Ember szabású

Csimpánz (Pan troglodytes)

Régen emberszabásúaknak neveztük, ma már emberféléknek kellene hívnunk őket, mint legközelebbi családtagjainkat. Mert sokkal közelebb állnak hozzánk, mint hajdan gondoltuk, pusztán csak 6 millió éve éltek közös őseink, ami a Föld kronológiájában még a bolhapiszok röppályájánál is kevesebbnek számít. Pontosabban az első pun, majd portugál hajósok még szőrös bennszülötteknek írták le őket, de természetesen nem a humán evolúció legfrissebb eredményeinek értelmezése alapján, hanem csak nem sokra tartottak senki színesebb bőrű ott élőt, legyen az ember vagy majom. És ahogy embertársainkat sem tiszteltük a történelem folyamán, és nem tiszteljük ma sem, úgy még sanyarúbb következményekkel jár az együttélés velünk az unokatestvéreinknek is. Kiszorítjuk őket az élőhelyükről, vadásszuk őket húsukért(!), vagy kölykeikért, amelyeket láncon tartva lehet mutogatni, míg túlságosan meg nem nőnek. Mi, a Homo sapiens.

Pedig csak rá kell nézni ezekre az arcokra! A csimpánz a legemberibb valamennyi rokonunk közül, mind rossz, mind jó közös tulajdonságaikat tekintve. Az első fotón Pola látható, a Győri Állatkertben született, majd emberi segítséggel felnevelt csimpánzkölyök, aki azóta már anya is lett. A másikon Taksony, a joviális csimpánzhím Veszprémből, akkor még rácsos, elavult ketrecében merengve – utóbb egy sokkal otthonosabb helyre költözhetett utolsó éveire. Érzelmek, gondolatok – miért gondoljuk, hogy ezek pusztán emberi sajátosságok?