különböző fajtái iránt. Jó-jó, szépek, de sem nem mozognak, sem nem nyávognak, csak némán ülnek a cserepükben. Talán a kaktuszok a kivételek, ők már jóval izgalmasabbak a tüskés pozsgás mivoltukban, és ráadásul micsoda ellentét virágzik ki, mikor a veszélyes tűpárnából gyönyörű szirmok törnek elő! Erre talán még én is büszke lennék…
-
Farkas fókuszban
Szürke farkas (Canis lupus) Különös a viszonyunk a farkashoz, főleg, ha a többi velünk élő ragadozóhoz hasonlítjuk össze. A történeteinkben a róka ravasz, a medve maci, a farkas buta és gonosz. Annak ellenére, hogy az első háziállatunk, a legnagyobb állati barátunk is az ő vére, és annak ellenére is, hogy évezredekig szinte együtt élt az emberrel. Olyannyira, hogy az ember és állat összemosódásának képzete is leginkább hozzá kötődik, a farkas-ember átalakulásos sztorikkal máig borzongatják a gyerekeket a nagyanyót színlelő, Piroskát szívató ordastól a hollywoodi farkasemberekig, csak hogy szépeket álmodjanak a csemetéink. Aztán jött Lorenz, és rájöttünk, hogy a farkastörvények nem is olyan kegyetlenek, így megtanultuk tisztelni is ezeket az amúgy…
-
Örömúszás
Európai vidra (Lutra lutra lutra) Az nem meglepő, hogy akinek a víz nem természetes közege, az nagyon tudja élvezni, ha uralni tudja azt. Elég csak magamra gondolnom, mikor benne találom magam egy tengernyi folyadékban, és fel-le merülgetek, mint egy kótyagos Hany Istók. Úgy látszik, ezt az élvezetet egy olyan a lény is átélheti, amelynek amúgy nem sok különlegességet kellene jelentenie a vizes közegnek. Ha azonban ez a lény az egyik legjátékosabb állat a Föld kerekén, akkor végképp nincs min csodálkozni. Hosszasan elnéztem én is a vidra játékát az üvegfalú medencében, majd persze fotókon is megpróbáltam megörökíteni azt, több-kevesebb sikerrel. Mert nagyon gyorsan úszott őkelme, a vastag üveg mögött automata fókusszal…
-
Nagyon hagymás, szaftos és marha
Őszintén szólva, nem tudom, mi ennek az éteknek a neve, mi csak hagymás rostélyosnak nevezzük a családban, bár ez nagyon pongyola meghatározás, mert, ahogy utánanéztem, teljesen máshogy néznek az ezen a néven futó ételek. Legyen bármi is a neve, nagyon szeretem gyerekkorom óta, időnként a régi emlékeknek áldozva el is készítem. Nem túl bonyolult, csak idő kell hozzá, és persze sok hagyma… Mert ahhoz, hogy ízes és bőven szaftos legyen, kell bele jó pár vöröshagyma. De egy receptet nem ajánlatos in medias res indítani, így kezdem azzal, hogy vegyünk marhahúst, rostélyos lenne az ideális, vagy amit kapni lehet, hiszen jó akár nyakból és combból is, ne legyünk már akkora gourmandok!…
-
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Ritkán, de előfordul, hogy a babona rátrafál a valóságra. Nem hiszem, hogy a Balkán mélyén bárki is hallott volna olyan denevérekről egy még fel nem fedezett új világból, amelyek vérszopó körútra indulnak éjszakánként. Ennek ellenére denevér alakot bőszen vettek fel az idevalósi vámpírok a több ezer éves hiedelmekben. Jó, nem nehéz beleképzelni a túlvilági eredetet a barlangokból előreppenő bőrszárnyúakba. A vér már régóta egyrészt étkezési tabu, másrészt az életet jelképezi, így a legmegfelelőbb táplálék a halottak számára. Csak össze kell kötni a vérszívást az éjszakai lényeivel és lehet mesélni róluk bűbájos meséket. Az amerikai vérszopók pedig tényleg félelmetesek lehetnek egy olyannak, aki aktívan fél a…
-
Innsbruck felett az ég…
Dombvidékhez szocializálódva, az alföldi síkon élve nem vagyok a magashegyekhez szokva. Talán éppen ezért töltött el izgalommal, mikor életem magasságrekordját beállítottam az Innsbruck fölé magasodó Hafelekar ormát elérve, és lenéztem 2334 méterről a völgyben elterülő városra. Odafentről tényleg minden szédítően más, nem véletlen, hogy a magasabb rangú isteneket nem a bányákba és az alföldek mocsaraiba helyezték régiek, mármint azok, akiknek látóhatárán ott terpesztett egy valamirevaló hegy. Talán ebből fakad, hogy szeretünk magasabb pontokba szakrális jeleket is telepíteni, legyen az áhítatosságot jelképező kereszt vagy a csendes filozofikus meditálást segítő pad. Kinek mi tetszik jobban… nyilván nem véletlen, én melyiket tettem ki főképnek. A szellemi feltöltődés mellett azonban mindenképpen javallom a felvonó…
-
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
Barna medve (Ursus arctos) Február kettő. Ilyenkor nincs mese, medvézés a téma, legalábbis errefelé, más táján a világnak egy mormotát húznak ki a kalapból. Hála Jókainak, nálunk a medve lett az, aki nagyon ravaszul nem dől be az időjárás csalafintaságának és tudja jól, miből mi következik: vagy jól értesült pesszimistaként melegre hideget, vagy örök optimistaként hidegre meleget vár. Legalábbis a mi fejünkben. Hogy mi játszódhat le egy medve fejében, az örök talány, kevés állatnak van ilyen tökéletes pókerarca. Az azonban biztos, hogy jelen fotókon a hedonizmus kimaxolásával csupa jó dologra gondolhatott. Bőven volt időm elkészíteni a képeket, mert hosszan ejtőzött a medencében, a hasát süttetve a nappal, némi irigységet is…
-
Hiéna büszkeség
Foltos hiéna (Crocuta crocuta) Közhelyszámba megy, hogy közhelynek tekintjük a hiénák undorító dögevő mivoltára vonatkozó megjegyzéseket, külön kiemelve, hogy csak ugyanannyira hullafogyasztók, mint a náluk nemesebbnek tartott oroszlánok. Persze, ez a hiénákat elalacsonyító vélekedés tényleg hülyeség, az élővilágban nincsenek se feudalizmusra és szervilizmusra épülő hierarchiák, se jó és rossz fajok. Ráadásul a foltos hiénák valóban kifejezetten jó és harcias vadászok, hatékonyabbak, mint az oroszlánok. Nem csak erősek és ravaszak, hanem a csapategység is nagyobb náluk, bár erről lehet a szerencsétlen sorsú hímeknek biztos van alternatív gondolata. Mindenesetre semmi okuk a sunyításra és persze, nem is tesznek így. Ahogy a kölykeik is büszkén pózolnak a csapat védelmében, ahogy a fotókon is…
-
Plasztik Panzer
A háborús játékok örökkévalók. Én is imádtam őket gyerkőc koromban, egymagam játszva a gaz ellent és a hős hőst, bármit felhasználva a toy világháborúhoz, ami csak mozdítható volt. A jelenkori pacifizmusom élő példája, mennyire nem rontja meg ez az élmény a zsengekorúakat, bezzeg egy kis családon belüli erőszakoskodás mennyivel hatásosabb lett volna… Szóval, a fiúk már csak ilyenek, nem a gender sztereotípiák teszik őket olyanná, hogy a játékbolt polcán a tankhoz nyúlnak, nem egy babáért. Mikor a régi kacatok között rátaláltam erre a páncélosra, visszagondoltam a hajdani nagy csatákra, az álplaymobil figurák és matchboxok részvételével. Amelyeken könyörtelenül áthajtott volna ezen Tank Godzilla… de némileg érettebb fejjel inkább a fotózására koncentráltam.…
























