-
Tizenkét százalék
Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) Van egy tudományos legenda, amely szerint az Egyesült Államokban az 1940-es években egy nagyszámú mintán végeztek vércsoport-vizsgálatokat, amely úgy zárult, hogy a kutatók annyira megijedtek, hogy nem merték publikálni az eredményeiket. Nem csoda, hiszen úgy nézett ki, hogy a gyerekek 10 %-át nem a törvényes apa nemzette… Ugyan ezt a legendát utólag nem sikerült igazolni, vagy túl jól sikerült a titkosítás, a sztori népszerűsége jól mutatja az érdeklődésünket, hogy vajon tényleg monogám-e az ember, vagy erre a társadalmi béke érdekében kényszerítjük magunkat? Nos, van egy index, ami viszonylag jól mutatja a monogámia, illetve a poligámia mértékét, ez a hímek és nőstények testtömegének aránya. Az a háremstruktúrában…
-
Méltóság nélkül
Kiállítva a kiállításon, a tömegnyi trófea, vadászfegyver, zöldzakó és zöldnadrág között, egy Afrika-szigeten, amelyet a sokaság áramlása ölel. A fenyegetésbe merevedett csúcsragadozók, odaadóan meghaló tekintettel bámuló patások között egy különös figura néz kétségbeesetten a bokrok közül. Egy emberféle. Talán, amikor a vég érte, csak egy majom volt a szemünkben, akkoriban az arrafelé élő Homo sapienseket is legfeljebb emberszabású számba vették. Most itt áll. Egy vadászati kiállításon. Mert oké, egy természettudományos bemutatón még akár helye lehetne, a megfelelő háttérinfókkal, de ez a kontextus méltatlan. Van olyan, aki jó érzéssel tud egy éntudattal rendelkező élőlény holt szemébe nézni? Van. Az ember, aki elhiszi a mítoszt, hogy uralja a természetet. Az ember, aki…
-
Álarc
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írta le egy ember, név szerint Szophoklész, így némi elfogultságot joggal gyaníthatunk az állítás mögött. Igaz, ami igaz, egy nünüke bármennyire is meg lehet győződve arról, hogy a Föld legcsudálatosabb teremténye csakis a nünüke lehet, ezt sosem tudjuk meg, miután a nünüke nem tudja ezt leírni. Már hallom is a nünükék felhördülését, hogy mire vágunk fel, még csodaszépen csillogó potrohunk sincs, nem szólva arról, hogy nem tudunk olyan kiemelkedően kalandos egyedfejlődést sem felmutatni, mint ők. És mi végre a nagy agy és a gondolkodás képessége, ha végső soron ugyanazok az ösztönök határozzák meg létünket, mint a nünükéjét? Ahol a…
-
Dupla mosoly
Két arc, két mosoly. Az utcán végighullámzó arcnélküli emberfolyamba zoomolva tűnnek fel mikrotörténések, az emberi gesztusok pillanatai. Emitt egy szoborszerű mutatványos meredt mosolya provokálja az elhaladókat… A mosoly mosolyt szül, bár ezek inkább a zavar, vagy éppen a zavart rejtő kötekedés reflexszerűen arcunkra gyűrődő megnyilvánulásai, semmint belső boldogságunk manifesztációi. Álarcokat viselünk. Oszd meg, ha tetszett!
