Halo

Almafa ágának vége ellenfényben fotózva, majd utómunkával megszínezve – ez a kép nem szól másról. Vagy mégis? Nimbusz, glória, dicsfény, fénykoszorú, fénykorona – a szakrális jel evolúciója, ahogy a szimbolikus jeltől elbutul a közérthető bálványig. A fénykoszorú a sziluettet övezi, ezzel elfedi a körvonallal határolt valóságot, így azt láthatjuk bele, amit csak akarunk vagy mások akarnak. Almafa? Dehogy! Álcázott antennák, amelyek aktiválják a vakcinaoltásokkal belénk ültetett nanorészecskéket. Vagy éppen az ág végi mimikrit mindenféle gonosz földönkívüli paraziták, denevérszerű mutáns reptilián droidok gyakorolják. De az is lehet, hogy éppen az égi üdvözletet láthatjuk a végtelen remény jutalmául. Jelentést keresünk és találunk mindenben, a bolygók állásától a szembeszomszéd öreganyó bibircsókjáig. Miért nem látjuk a dolgokat pusztán annak, amik? Adott esetben szépnek és semmi többnek?