-
Árvalány haja a pusztán
Bármennyire is adja magát egy dombhoz és hegyekhez szociálizálódott embernek, hogy az Alföld sík vidékét élcelődve lesivárpusztázza, valljuk be, ez végtelenül igazságtalan ítélet lenne. A puszta sík ugyan, de messze nem üres, és megvan a maga szépsége. Nem kifejezetten a turistamágnes csárdáscsikós látványosságokra gondolok, hanem az ennél természetesebb csodákra. Mint az árvalány virágzata, amely tündérhajként borítja a fűrengeteget. Ha pedig a lemenő Nap fénye is megvilágítja, igazán mesebeli fotókat lehet készíteni. De azért csak hozzáteszem, milyen jól mutatna a háttérben egy hegy! Oszd meg, ha tetszett!
-
Gémes, a kút
Ha puszta, akkor gémeskút. Ha gémeskút, akkor romantika. Nem ok nélkül, valóban megkapó látvány ez a fűtengerben ágaskodó kétkarú emelő gép. Bár hihetnénk, valójában nem ősmagyar szerkezet, csak a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Viszont tényleg ősi egy gép, az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerték. Részei: a tartóoszlop az ágas, rajta bólogat a gém, amelyről lóg a vödörtartó rúd, az ostor. Ahogy füstjelekkel az indiánok, állítólag úgy üzentek vele a puszta népei, a napszámosoktól a betyárokig. Ma már inkább csak a turistákat és a kósza fotósokat hívogatják vele, például Bugacon, ahol a képet készítettem. Oszd meg, ha tetszett!
-
Magyar, szürke, marha
Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is. Oszd meg, ha tetszett!