Kritikák,  Mozi, TV

Szivárványos egyszarvú pillangócica

5
(1)

„Szürke világ színekért kiált” – harsogta a jobb sorsra lett volna érdemes hajdani Necropsia énekese, de arra ő sem gondolhatott, hogy a 2010-es évek végére éppen egy csupaszín cukiság fogja elhozni a világvégét. Mert az bizony közeleg, az világosan érezhető, ha belelesünk a zsenge leánygyermekeket megcélzó sorozatba.

Emberi természet, hogy minden katasztrófára keresünk valami magyarázatot. Sokan vallásban lelik meg a végső választ, mások a bolygók állásában, megint mások bonyolult matematikai képletekhez folyamodnak, amit maguk se tudnának egy sör mellett sem elmagyarázni. Viszont eme rajzfilmsorozat végső okául két lehetőséget is meg tudunk nevezni, az egyik a végtelen cinizmus, a másik pedig a kémiai tudatmódosító szerek túlzott használata. Még az utóbbinak örülhetnénk jobban, és elintézhetnénk azzal az egészet, hogy micsoda buli hangulat lehet egy gyermekműsorokat gyártó szerkesztőségben. Azonban, tartok tőle, nem a hippikorszak utóvédharcainak partizánjai örvendeztettek meg minket eme sorozattal, hanem kőkemény üzleti számítások állnak mögötte, és a szándék valami nagyon nagy gonoszságra.

A főszereplő személyét illetően sincs semmi eredeti gondolat, hiszen az egy mém, egy olyan mém, amely a gyártósoron életre keltett übercukiságot parodizálja. Amiben minden benne van, egy az egyben, amitől a kislányok és anyukáik menten elolvadnak. De ne higgyük, hogy erről szól a “story”. Mert vettem a bátorságot, és végignéztem egy részt. Itt kérem látszólag szürrealizmus van, vegyük például a diszkócicák és a metálzenére menetelő ebek összecsapását… azonban ezek is csak unalomig ismert panelek. Önmaga paródiája az egész a betonkeverő durvaságával összemixelt alkotórészek túlcukrozásával, ami még elfogadható is lenne, ha nem olyan korosztálynak szánnák, akik nem értik ezt. Itt jön a végtelen cinizmus, ahogy az őrület elszabadul a karanténból és felcserélődnek a szerepek, az abszurd lesz a valóság, a paródia veszi át a parodizált helyét. De hát ezt tapasztalhatjuk mindenfelé, viccelnökökkel és buta összeesküvés elméletekkel, miért pont a gyerekeket ne öntenénk nyakon a személyiségvesztő hülyeséggel? Mert a személyiség minden magára adó rendszer ellensége.

Értékelés: 1

Hogy tetszett?

Kattints a megfelelő csillagra!

Átlagérték 5 / 5. Értékelések száma: 1

Oszd meg, ha tetszett!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..