-
Belvárosi misztérium
A régi, gangos bérházaknak megvan a maga hangulata. Bájt azért nem írnék, mert azért annyira nem csábító számomra az opció, hogy bennszülöttjévé váljak egy ilyen körfolyosós, sötét kaszárnyának. Viszont megvan a maga atmoszférája, amelyet érdemes felfedezni. Az ódon, szinte gótikus hangulatú lépcsőházba szűken szűrődik be a fény a zárt udvarból, a sugarak éppen csak érintenek minket, ahogy kinézünk a viharvert ajtó ablakán. Ki ne érezné át ennek a belvárosi életnek a misztériumát? Talán csak az ottlakó, kertvárosi otthonról álmodók…
Ezeket is érdemes megnézni
Táncrítus
-
Hattyúk tavon
A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…
-
Borjúnyi bivaly
Házi bivaly (Bubalus bubalis) Eltűntek a tájból, mint a véget nem érő mocsárvilág, ma már egzotikus ritkaságnak hatnak a bivalyok. Pedig ősi állat, különösen az áradások áztatta, lápokkal, folyóágakkal kuszált vidékünkön érezte elemében magát. Szívós, erős marhák, de nem cipelnek akkora tőgyet, mint egy jóravaló tehén, a brutális szarvai is felettébb keltik a félelmet. Valóban apokaliptikus élmény lehet szemben állni egy felhergelt bivalycsordával, amely feszültség levezető csoportterápiaként kívánja módszeresen kitaposni együttes erővel a belünket, ahogy Sír Kánnal is így végeztek Kipling erkölcsi tanmeséjében. Másrészről még mindig él bennem egy mozzanat a gyerekkoromból, mikor a sokat látott és sokat betegeskedő Ladánk ékszíj-szakadást szenvedve megragadt egy kis török falu határában valahol Trákia…
Ezeket is érdemes megnézni
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
Orr fel, nyelv ki!
Pancsoló medve
-
Under the Bridge
Szociológiai-pszichológiai közhely, József Attilától a Red Hot Chili Peppersig a számkivetettség patkánylétének szimbóluma a híd alatti lét. Persze, vannak ennél életigenlőbb megközelítések, mint a lakodalmas rock vajdasági úttörőinek kultúrarepesztő néperotikus dalos költeménye a híd alatti kombiné-szennyezésről . De ez a vidámság csak olyan kivétel, mint a magyar világlátás az európai népek közösségében. Mi is található egy híd alatt? Például egy folyó. Most éppen áradó. Graffitik a pilléreken. Az ember fölé ívelő, szürkeséget sugárzó betonszörnyeteg. Undeground. Hol lehet ebben megtalálni a szépséget? Pedig ott van, ha elvetjük a kliséket. A tükröződésben, a partot vigyázó fák ágainak mintázatában, a folyó sodrásában, a technika csodájában és a menedék ígéretében, amelyet a híd íve…
-
Áfonyás-étcsokis torta
A két ütős anyag, a csokoládé és az áfonya már önmagában is képes megadni egy sütemény karakterét, de felvetődött bennem, hogy vajon milyen lehet őket összehozni? Persze, nem úgy, hogy pár bogyót rárakok díszítésnek a csokoládéréteg felszínre, mert a kék olyan szép és divatos, hanem a matériát egybedolgozva. Az áfonya az egyik legsüteményesebb gyümölcs, jellegzetes íze nem olyan édes, mint például az eperé, amely édeshez jól passzol a tejjel és cukorral „finomított” csokoládé. Áfonyához azonban más illik, a kesernyés étcsokival jóval izgalmasabb eredmény várható, legalábbis én az vártam. A krémalapba tejszín mellett skyr került, amely az utóbbi idők pozitív meglepetése nálam, ha a tejtermék kínálatot nézzük. Ez a se nem…
-
Teleteveszáj
Alpaka (Vicugna pacos) A lámafélék mókásak. Furán áll a foguk, jópofán tudnak nézni, nem viselnek se szarvakat és agancsokat, és milyen menő, hogy jól leköpik, aki nem tetszik nekik. Az alpakák a dél-amerikai teveteam májlittlpónijai, nemcsak csekélyebb magasságuk, hanem alapvetően barátságosabb megjelenésük és viselkedésük okán is. Persze kopaszon azért ők sem olyan jóképűek, ahogy a fotó is mutatja, de ez az állapot elkerülhetetlen az egyre forrósodó éghajlatunkon. Hiszen bármennyire is szuper a szőrük, 40 fokban simán hőgutát kapnának a gyapjú alatt, ha nem nyírják őket. Emellett evés közben pedig senki sem előnyös. Hogy miért eme fotóval mutatom be mégis az alpakát? Mert olyan alpakás ez a tekintet!
Ezeket is érdemes megnézni
Szájtalanság állapota
Úgy élvezem én a strandot…
A medve nem játék, bocs!
-
Halo
Almafa ágának vége ellenfényben fotózva, majd utómunkával megszínezve – ez a kép nem szól másról. Vagy mégis? Nimbusz, glória, dicsfény, fénykoszorú, fénykorona – a szakrális jel evolúciója, ahogy a szimbolikus jeltől elbutul a közérthető bálványig. A fénykoszorú a sziluettet övezi, ezzel elfedi a körvonallal határolt valóságot, így azt láthatjuk bele, amit csak akarunk vagy mások akarnak. Almafa? Dehogy! Álcázott antennák, amelyek aktiválják a vakcinaoltásokkal belénk ültetett nanorészecskéket. Vagy éppen az ág végi mimikrit mindenféle gonosz földönkívüli paraziták, denevérszerű mutáns reptilián droidok gyakorolják. De az is lehet, hogy éppen az égi üdvözletet láthatjuk a végtelen remény jutalmául. Jelentést keresünk és találunk mindenben, a bolygók állásától a szembeszomszéd öreganyó bibircsókjáig. Miért nem…
Ezeket is érdemes megnézni
Kapaszkodó víziló
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Baby, az utolsó rózsaszín delfin
-
Torta palacsintából
A világ egyik legegyszerűbb tortája, hiszen nem kell hozzá macerás piskótatésztát alkotni, és palacsintát nehéz elszúrni. Bár a konyhaliberalizmus szellemében mindenki azzal tölt, amivel akar, én maradok a tradicionális jobboldali értékeknél: a nemzeti jelleget a házi baracklekvár domborítja ki, amelyet megszórok népi dióval, rétegről rétegre haladva. Jó, a tetejére mehet internacionalista csokoládémáz is, ennyi talán még nem érinti a sütemény teremtett identitását, csak semmi puncs! A végeredmény meg abszolút magyarkonform, kalóriában méltó párja a csülökpörköltnek, így jótékony hatással van honfiúi és honleányi bensőnket burkoló hájrétegünk gyarapodására, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy valami kósza woke propagandának felülve ezt mindenféle jógával és szaladgálással elégessük! Gyarapodj magyar derék!
-
Sötétben minden binturong fekete
Binturong (Arctictis binturong) Nem tudom létezik-e a címben szereplő mondás Délkelet-Ázsiában, de akár lehetne is, mert néha nem is tűnik feketének ez a feketeállat. A pálmasodrók közé tartozik, amely taxon név nagy kihívást jelent szemantikailag, mert vajon hogyan lehet sodorni egy pálmát? És ha lehet is, vajon miért tenné egy ragadozó állat? Ennek a névnek tehát nem sok értelme van, de nyugodtan hozzáadhatjuk ahhoz a halmazhoz, amely tartalmazza a szarvast, mert amúgy agancsos, a tengerimalacot, ami nemhogy nem tengeri, de nem is malac, és a farkaspókot, amelynek nincs is farka, de legalább pók. A binturong fajnév azonban legalább találó, tekintve, hogy egy kihalt nyelv maradványa, és senki sem tudja már,…
Ezeket is érdemes megnézni
Dekkán vörös kutyái
Csupafog mosoly
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
-
Méltóság nélkül
Kiállítva a kiállításon, a tömegnyi trófea, vadászfegyver, zöldzakó és zöldnadrág között, egy Afrika-szigeten, amelyet a sokaság áramlása ölel. A fenyegetésbe merevedett csúcsragadozók, odaadóan meghaló tekintettel bámuló patások között egy különös figura néz kétségbeesetten a bokrok közül. Egy emberféle. Talán, amikor a vég érte, csak egy majom volt a szemünkben, akkoriban az arrafelé élő Homo sapienseket is legfeljebb emberszabású számba vették. Most itt áll. Egy vadászati kiállításon. Mert oké, egy természettudományos bemutatón még akár helye lehetne, a megfelelő háttérinfókkal, de ez a kontextus méltatlan. Van olyan, aki jó érzéssel tud egy éntudattal rendelkező élőlény holt szemébe nézni? Van. Az ember, aki elhiszi a mítoszt, hogy uralja a természetet. Az ember, aki…
