-
Virágok és történelem
A múlt több évszázadnyi terhétől kopott kőfalak, és a jelen optimizmusát színekben pompázva hirdető virágok, a komor halhatatlanság és életvidám mulandóság, amelyek minden ellentétük dacára mégis egységet alkotnak. Vajon ez a pillanatképben megőrzött paradoxon feloldja a belénk rögzült duális gondolkozás korlátait? Hiszen a kompozíció egységet sugall, a látszólagos ellentéteket csak mi erősítjük az elménkben és történeteinkben. Jó és rossz, fehér és fekete, múlt és jövő, szeretet és gyűlölet – vajon valóban elkülönülnek, nem ugyanabból fakadnak, mint a romokon nyíló virágok? Ja, a fotók Franciaországban készültek, Turenne várkastélyánál és Terrasson óhídjánál.
Ezeket is érdemes megnézni
Bioport felfedező: a hídtól a kompig – Mártély vidéke
Híd a semmibe
Európa határán
-
Erőd az erdőben
Château de Couzage – még kimondani sem tudom a nevét. Délnyugat-Franciaország dimbes-hegyes-dombos történelmi vidékén a kastélyok úgy sorjáznak, mint egyik miniszterelnökünk álmaiban a stadionok. Szerencsés vidék, nem robbantgatták fel az erődítmény-lakokat egy-egy lázongás után, pedig volt itt csetepatéból bőven, az angol-francia mérkőzésektől a vallási összetűzésekig. Ez talán az ezeregyedik vár a környéken, amely egy ma már felduzzasztott patakra nézett. Messziről csak egy torony teteje látszódott, ahogy a fák lombjai közül kikandikált. Némi kaptató után érünk egy forráshoz, majd a mögött az erdei várhoz, pontosabban annak maradékához. Sajnos a toronyba nem lehetett bejutni, de így is fantasy gerjesztő a fák által őrzött erődítmény hangulata.
-
Bioport história: Tíz eset, amikor a nép volt hülye
„A többségi döntés talán nem mindig a legtökéletesebb döntés, de hosszú távon a nép józan esze a legbiztosabb iránytű, amit ismerünk.” – Theodore Roosevelt Főleg a demokrácia apostolai azok, akik a nép bölcsességében hisznek, hiszen lehetnek az egyes emberek hülyék, szerintük a többség a józanságával elnyomja őket és együtt mindig a lehető legjobb döntést hozzák. De a kevesek uralma sem valósulhat meg a többség támogató együttműködése nélkül, így ennek a tételnek az ő esetükben is működnie kellene. És mégis, számtalan példáját látjuk a történelemben annak, hogy egy komplett nép volt képes arra, hogy képletesen tökön szúrja magát. Ezekből az esetekből gyűjtöttem párat, hogy okuljunk, vagy csak jót szórakozzunk eleink ostobaságán.
-
Bioport állattár: 10 állati halál ok
Aiszkhülosztól Steve Irwinig – hírességek, akiket közvetve vagy közvetlenül egy állat ölt meg. Nagyon hülyén is meg lehet halni. Most nem feltétlenül a Darwin-díjasok prezentációira gondolok, hanem a balvégzet komikumára, amely nem kíméli még az érdemes embereket sem. A végzet – többek között – állatok formáját is felveheti, témát adva a mostani videónak. 10 történetet mesélek el, ebből egy kamu. Hogy melyik, az a végén kiderül! Köszönet az intróért! Zene/Mix/Master: Bécsy Bence https://linktr.ee/becsyben
-
Bioport felfedező: Gímes, a gyilkos jutalma
Szlovákiában, Nyitrától északkeletre, a Tribecs-hegység déli oldalán, 514 méterrel a tengerszint felett impozáns várrom várja azokat, akik feljutnak oda az erdei ösvényen. Gímes vára izgalmas felfedezni valóval szolgál, hiszen aránylag épségben fennmaradt, és nincs kiépítve turisztikai látványosságnak, annak nyűgjeivel. A vár történetéhez szorosan kapcsolódik egy királygyilkosság, amelynek részleteiről is mesél a videó.
Ezeket is érdemes megnézni
Fehér patak
Mint cica a bojtot
Hat állítás a medvékről… igazak, vagy hamisak?
-
Előásva
Nem a halál, hanem a hajdanvolt élet emléke sejlik a homoksírjából előrégészkedett csontokból. Teljes fogsora fiatal korát mutatja, arányos koponyája szerint szép arcú nő lehetett. A tragikus sorsú Pétermonostora földje fogadta magába, talán éppen annak végóráiban, a mongolok rövid, de annál apokaliptikusabb uralma alatt. A puszták népei a túlvilágra gyűjtötték alattvalóikat, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül öldököltek. A világnak nem először jött el a vége, és nem először támadt fel hamvaiból egy elpusztult civilizáció. Vége lett azóta a végítélet lovasainak is, koponyájuk éppúgy a földbe ragadt, mint az áldozataiké – az elfeledés birodalmában nincsenek se urak, se szolgák, csak a néma csontok.
-
Bioport felfedező: Homokhátsági világvégék, a tatárdúlástól az elsivatagosodásig
Biciklivel Szanktól Bugacig Kihívás volt. Annyira, hogy ezt – kissé megfáradva félúton – többször is elmondtam a videóban. Fárasztó dolog megmászni biciklivel a Bakonyt, de nem kevésbé az a Homokhátság mély homokján tekerni. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb a túrában, hanem az élmény, vagy inkább sokkhatás, ami ért. Több évszázadnyi pusztulás nyomai, a történelem sorscsapásaitól a jelen elsivatagosodásáig. De a puszta szépsége, és az, hogy még egy pusztító tűzvész után is éled az élet, talán ad valami reményt…
-
A német mítosz
Boldog az a nép, amelynek vannak mítoszai. Olyan történetei, amelyek fogódzkodóul szolgálhatnak, ahol győz a jó, kotródik a rossz… Főleg egy olyan népnek, amelynek közeljelenét olyan mocsok szennyezi, amely az emberiség minden bűnét egy évtizednyi ámokfutásban sűrítette össze és szabadította a gonoszságát a világra. És mégis, ennek a népnek is van ünnepelni valója, azt az estét, amikor a morál lerázta a szükségszerűség igáját, és néma lázadással kényszerítette meghátrálásra az elnyomó rendszert. Ennek a forradalomnak az emlékezete nem a mártíromságról, a vérbefojtásról szól, hanem a győzelemről. 1989 október 9-én Lipcsében hetvenezer ember vonult az utcára, a „Wir sind das Volk!”, vagyis „mi vagyunk a nép!” szlogen jegyében. A keletszocialista típusú hatalom…
Ezeket is érdemes megnézni
Pohárnyi szirom
Bioport felfedező: Belgrádi Anzix
Pasaż Róży – a rózsaátjáró
-
Bioport felfedező: A lak, ahol a szovjetek tanyáztak
Valahol Magyarországon… egy hely, amely elhagyatott. Szovjetek lakták. Egy egész hadsereg, de most csak hajléktalanok és kósza urbexesek látogatják. Ahogy mi is. A videóból kiderül, mi marad a dicső szovjet múltból, hogy kerültek egyáltalán ide, és az is, hogy mi nagyobb tragédia történt egy gyulafirátóti kocsmában, mint a mexikói 6:0?
-
Zsarnokok kedvencei
Az nem túl merész feltételezés, hogy a történelem nagy zsarnokai nem szívlelték az embertársaikat. Hajlamosak vagyunk egyből pszichopatának tekinteni őket, amely közhelyszerű megállapítás azért nem minden esetben állja meg a helyét, és bár biztos nagy számmal voltak közöttük ilyenek is, nem egy vezető kényszerből vált kegyetlenné, mert csak úgy szerezhette és tarthatta meg a hatalmát. Akármennyire is stresszes foglalkozást űz, vagy éppen azért, egy zsarnoknak is lehet lelki gyenge pontja. Az intrikus környezetben sokan az állatokban kerestek és találtak megbízható társat, talán azért, mert egy állat mégiscsak több érzelmet tud kifejezni, mint egy görögdinnye, de nem lehet úgy elcsúszni rajta, mint egy humán talpnyalón. Hogy kinek mi volt a kedvence,…
Ezeket is érdemes megnézni
A romlás esztétikája
Őszi kikötő
Bioport állattár: a hihetetlen csupasz turkáló
