Szeged, végállomás

Nem tudom, miben rejlhet a romok varázsa… hiszen egy épület halála, ahogy a kültakarójukat vesztő falak csontvázzá csupaszodnak, ahogy a mozdítható részeket a dögevők helyett humanoidok hordják szét, ahogy a doh szagát árasztva feledteti az életet, amely hajdan megtöltötte, inkább az elmúlás félelmét és szorongását kellene megjelenítenie. Mégis vonz, talán az, ahogy az általunk alkotott büszke szerkezet organikussá válik, a növények és állatok meghódítják, a látszólagos káoszt új rend váltja fel. Vagy inkább talál magára újra. Így múlik el kérhelhetetlenül majd a világunk dicsősége.