Ki hitte volna hajdan, hogy a mesemetálból, pontosabban a festett arcú erdei gonosz manókat játszó, vagy éppen méretes pallosokat lóbáló, esetenként fatemplomokkal begyújtó black metálosok károgó műfajából ilyen változatos irányzatok fognak születni. Persze, nem akarom leszólni a trve black-metált, jó az, bármennyire önismétlővé lett, de a hajtásai már több izgalommal szolgálnak, a magyar Thy Catafalque-tól a lengyel Mgla-n keresztül a francia Alcestig. Meg is kapták a címkéjüket, az avant garde metáltól a post-black metálig, ami nagyon helyes, ahogy egy könyvtáros barátom is említette, fontos tudni, minek hol a helye a katalógusban. Amúgy meg nem a postások a Földre kihelyezett alienek, hanem a könyvtárosok, de csak egy megjegyzés, kihasználva a helyet…