Fotók,  Természet, tájak

Héliosz leszáll

Messzi Nyugaton, az óceán által ölelt boldogság kertjében várja Heszperia, hogy befogja a mindent látó titánfi aranyló fogatát, és az éj sötétjében útra kelő hajójára segítse. Évezredek óta rója égi útját, a gondtalan aranykortól figyelve az egyre silányuló korszakokon hömpölygő emberi sorsfolyamot. Mit láthat most Athén kikötőjében? Már nem evezővel tuningolt fahajók, hanem hatalmas acélszörnyek szorítják ki a tenger szénhidrogénekkel telített vízét Pireusz öblében, a rég eltűnt erdők helyén házrengeteg ontja magából a civilizáció bűzét. A tenger hullámai a betonfallal védekező partot ostromolják látszólag eredménytelenül, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy az elkövetkezendő évezredek megmutatják, ki valójában az úr. A naplemente szépsége azonban örök, aranyló percei az elmúlás gyönyörűségének hazugságával drogozzák az idegsejtjeinket és szinapszisainkat. Hogy érdemes lesz újra együtt kelni Héliosszal… Kegyes hazugság.

Rákperspektíva
Beton és hullámok
Fények

Hogy tetszett?

Kattints a megfelelő csillagra!

Átlagérték / 5. Értékelések száma:

Eddig nem érkezett rá szavazat! Legyél Te az első!

Oszd meg, ha tetszett!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..