-
Orr fel, nyelv ki!
Rövidfülű elefántcickány (Macroscelides proboscideus) Nem ez az első fotóm itt, és nem is az utolsó erről az állatról, amely amennyire kicsi, annyira fotogén. Mondhatni igazi csodabogár, némi rendszertani képzavarral élve. Hogy a fotón éppen mit és milyen célból csinál, az is rejtély. Az még érthető, hogy az ormányát nyújtóztatja, talán egy kellemes illatcsatornát befogva, de hogy mi végből nyújtja a nyelvét ki hasonló távolságra? Talán az egyensúly kedvéért? Vagy pusztán egy elefáncickány-féle ásítás? Esetleg üzenet a fotósnak? Lehet találgatni… Oszd meg, ha tetszett!
-
Lilittel álmodó
A bagoly eleve gyanús egy madár. Hatalmas, mindentudást hazudó szemeivel, emberi arcával, esti sötétben való repkedésével és huhogásával hozza a frászt arra fogékony embertársainkra, akik még egy szendvicsre szaró, lomha légyben is démoni mesterkedést látnak. Persze, bagolyszemű Athéné inkább pozitív volt, de a görögök eleve hajlamosak voltak az drámai árnyalatokra. A zsidók nem árnyalgattak, náluk a gyöngybagollyal összekötött Lilit a gonosz boszorkányok főnökévé degradálódott ősi teremtő szélistennői mivoltából, a keresztények ki is purgálták a Bibliából Ádám első feleségét, mint zavaró tényezőt. Aki nem csak a házasságát rúgta fel, hanem önkényes válása óta buja álomképként vegzálja az amúgy ilyesfajta paráznaságra biztos nem adó tisztes férfiakat. Szép álmokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Nevem rozsomák
Rozsomák (Gulo gulo)Tudományos neve a klasszikus latin szerint a torkosságra utal, ahogy az okoskodóbb magyar neve, a torkosborz is. A rozsomák szó sokkal ősibbnek tűnik az újmagyar kreálmánynál, valószínűleg ősi szláv eredetű, és hozzánk a lengyelből szivárgott át. Nyilván, csettint egyet a Kárpátok medencéjében zápult önképző sumér szakértő, miért is kellene egy uráli állatról finnugor eredetű szavunknak lennie? Azért ennél bonyolultabb a dolog, hiszen a medve szó is szláv eredetű, pedig azzal mindenhol találkozhattak, amerre megfordultak az ősibb eleink. Valószínű ok, hogy ezen állatok nevei tabuk voltak, amelyek utább a sztyeppén való kóborlásban és más népekkel vegyülésben elvesztek a közhasználatból, ahogy a szarvas és farkas (-állat) is körülírás, nem konkrét…
Ezeket is érdemes megnézni
Csodálatos csúnyaság
Borjúfókaborjú
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
-
Fehér tündér
Beluga vagy fehér delfin (Delphinapterus leucas) Már a görögöknek is gyanús lehetett, hogy a delfinek talán nem annyira halak, mint látszanak, az emberi lélek hordózóját tisztelték bennük, minden tekintetben. Vagyis szó szerint, de átvitt értelemben is, magyarázatul szolgálva egy halom lejegyzett történetre, amelyben hajótörötteket, vízbe hajigált gyanús alakokat és feltörekvő isteneket segítették ki ezek a lények. Náluk halálos bűn is volt emiatt megölni egy delfint, míg máshol meg éppolyan kedves és védendő hagyománynak számít a delfinek mókás közösségi leöldöklése, mint nálunk a húsvéti tojáskeresés. A keresztények se cifrázták túl a maguk egyszerűsített világképükben: a delfin hal, mert vízben él, szóval lehet zabálni böjtkor is. A delfin szó hallatán elsősorban a…
Ezeket is érdemes megnézni
Nővérek a vízben
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Sport elefánt módra
-
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Társas vagy feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) A szereptévesztés nem emberi sajátosság, a prérikutya meg már nevében is hordozza ennek lehetőségét. Ugyanis annyi köze a kutyához, mint egy népjóléti miniszternek a nép jólétéhez, legfeljebb ugatni tudja. Azt mondjuk tényleg, és mivel tudjuk és tapasztaljuk, hogy jó kommunikációval nemlétező dolgoknak is formát tudunk adni, maradjunk a kutya megnevezésnél, bármennyire is rágcsáló a kép főhőse. Ami viszont tényleg felháborító, hogy mit keres egy fán, hiszen Isten mély bölcsességében üregekbe teremtette őket, hogy onnan csak ki-ki szaladjanak, majd aki tud, vissza. Az igaz, hogy a mókusfélék családjába tartozik, de ezt a kapcsolatot nem hinném, hogy a taxonómusokon kívül más is számon tartaná, és a…
-
Toportyán pereputty
Aranysakál (Canis aureus) Félénken a kora nyári napsütésben, riadtan figyel az apraja a sakálnépnek. Ez most véletlen, hogy rímelt, csak a sakál irodalmi jelentőségére rámutatva kívántam kezdeni a fotóhoz írást. Mert ő a nádi farkas, a toportyán, pontosabban annak kölyke, akit párban a hős Toldi jól agyonvert az eposzi költemény ritmusára. Tulajdonképpen ma sem bánnánk vele másként, bár a mai vadászokból nehezen nézem ki ezt a módszert, Orion pocakos lemenői nem ragadtatnák magukat ilyen kétesélyes megmérettetésre. De most nem megyek bele a sakál polémiába, már megtettem elégszer. Inkább nézzünk ártatlanul aranyos sakálkölyköket, ahogy óvatosan elhagyják szülőüregüket, figyelve minden neszre, amit csak egy fotós okozhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Halloween versus
Mi közünk a halloweenhoz? Sokan felteszik a kérdést, jócskán felháborodva a hódító amerikai kultúrszennyezéstől, amely az ősi magyar hagyományokat pusztítja. Ami igaz, az igaz, a halloween világszerte terjedését az amerikai popkultúra biztosítja, csakúgy, mint a szirupos valentinozást és az idióta szintre leegyszerűsített kampánymarketinget. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Az, hogy mit fogad be egy adott kultúra, nagymértékben függ attól, hogy az mennyire rokon a saját hagyományokkal, elemei mennyire komplementerek. Nehéz lenne egy olyan tradíciót mondani, ami tisztán endemikus lenne egy adott kultúrában, a mienkben sem. A legfőbb ünnepeinket, a húsvétot és karácsonyt ráadásul nem popcornnal, hanem tűzzel, vassal népszerűsítették eleink lelki épülésére. Emellett a halloweent a keltákhoz kötjük, akik…
-
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) A messzi fűszerszigeken túl található az a csudálatos szárnyas bestia, amely Isten bölcsésségében nevelé fiókjáit. Ugyanis, úgy óvá meg magát az ártó szándékoktól a hitvese, hogy befalazá magát egy fa odvába, és hű férje táplálja keserves verítékkel, tiszta önmegtartóztatás mellett. Így mentesíti magát ez a tiszta lelkületű madár a bűntől, a világ hívságitól és veszélyitől, amely megrontaná ártatlanságát. Ti emberek asszonyai, ekként falazzátok el magatokat az tisztálatatlan gondolatoktól, a fészbúktól és a hiúságtól, és töltse ki a Szentlélek az odvatokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Macska és a kaktusz virága
A macska ragadozó állat. Vagyis egy rendes macskaféle növényt többnyire csak közvetve eszik, ahogy az kibéleli mondjuk egy pocok pocakját. Erről bárki meggyőződhet, ha egy macskát letesz egy tetszőleges fotoszintézissel gyúró létforma közelébe, és azt nem kezdi el tehén módra legelni. Vagyis de. Mármint az én macskámat fenemód vonzzák a növények, még a kaktuszba is belekóstol, prüszkölve az erőszakos közeledést hárító tövisektől, de a virágok is felettébb vonzzák. Sosem hallottam még macskaporozta virágokról, így ezt a viselkedést egyéni és egyben meglehetősen fotogén vonzalomnak tekintem. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Téli gólyamese
Tornázz!
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
-
Macskaszem
Az ég kékje veszi körül a fényt magába nyelő hasadékot, amelyen áthatoló fotonok a szuperérzékeny retina sejtjeit izgatják, hogy macskaagy végül képet alkosson rólunk, emberekről. Akiket azért háziasított Bastet népe, hogy – biológiai fegyverükkel, a Toxoplasmával irányítva minket – háborúkkal, birodalmakat építve teremtsünk számukra biztonságos életteret és táplálékot, hajdan magtárakkal vonzott pockokat és egereket, ma pedig szőrfényesítő tápokat. A macska a legmegosztóbb háziállat, a kutyákat mindenki szereti, és senkinek sem jut eszébe viszolyogni a tehéntől, a macska ellenben polarizál minket. Vannak , akik a macskával szemben alakítják ki identitásukat, vallások kiáltották ki ősellenségnek, még a gyerekeket is egérpártivá neveljük macskaszívató rajzfilmekben. De hiába az ellenállás, a macskák maradtak, vannak és…
